Magyar–román kapcsolatok

Full text search

Magyar–román kapcsolatok
A lakosság körében eléggé elterjedt vélemény szerint a magyar külpolitika – és tágabban értelmezve az egész politika – egyfajta irányváltoztatást, pályamódosítást hajtott végre a romániai magyar nemzetiség problémájának kezelésében. Kétségtelen, hogy a nemzeti kisebbségek ügyében folytatott gyakorlatban minőségileg új szakasz kezdődött, amelynek lényege egyrészt a határokon kívül élő magyarság érdekeinek egyértelmű képviseletében, a nyíltabb kiállásban, másrészt a politika törekvéseinek nyilvánosságra hozatalában ragadható meg. 1988 februárja óta folyamatossá és rendszeressé vált a tájékoztatás a Romániában élő magyar nemzetiség életkörülményeinek alakulásáról is magyar politika ennek megváltoztatását célzó kezdeményezéseiről, az érdekeik nyílt vállalásáról és képviseletéről.
Magyar részről a kétoldalú párt- és államközi csatornákon már korábban is szóvá tették a romániai magyarság aggasztó helyzetét. Ez a „csendes” diplomácia – a hivatalos reményekkel ellentétben – nem vezetett eredményre; bebizonyosodott, hogy nem képes megakadályozni az erdélyi magyarság sorsának romlását.
A kétoldalú kapcsolatoknak a holtpontról való kimozdítására az elmúlt egyéves időszakban az első kísérletre a magyar és a román párt külügyekért felelős KB-titkárainak 1987. júniusi budapesti találkozóján került sor.
Magyar részről az együttműködés sokoldalú fejlesztése céljából 21 pontból álló javaslatot terjesztettek elő azokra a lépésekre, amelyekről a két ország érintett szerveinek célszerű lenne mielőbb megállapodásra jutniok. Többek között hangsúlyozták a gazdasági kapcsolatok erősítésének fontosságát, szorgalmazták a turistaforgalom ösztönzését és az azt gátló problémák megoldását. Kívánatosnak tartották a kulturális kapcsolatok mennyiségi és minőségi javítását – beleértve a Magyar, ill. a Román Kultúra Házának kölcsönös megnyitását –, a könyvek és kiadványok cseréjének növelését, a közös könyvkiadás korszerűsítését és fejlesztését, a hivatásos és amatőr művészegyüttesek cseréjét. A javaslatok között szerepelt a tudományos akadémiák közös kutatási programokban való részvétele, a tájékoztatás színvonalának javítása egymás sajtójában, a rádiók és televíziók közötti együttműködésről kötendő megállapodás. Felvetették a vízügyi szervek környezetvédelmi együttműködésének kialakítását, a közlekedési lehetőségek javítását – menetrend szerinti autóbuszjáratok és személyvonatok indításával – és a közvetlen tárcsázású telefonhívásos rendszer bevezetését a két ország között. Ismételten javaslatot tettek a jogsegélyegyezmény korszerűsítésére és a közép- és felsőfokú oktatási intézmények által kiállított bizonyítványok kölcsönös elismerésére.
A román fél ígéretet tett a javaslatok tanulmányozására. A válaszban azonban mindössze két gazdasági témájú igényt fogalmaztak meg, miközben folytatták a vádaskodásokat. A problémák elmérgesedéséért és a nemzetközi porondon való megjelenésükért a magyar félre igyekeztek hárítani a felelősséget. A kapcsolatok javulását csak a magyar magatartás megváltozása esetén tartották lehetségesnek.
A találkozó óta eltelt időszakban az említett 21 pontos javaslatra a román fél nem tért vissza, sőt „érvénytelennek” minősítette azt. A magyar politikát azzal vádolták, hogy románellenes akcióknak ad teret, sőt segédkezik bennük. Az 1988. febr. 1-jén a budapesti román nagykövetség előtt rendezett tüntetés többszöri, vádaskodásokkal tarkított román tiltakozást váltott ki. 1988. febr. 5-én Ceauşescu főtitkár a Dolgozók Országos Tanácsának plenáris ülésén mondott beszédében úgy foglalt állást, hogy Románia kapcsolatai a szocialista országokkal jól fejlődnek, kivéve Magyarországot.
A romániai magyarok egy része – eddig több mint 20 ezer ember – az áttelepülésben keres kiutat. A magyar politika nem kívánja ösztönözni az áttelepülést, ugyanakkor erkölcsi kötelessége foglalkozni a Romániába visszatérni nem kívánók ügyével, segíteni beilleszkedésüket, letelepedésüket, s számukra ideiglenes tartózkodási engedélyt ad.
1988. febr. 25-én a Minisztertanács megalakította az áttelepülők ügyeinek intézését koordináló tárcaközi bizottságot, és anyagi segélyezésükre márc. 17-én, a Parlament döntése alapján, a költségvetési eszközök átcsoportosításával létrehozták a 300 millió forint értékű letelepedési alapot.
