JUGOSZLÁVIA
JUGOSZLÁVIA
Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság
Socijalistička Federativna Republika Jugoslavija (szerb-horvátul)
Európa
Földrajz: Terület: 255 804 km2, Magyarországnál majdnem 3-szor nagyobb. Fekvés: Délkelet-Európában, a Balkán-félsziget földközi-tengeri partján. Szomszédai: Olaszország (Ny), Ausztria, Magyarország (É), Románia, Bulgária (K), Albánia (D), Görögország (DK). Felszín: háromnegyed részén a tengerből meredeken kiemelkedő karsztos hegylánc, amely termékeny medencéket zár közre. Partvidéke erősen tagolt. Legmagasabb pont: Triglav (2863 m). Legjelentősebb folyók: Dunav (Duna,) Sava (Száva,), Tisa (Tisza). Legnagyobb tavak: Ohridi-tó, Preszpa-tó, Shkodrai-tó.
Népesség: Lakosság (*1984): 22 960 000. Életkor szerint: 0-14: 24,7%, 15-59: 62,7%, 60-: 12,6%. Népsűrűség: 89,8/km2. Etnikai csoportok: szerb 36%, horvát 20%, bosnyák 9%, szlovén 8%, albán 8%, macedón 6%, montenegrói 2%, magyar 2%. Nyelvek: szerb-horvát (hiv.), makedón (hiv.), szlovén (hiv.), albán, magyar. Vallások: görögkeleti 41%, r. kat. 32%, mohamedán 12%. Városi lakosság: 45%. Főváros: Belgrád (Beograd) (1981): 1 470 073. Városok (1981): Zágráb (Zagreb) 1 174 512, Skopje 506 547, Sarajevo 448 500.
Államforma: szövetségi köztársaság. Államfő: Lazar Mojszov (1986. május óta). Kormányfő: Branko Mikulics (1986. május 16 óta). Nemzeti ünnep: november 29.
Gazdaság: Pénznem: dinar (jugoszláv dinár) (1987. május: 580,34 = 1 USD). GDP (1986): 45,4 Mrd USD. GDP/fő (1986): 1950 USD. Gazdasági növekedés (1986): 3,7%. Adósságszolgálat a GNP %-ában (1986): 2,2. Adósságszolgálat az export %-ában (1986): 6,71. Fogyasztói árváltozások (1986): 100%. Munkanélküliség (1985): 13,8%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 30%. Export (1985): 10,7 Mrd USD. Főbb exportcikkek: élelmiszer, dohány, cement, bauxit, ólom-, réz-, cinkérc, fa, gép, szállítóeszköz. Főbb exportpartnerek: Szovjetunió 27%, Olaszország 9%, NSZK 8%, Csehszlovákia 7%. Import (1985): 12,2 Mrd USD. Főbb importcikkek: energia, gyapot, gyapjú, vegyipari termékek. Főbb importpartnerek: Szovjetunió 19%, NSZK 15%, Olaszország 8%, Egyesült Államok 6%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1984): 9279 km, ebből villamosított 3462 km. Közúti hálózat (1984): 98 270 km, ebből burkolt. 65 222 km. Gépjárművek (1984): személygépkocsi: 2 874 010, egyéb gépjármű: 252 011. Főbb kikötők: Rijeka, Split, Dubrovnik. Hírközlés: Tv (1984): 4,1 M. Rádió (1984): 4,7 M. Telefon (1984): 3 031 000. Napilap (1984): 104/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1983): férfiak: 68,0, nők: 73 év. Születések (1984): 16,4‰. Halálozás (1984): 9,3‰. Népességnövekedés (1984): 0,7%. Csecsemőhalandóság (1983): 31,7‰. Kórházi ágyak (1983): 138 786. Orvosok (1983): 44 715. Egy orvosra jutó lakosok (1980): 550.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1985): 90%. Iskolakötelezettség: 7-15 éves korig.
A II. világháború után a szocialista táborban éveken át elszigetelt ország az 50-es évek végétől minden szomszédjával normalizálja kapcsolatait. Utolsónak Olaszországgal egyezik meg 1975 novemberében Trieszt és környékének hovatartozásáról. Ennek értelmében Jugoszlávia lemond a városról, a környező terület viszont a balkáni ország fennhatósága alá kerül. Bulgáriával még ma is kisebb nézeteltérések mutatkoznak Macedónia kapcsán. Az évtizedeken át vezető szerepet betöltő korábbi partizánhős Tito marsallt az 1974-es új alkotmány alapján összeült kétkamarás parlament életfogytiglani elnökké kiáltja ki. Josip Broz Tito 1980. májusi halála után a törvényhozók a kollektív vezetés elvét fogadják el, miszerint az állam, a parlament és a párt – a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége – vezetője évenként változik, a miniszterelnöki poszt viszont négy évre szól. 1986 májusában Sinan Hassani, albán nemzetiségű politikus az államelnök, a történelemben először nem szláv vezető. 1987 májusától a macedón Lazar Mojszov lép a helyére. A kormány vezetését Branko Mikulics veszi át Milka Planinctól, hogy a növekvő inflációval (1986-ban majdnem 100%), így a gazdaság rendkívüli gondjaival megbirkózzék. Szigorú intézkedései következtében (bérbefagyasztás) 1987 márciusában tüntetésekre kerül sor, a kormány néhány tervét visszavonja. Az 1986 júniusi pártkongresszuson a Milanko Renovica vezetésével összeülő új központi bizottság 165 tagja közül 127-en először kerülnek be a testületbe.
