Nicolae Ceauşescu
Nicolae Ceauşescu
A romániai sajtóban és politikai közgondolkodásban immár hagyományos fordulattal az „aranykor” és „a dicsőséges Ceauşescu-éra” a megfelelő kifejezés a Román Kommunista Párt IX. kongresszusa óta eltelt időszak jellemzésére. Akkor, 1965-ben választották Nicolae Ceauşescut a párt főtitkárává.
Az évkezdet a bukaresti politikát meghatározó módon befolyásoló két személyiség az elnök-főtitkár és valamelyest idősebb hitvese, Elena Ceauşescu születésnapjának országos ünnepségsorozatával jár Romániában. (Elena Ceauşescu mérnök akadémikus nemcsak a párt legszűkebb vezetésének tagja és 1980 óta a miniszterelnök első helyettese, egyben a tudomány- és oktatásügyi országos bizottságelnöke, hanem „férjének legközvetlenebb munkatársa a párt bel- és külpolitikájának kidolgozásában” is.) 1988 januárjában az RKP főtitkárának, a köztársaság elnökének és a fegyveres erők főparancsnokának 70. születésnapja adott alkalmat a megemlékezésekre.
A Scornicestiben született államférfi fasiszta börtönöket megjárt forradalmárként vetette magát a nagypolitikába a II. világháború után. 28 esztendősen már parlamenti képviselővé választották. Az 50-es évek derekán előbb a párt KB-titkára, majd a PB tagja lett, mígnem 1965-ben hozzálátott az immáron nevével fémjelzett korszak „átalakításainak” vezérléséhez.
Ezen időszakban a főtitkár – az árvízkár, földrengéskár és egyéb természeti katasztrófák pusztítása ellenére – jelentős gazdasági mutatókkal képes reprezentálni országa fejlődését. Bár a korábbi erőltetett iparosítás jelentősre növelte az adósságállományt, ennek lefaragásában – akárha a belső ellátás drasztikus romlása és alapvető hiányosságai árán – szembeszökő eredményeket értek el.
Alighanem ennek tulajdonítható – a washingtoni „emberi jogi fenntartások” mellett –, hogy Románia nem tartott igényt az amerikai legnagyobb kedvezmény külkereskedelmi elvének biztosítására. Ami az emberi jogokat illeti: a főtitkár több „irányadó beszédében” megoldottnak minősítette a nemzetiségi kérdést. 1988. kora tavasz óta még a nemzeti kisebbségek anyanyelvű lapjaiban is kizárólag román nevükön szerepelhetnek az ódon települések. Európa-szerte nem kisebb nemzetközi fölzúdulást váltott ki az immáron hírhedtté vált „faluromboló terv” is, miszerint a mezőgazdasági termőterület növelése érdekében elhatározták 7-8 ezer falu eltörlését a föld színéről – ezek a tervek szerint templomaikkal, műemlékeikkel, temetőikkel, kulturális hagyatékukkal együtt az egyetemes kultúra temetőjébe kerülnek. Amúgy a romániai belpolitika a változatlan változások jegyében folytatódott, személyi „rotációval”, a conducator (vezér) korszakos művének dicsőítésével.