Az áttelepülők segítésében közreműködnek az egyházak, a különböző társadalmi szervezetek, így a Vöröskereszt, de pl. a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége is, továbbá a tudományos és kulturális élet jelentős személyiségei és a fontos szellemi műhelyek, köztük a Magyar Demokrata Fórum.
1988 tavaszán román részről újabb barátságtalan lépésekre, valamint a magyar nemzetiséget sújtó további intézkedésekre került sor. Ápr. 4-én a bukaresti magyar nagykövet nem kapott lehetőséget a korábban hagyományos tv- és rádióbeszéd elmondására. Ez a többi szocialista országban is megütközést keltett. 1988. ápr. 3-tól megtiltották a romániai nemzetiségi kiadványokban a helységnevek magyar, német és más nemzetiségi nyelvű használatát.
A „homogén” Románia tervének megvalósítását szolgálja az a minden eddiginél szélsőségesebb, közel 2 éve körvonalazott „területrendezési” elképzelés, amelyet 1988. márc.-ban Ceauşescu főtitkár a Néptanácsok Kongresszusán mondott beszédében konkretizált. A „településrendezési terv” megvalósítása során 2000-ig mintegy 8000 romániai falut – köztük nagyszámban erdélyi magyarlakta településeket – kívánnak buldózerrel megsemmisíteni, házastól, temetőstől, templomostól. A végrehajtást irányító bizottság vezetésével Dascalescu miniszterelnököt bízták meg. A tervről Ceauşescu főtitkár június elején a Dolgozók Országos Tanácsának kibővített ülésén is részletesen szólt. Arra hivatkozott, hogy a 3 szakaszban végrehajtandó program fő célja a falu és a város, ill. az ott lakók életszínvonala közötti, ma még lényeges különbségek megszüntetése. A kisfalvaknak a jövő Romániájában nincs perspektívájuk – mondta –, helyüket 558 városi jellegű agráripari központnak kell átvennie. A kistelepülések felszámolása mintegy 350 ezer hektárral növelné a használható földterületet – így az érvelés –, ami segítené a lakosság akadozó élelmiszer-ellátásának javítását. Az Előre c. romániai lap a tervet kommentálva úgy fogalmazott, hogy a „területrendezés a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének fontos feltétele” Romániában.
Ez a program a széles nemzetközi közvéleményben és Magyarországon is döbbenetet, tiltakozást váltott ki. Az Európa Parlament határozatban ítélte el a román kormánynak a nemzeti kisebbségek – kiváltképp a magyar és a német nemzetiség – ellen irányuló „brutális” politikáját. Az osztrák kormány emlékeztetőben hívta fel a román vezetés figyelmét a nemzetközi jog előírásainak és a helsinki záróokmány ajánlásainak Románia által is vállalt betartására. A bonni Bundestag külügyi bizottsága aláhúzta: parancsoló szükségesség, hogy az európai közvélemény figyelmét fokozott mértékben ráirányítsák a romániai belső viszonyokra; világossá kell tenni a román kormány számára, hogy Európában még inkább elszigetelődik, és nem számíthat együttműködésre, amíg nem adja fel a kulturális örökségek pusztításának szándékát. Shultz amerikai külügyminiszter egy szenátusi albizottság előtt megerősítette, hogy az Egyesült Államoknak júl. 3-tól nem áll szándékában továbbra is biztosítani Romániának a legnagyobb kedvezményes elbánást. A záró szakaszához érkezett bécsi utótalálkozón június végére világossá vált, hogy a 34 ország konszenzusán nyugvó záródokumentum tervezetét – különösen annak az emberi jogokra vonatkozó része miatt – egyedül Románia ellenzi. A küldöttségek ezt a magatartást többször, nyilvános formában is elutasították.
A román lépések kedvezőtlen hatására, a kapcsolatok romlására a magyar párt illetékesei többször felhívták a román fél figyelmét. 1988. ápr.-ban kifejtették a nemzetiségi jogokat magyar részről alapvető emberi jognak tekintik; ennek szerves része a szabad nyelvhasználat, mely érinti a személy- és a helységnevek használatának kérdését is. A romániai településrendezési tervek is szorosan összefüggenek az emberi jogokkal A magyar felvetésekre a román fél nem reagált érdemben, a problémák jelentőségének csökkentésére törekedett. A magyar–román kapcsolatok állásáért a felelősséget változatlanul és egyoldalúan a magyarokra igyekezett hárítani. Az előrelépés feltételének továbbra is a magyar magatartás lényeges megváltoztatását tekintette.
Ilyen szellemben fogalmazták azt a levelet is, melyet az RKP Központi Bizottsága májusban intézett az MSZMP Központi Bizottságához. A levélben azt állítják, hogy Magyarországon elferdítve mutatják be Románia eredményeit, a román párt nemzetiségi politikáját, amelyet szerintük valamennyi állampolgár jogegyenlőségének megvalósulása jellemez. A levélben kezdeményezik, hogy mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok áttekintése céljából találkozzék a két párt főtitkára. A kétoldalú kapcsolatok valamennyi területét felölelő korábbi konkrét magyar javaslatokra ez a levél sem tartalmaz utalást.
