Biztonság- és bizalomerősítő megállapodások
Biztonság- és bizalomerősítő megállapodások
A fegyverkezési verseny egyik oka és ösztönzője, a leszerelésnek pedig fontos akadálya a biztonság (vagy biztonságérzet), ill. a bizalom hiánya. Épp ezért rendkívül fontosnak tekinthetők azok az egyezmények és megállapodások, amelyek nem valamilyen meghatározott fegyverfajta korlátozására, tilalmára, esetleg csökkentésére vagy felszámolására irányulnak, hanem általában az aláíró országok közötti kapcsolatot javítják, olyan feltételeket teremtenek, amelyek segítenek felszámolni a félreértéseket, különösen a viták éleződése, a nemzetközi kapcsolatok romlása, helyi háborús konfliktusok kialakulása idején.
A biztonság- és bizalomerősítő megállapodások kezdetben a kétoldalúakkal indultak. A „helsinki folyamat” keretében 1986 őszén létrejött stockholmi megállapodás azonban a biztonság- és bizalomerősítő intézkedések kiszélesedésének, sokoldalúvá válásának kezdetét jelenti.
A Moszkva-Washington „forró drót”
Szovjet-amerikai megállapodás az atomháború kirobbanásának veszélyét csökkentő intézkedésekről
Szovjet-amerikai megállapodás a nyílt tengeri katonai incidensek megelőzéséről
A stockholmi konferencia okmánya
