A fény terjedésével, a különböző közegek határfelületein megfigyelhető irányváltozásokkal foglalkozik a klasszikus optika. A lencsék és a tükrök leképezési törvényei, az optikai eszközök, nagyítók, mikroszkópok, távcsövek jellemzői mind-mind leszármaztathatók a Snellius-Descartes-törvényből: két közeg határfelületére érkező fénysugár megtörik, a beesési és törési szög szinuszainak aránya egyenlő a két közeg törésmutatóinak arányával (a törésmutató megadja, hogy a fény az adott anyagban hányszor lassabban terjed, mint légüres térben). Egyes fényjelenségek jól magyarázhatók a részecskeáramként elképzelt fénysugarakkal. Vannak azonban olyan kísérleti tapasztalatok (pl. a keskeny résen vagy vékony, párhuzamos felületű rétegen áthaladó fénysugár meglepő, váltakozó sötét-világos tartományokból álló csíkrendszereket hoz létre – ez a fényelhajlás és az interferencia jelensége), amelyek értelmezése csak a hullámkép alapján lehetséges. Mivel a részecskeáram felfogást sem lehetett teljesen elvetni, kialakult a fény kettős természetére vonatkozó felfogás: a fény elektromágneses hullámként terjed, keletkezése és elnyelődése azonban kis energiaadagokban, tömeg nélküli fotonok közreműködésével valósul meg. A fény ezen kettős természetének felismerése vezette a fizikusokat a modern fizika, a kvantummechanika területére.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.