Az MSZMP KB jún. 23-án tartott ülésén foglalkozott a magyar–román viszonnyal. A tanácskozáson elhangzottak alapján a testület válaszolt az RKP KB említett levelére Az MSZMP KB hangsúlyozta, hogy erőfeszítései ellenére a kapcsolatalakítás feltételei sajnálatos módon tovább romlanak. A testület rámutatott, hogy a Román Szocialista Köztársaságban élő magyarok igényeinek kielégítése elsődlegesen Románia feladata és felelőssége, de változatlanul fontos kérdés a magyar nemzetiség általános helyzetének, egyéni és kollektív jogainak alakulása, aktív részvételének lehetősége a Magyarországgal folytatott kulturális együttműködésben, rokoni kapcsolataik akadálytalan ápolása.
A román megkeresést elfogadva az MSZMP KB javasolta, hogy mielőbb kerüljön sor a két párt külügyi KB-titkárainak megbeszélésére, amelyen áttekintenék a magyar–román viszony valamennyi összetevőjét. E tárgyalások eredményessége jó alapot teremthet a kormányfők, majd az MSZMP és az RKP főtitkárai találkozójának előkészítéséhez. A KB aláhúzta, hogy a legfelső szintű találkozásra való készség bejelentése őszinte szándékú, elvi megfontolásból történt. A látogatás létrejötte természetesen sokban függ az előkészítő munka eredményeitől, a román politikai gyakorlat alakulásától.
A területrendezési elképzelések, végső soron a romániai nemzetiségek felszámolását célzó intézkedések ellen különböző magyar szervezetek és egyesületek jún. 27-én Budapesten nagyszabású tüntetést rendeztek. A bukaresti vezetés a felvonulást ürügyként felhasználva, 48 órás határidőt adva bezáratta a kolozsvári magyar főkonzulátust, a bukaresti magyar Kulturális Központot, és az ott szolgálatot teljesítő diplomatákat kiutasították Románia területéről. Emellett számos, a már amúgy is jelentősen leszűkített lakossági kapcsolatokat tovább korlátozó lépést tettek.
A magyar Országgyűlés nyári ülésszakán megvitatta a magyar–román viszony kérdését. Az Országgyűlés állásfoglalásában egyebek között megállapította: „Az Országgyűlés osztja a közvélemény jogos aggodalmát. A romániai falvak felbecsülhetetlen történelmi és kulturális kincsek hordozói, Európa s az egész emberiség közös anyagi és szellemi örökségének elidegeníthetetlen részét alkotják. A »szocialista fejlődésre« hivatkozva felszámolásra ítélt települések értékeinek megsemmisítése nemcsak a magyar, a német és más nemzetiségűeknek, hanem a román népnek is pótolhatatlan veszteséget jelentene. A terv végrehajtása a romániai nemzetiségek számára anyagi és szellemi bölcsőjük elpusztítását, közösségeik szétszóródását, emberi tragédiákat, végső soron erőltetett, meggyorsított beolvasztásukat jelentené”. A testület kifejezte reményét, hogy a Román Szocialista Köztársaság kormánya felülvizsgálja szóban forgó elképzeléseit, és eltekint azok végrehajtásától, amivel jelentős akadályt hárítana el a magyar és a román nép közeledésének, barátsága elmélyítésének, a két ország internacionalista együttműködésének útjából. A magyar Országgyűlés felhívta a Román Nagy Nemzetgyűlést arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása szellemében tegyen meg minden erőfeszítést e súlyos problémák megnyugtató rendezésére. Végül megerősítette: Magyarország változatlanul kész az érdemi együttműködésre.
Ilyen előzmények után érkezett Nicolae Ceauşescu meghívása a két párt főtitkárának aradi csúcstalálkozójára. A román javaslat a magyar vezetést nem érte váratlanul. Váratlan a román kezdeményezés időzítése volt, mivel egy héttel korábban még elzárkóztak a tárgyalásoktól. Minthogy a legfelső szintű megbeszélés a korábban többször is hangoztatott magyar tárgyalási készség megvalósulását jelentette, a rendelkezésre álló igen rövid idő ellenére is sor került a találkozóra.
Az augusztus 28-i aradi tárgyaláson néhány kérdésben – a gazdasági együttműködés fokozása, a kulturális és történész vegyesbizottság tevékenységének felújítása, a turistaforgalmat gátló tényezők felszámolása – sikerült megállapodást elérni. Ugyanakkor a kapcsolatokat meghatározó három legfontosabb területen nem történt előrelépés. A nemzetiségi kérdést román részről továbbra is megoldottnak tekintik és kétségbe vonják Magyarország jogát, hogy felelősséget érezzen a Romániában élő magyarság sorsa iránt. A menekültek kérdését viszont kizárólag magyar ügynek tartják, de készségüket fejezték ki a családegyesítés kérdéseinek közös megoldására. Nem osztották az ún. településrendezési tervvel kapcsolatos aggodalmakat sem. E tekintetben csak arról született megállapodás, hogy ún. „ténymegállapító” küldöttségek tanulmányozhatják a helyszínen a terv gyakorlatba való átültetését.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi