KÍNA
KÍNA
Kínai Népköztársaság
Zhonghua Renmin Gongheguo (kínaiul)
Kelet-Ázsia
Földrajz: Terület: 9 560 779 km2, Magyarországnál kb. 100-szor nagyobb. Fekvés: Ázsia legkeletibb részén. Szomszédai: Mongólia (É), Szovjetunió (ÉK, ÉNy), Afganisztán, Pakisztán (Ny), India, Nepál, Bhután, Burma, Vietnam, Laosz (D), Korea (ÉNy). Felszín: Háromnegyed része hegyvidék és fennsík. K-en termékeny alföldek, ny-i részén a hegyláncok között sivatagos medencék, fennsíkok. Legmagasabb pont Csomolungma (Mt. Everest, 8848 m). Legjelentősebb folyók: Huang-ho (Sárga-folyó), Csang-csiang (Jangce), Hszi.
Népesség: Lakosság (*1986): 1 050 000 000. Népsűrűség: 109,8/km2. Etnikai csoportok: kínai 94%, mongol, koreai, ujgur, tibeti 6%. Nyelv: kínai. Vallások: konfuciánus, buddhista, taoista, mohamedán (szunnita). Városi lakosság: 21%. Főváros: Peking (Beijing) (1985): 9 500 000. Városok (1982): Sanghai 6 270 000. Tiencsin 5 130 000. Senjang 4 020 000.
Államforma: népköztársaság. Államfő: Li Hszien-nien. Kormányfő: Csao Ce-jang (szül.: 1919). Nemzeti ünnep: október 1.
Gazdaság: Pénznem: jüan (1987. május: 3,72 = 1 USD). GDP (1986): 228,7 Mrd USD. GDP/fő (1986): 216 USD. Gazdasági növekedés (1986): 9,1%. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1984): 0,1. Adósságszolgálat az export %-ában (1984): 5,41. Fogyasztói árváltozások (1986): 6,0%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 74%, ipar és kereskedelem 15%. Export (1985): 27,3 Mrd USD. Főbb exportcikkek: textília, gabona, szója, ásványi nyersanyag, fémáru, fém, vegyipari termék, iparcikk, bőr, selyem, tea. Főbb exportpartnerek: Hongkong 24%, Japán 23%, Egyesült Államok 10%. Import (1985): 45,5 Mrd USD. Főbb importcikkek: gép, berendezés, nyersanyag, műtrágya. Főbb importpartnerek: Japán 22%, Egyesült Államok 18%, Hongkong 12%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1984): 52 000 km, ebből villamosított: 2600 km. Közúti hálózat (1983): 915 000 km. Gépjárművek (1982): személygépkocsi: 265 000, egyéb gépjármű: 1,7 M. Főbb kikötők: Sanghaj, Lüta, Tiencsin. Hírközlés: Tv (1984): 9,9 M. Rádió (1984): 190 M. Telefon (1985): 5 M. Napilap (1984): 22/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1985): férfiak: 65,5, nők: 69,4 év. Születések (1984): 17,5‰. Halálozás (1984): 6,7‰. Népességnövekedés (1984): 1,1%. Kórházi ágyak (1982): 2 050 000. Orvosok (1984): 1 566 000. Egy orvosra jutó lakosok (1980): 1740.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1984): 75%. Iskolakötelezettség: 9 év.
1949. október 1-jén a forradalom kiáltja ki a Kínai Népköztársaságot. Tajvannal az Egyesült Államok 1979-ben szakítja meg a diplomáciai kapcsolatokat, miután a népköztársaság 1971 októberétől kizárólagos hivatalos képviselethez jut az ENSZ-ben. Hongkong brit koronagyarmat tulajdonáról 1984 decemberében egyezik meg Kína és Nagy-Britannia, eszerint a terület 1997 nyarától különleges adminisztrációjú, kínai fennhatóságú régió lesz, ahol további 50 éven át meg kell őrizni a jelenlegi társadalmi és gazdasági rendet. 1987 márciusában Portugáliával is hasonló szerződést írnak alá Makaó ügyében, amely már 1974-től portugál kormányzatú kínai területnek számít. Csou En-laj és Mao Ce-tung 1976-ban bekövetkezett halálát követően hatalmi harc kezdődik a Mao özvegye által vezetett „négyek bandája” – akik az 1966 után egy évtizeden át tartó, több tízezer áldozattal járó kulturális forradalom folytatását sürgetik -, ill. a nyitást hirdető politikusok között. A „négyek bandáját” az 1980-81-ben megtartott perekben hosszú börtönbüntetésre ítélik. A mérsékeltek képviseletében Teng Hsziao-ping, Hu Jao-pang és Csao Ce-jang veszi át a vezetést. Bár Teng lassanként lemond vezető funkcióiról, szürke eminenciásként továbbra is döntően befolyásolja az eseményeket. 1979-ben Vietnammal nyílt háborúvá terebélyesednek a szinte szüntelenül tartó határkonfliktusok. 1985 júliusában Teng a vezetés megfiatalítását hirdeti meg, jó néhány halálos ítéletet hozó kampány kezdődik a bűnözés, főként a gazdasági bűnözés ellen. 1986-tól a korábbi két évben nagyon felgyorsult reformfolyamatot lefékezik, de nem állítják le, eközben is megvalósul a hadsereg átalakítása, ennek során újra bevezetik a rangokat, és egyre magasabb szinten folynak a megbeszélések a Szovjetunióval: 1987-ben sikerül megoldást találni az Usszuri határfolyó szigeteinek új kínai tulajdonáról. 1987 januárjában Hu Jao-pang lemond pártvezetői posztjáról, így ideiglenesen Csao Ce-jang a főtitkár, miközben megtartja miniszterelnöki funkcióját: a viták a sikeres reform továbbviteléről folynak.
