Jichak Samir
Jichak Samir
Az 1915-ben a kelet-lengyelországi Ruzináj kisvárosban született Samirt későn érkező politikusnak mondják. Sok tekintetben színtelen, egyáltalán nem karizmatikus egyéniség, akit a számos vonatkozásban hasonló hátterű Begin árnyékának tartottak. A varsói egyetem joghallgatója, a militáns cionista szervezet, a Betár egyik vezetője 20 évesen vándorol ki Palesztinába, ahol szélsőjobboldali, illegális, fegyveres szervezetet alapít. A II. világháborúban elszakad Begintől; az „árnyék” önállósítja magát. Miközben még a jobboldali szervezetek többsége is felfüggeszti az antifasiszta koalícióban részes Nagy-Britannia elleni harcot, Samir tagja annak a 3 tagú bizottságnak, amelynek parancsa alapján 1944 novemberében gyilkos merényletet hajtanak végre Lord Moyne brit kabinetminiszterrel szemben. Etiópiába internálják, onnan megszökik, Francia-Szomáli földön kap menedékjogot. 1948-ban, Izrael függetlenségének kikiáltása után illegálisan tér haza, s ráterelődik a gyanú Folke Bernadotte gróf, svéd ENSZ-közvetítő meggyilkolásával kapcsolatban.
Miután hivatalos lojalitásnyilatkozatot tesz, a nyomozást megszüntetik. A gazdasági életben helyezkedik el, s csupán 1973-tól kapcsolódik be tevékenyen a politikába. Amikor 1977-ben győz a jobboldali Likud tömörülés, Begin miniszterelnök lesz – Samirt a Kneszet, a parlament elnökévé választják. Később külügyminiszter, majd a libanoni háborúban meghasonlott Begin utódjaként miniszterelnök. De az 1984-es választások nagykoalícióra kényszerítik: a Munkapárttal kölcsönösen kialkudott félidős váltás alapján először külügyminiszter Peresz kormányelnöksége alatt, azután helycsere történik kettejük között.
Merev, elutasító álláspontot képvisel egy ésszerű közel-keleti kibontakozás ügyében, ezáltal Washingtontól is elszigetelődik. Így próbál meg határozott és önálló – erősen jobboldali – politikai arcélt ölteni; „saját árnyéka” vetődik ily módon az izraeli politikára.
