Nemzetközi kereskedelem

Full text search

Nemzetközi kereskedelem
A világkereskedelem 1986-ban immár a negyedik egymást követő évben bővült, és a világ országainak exportja első ízben haladta meg a 2000 milliárd USD-os szintet (2110 milliárd USD). Ez kb. a fele az Egyesült Államok 1986-ban jelzett nemzeti össztermékének.
A nemzetközi kereskedelem folyó áras adatainak összevetését megnehezíti a valutaárfolyamok szélsőséges ingadozása, ill. a világexport árszintjének változása (volumenben számolva a nemzetközi kereskedelem a 80-as évek első 6 esztendejében csak 1983-ban csökkent – 3%-kal, de a folyó áras adatok 1981-től 1983-ig, tehát három egymást követő esztendőben jeleztek visszaesést.) A dollár gyors értékvesztése és az NSZK márka erősödése következtében 1986-ban az NSZK lett a világ vezető exportőre.
Az iparcikkek adásvétele a fejlődés motorja. Míg a világ összevont termelésén belül a feldolgozóipari részaránya mintegy 40%-os, addig a nemzetközi kereskedelemben ez az arány megközelíti a kétharmadot. A szolgáltatások részesedése 25% körül mozog. (Ide számítják a szellemi, ill. közvetlen munkaerőexportot, az ún. lízingügyleteket, a fuvarozást, a pénzügyi szolgáltatásokat és az idegenforgalmat). Az energiahordozók, a nyersanyagok és a mezőgazdasági termékek adásvétele részesedését tekintve a harmadik helyre szorult a világkereskedelemben.
1986 a „fordított olajválság” éve volt. A kőolaj ára 1973-74-ben közel megnégyszereződött, majd a második olajválság idején: 1979-1980-ban újra megduplázódott. 1985 végétől megindult a kőolajárak gyors lemorzsolódása: hordónkénti ára az 1985-ös átlagos 28 USD után 1986-ban egyes időszakokban 10 USD alá süllyedt, általában pedig 12-15 USD között ingadozott.
A kőolaj árának hanyatlása a KGST-országokban ellentmondásosan érvényesült. A Szovjetunió keményvaluta-bevételeit majdnem 10 milliárd rubellel csökkentette. A kisebb KGST-országokban viszont az okozott nehézségeket, hogy míg olajbeszerzési áraik – az ún. bukaresti árelvnek megfelelően – a korábbi 5 év átlagát tükrözték, addig az általuk előállított olajszármazékok tőkés piaci exportára jelentősen csökkent.
Az olaj, az egyéb energiahordozók, a nyersanyagok és az élelmiszerek árának lemorzsolódása összességében inkább korlátozta, mint növelte a fejlődő és a szocialista országok vásárlási lehetőségeit, noha az olajimportőr fejlődő országok számára könnyebbséget jelentett az olcsóbb energia.
A fejlődő országok világkereskedelmi részesedése 1986-ban 20% volt.
A világkereskedelmi forgalomba bekerülő iparcikkek között egyre nagyobb súllyal szerepelnek a csúcstechnikát hordozó elektronikai, számítástechnikai, biotechnikai cikkek, amelyek piacán éles verseny folyik. Mivel ezek a húzóágazatok a fejlett tőkés országokban érték el a legmagasabb színvonalat, 1986-ban a fejlett tőkés országok részesedése a teljes világkereskedelemből elérte a 70%-ot.
A fejlett tőkés országok külkereskedelme kiegyensúlyozatlan és feszültségekkel terhes. Japánt partnerei több külföldi áru vásárlására akarják rászorítani. Az Egyesült Államokat és a Közös Piacot elsősorban mezőgazdasági ellentétek állítják szembe, az EGK agrárprotekcionizmusa, ill. az amerikai és a közös piaci agrártermékek világpiaci versenye miatt. Az Egyesült Államokban erősödik a protekcionizmus a japán és a közös piaci termékekkel szemben.
A világkereskedelmi jellegű viták rendezésének fontos fóruma az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT), amely világkereskedelmi konferenciák kezdeményezésével is segíti a vitás kérdések megoldását. 1986-ban az uruguayi Punta del Estében megkezdődtek az újabb GATT tárgyalások előkészületei, amelyeken az ipari termékek forgalmának további liberalizálása mellett azt is megvitatják, miként lehetne könnyíteni a szolgáltatások és a mezőgazdasági termékek exportját. A GATT szerepének felértékelődését jelenti, hogy 1986-ban Kína hivatalosan is kérte felvételét a szervezetbe, míg a Szovjetunió megfigyelői státusért folyamodott.
Az európai KGST-országok világkereskedelmi térvesztése 1986-ban folytatódott. Részesedésük az előző évi 11%-ról 10%-ra esett. Ebben szerepe van a csökkenő kőolaj-, nyersanyag- és agrártermék áraknak éppúgy, mint a KGST-államok késztermék-kínálatának. A KGST-országok nehézségeit növeli, hogy a világkereskedelembe való bekapcsolódásukat diszkrimináció is sújtja. Ennek egyik eszköze a COCOM (a Sokoldalú Exportellenőrzést Összehangoló Bizottság). Ez a NATO-országok által 1950-ben alapított, párizsi székhelyű testület – amelynek Japán is tagja – azon termékek listáját vezeti, amelyeket „stratégiai okokból” nem engedélyeznek exportálni a szocialista országokba.
A szocialista országok kivitelét nehezítik a mennyiségi korlátozások, a Közös Piac agrárprotekcionizmusa, a dömpingeljárások, az ún. önkorlátozó megállapodások, amelyek megszabják, hogy bizonyos termékekből valamely ország mennyit szállíthat. (A Közös Piac pl. az acéltermékek és a textíliák forgalmára kötött ilyen megállapodást a legtöbb európai KGST-országgal). Az Egyesült Államok nem minden országnak biztosítja a legnagyobb kedvezményes elbánást, amely a többi országgal azonos vámelbírálást jelentene. A közgazdászok többsége mindazonáltal egyetért abban, hogy a KGST exportnehézségei elsősorban termékeinek alacsony versenyképességére vezethető vissza. A kisebb KGST-országok olyan termékeket kínálnak exportra, amelyek kereslete Nyugaton nem fejlődik dinamikusan. A Szovjetunió tőkés exportjának zöme energiahordozó.
1986-ban előbb a KGST, majd az egyes KGST-országok tárgyalásokat kezdtek a Közös Piaccal a vitás kérdések rendezésére és az együttműködés fejlesztésére. A megbeszélések a két szervezet között, ill. a Közös Piac és több KGST-tagállam között előrehaladott állapotba jutottak 1987 közepéig.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi