A világ ipara

Full text search

A világ ipara
A világ ipari termelése 1987-ben az előző évinél élénkebben, de továbbra is mérsékelt ütemben, becslések szerint 3–3,5%-kal emelkedett. A 24 legfejlettebb ipari országot tömörítő OECD ipari termelésének átlagos növekedési üteme 3% volt, az előző évi 1,6%-kal szemben. A szocialista országokban az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (EGB) felmérése szerint 3,5%-kal nőtt az ipari termelés.
Az OECD-átlag erős szóródást takar. Míg Nyugat-Európában 2% alatt maradt az ipari növekedési ráta, addig az Egyesült Államokban elérte a 3,2, Japánban pedig megközelítette a 4%-ot.
Végletesen szélsőségesek a fejlődő országokban kimutatott ipari teljesítmények. A harmadik világ összesített ipari termelésének 57–60%-a Brazíliára, Mexikóra, Argentínára, Indiára és Dél-Koreára, azaz mindössze 5 országra jut, és további 5 országot hozzávéve (köztük Tajvant, a Fülöp-szigeteket és Thaiföldet) az arányszám 70%-ra megy fel. A 120 fejlődő ország ipari termelésének csaknem háromnegyedét tehát 10 ország adja.
Az ipari termelés növekedésének üteme az európai KGST-országok mindegyikében csökkent, Magyarország kivételével, ahol a növekedési ráta az 1986. évi 1,7%-ról 3,6%-ra emelkedett. E teljesítmény értékét csupán az rontja le, hogy a növekedés nagyjából változatlan struktúrában ment végbe, így a külgazdasági mérlegeket inkább megterhelte, mint javította.
A szocialista országok adataiból kiviláglik, hogy ipari termelésük növekedése nem haladja meg a világátlagot, ugyanakkor iparukban változatlanul magas a nemzetközi piacon folyamatosan leértékelődő hagyományos ágazatok részesedése. Ez reálissá teszi a veszélyt, hogy a szocialista országok súlya tovább csökken a világ ipari termelésében, és az ezredfordulóra 22–23%-ra zsugorodik a jelenlegi 25–27%-ról.
Mind markánsabban kezd kirajzolódni az a tendencia, hogy az ipari termelés értékében túlsúlyra jut az árucikkhez kapcsolódó szolgáltatások és általában a termelői szolgáltatások értéke. A megtermelt áruféleségek mennyisége, sőt minősége egyre kevésbé ad eligazítást egy-egy nemzetgazdaság teljesítményéről. Hovatovább nem annyira az iparhoz kapcsolódó szolgáltatásokról, mint inkább a szolgáltatások iparosodásáról lehet beszélni.
Az egy-egy ipari termékhez nyújtott szolgáltatás, a termék szolgáltatástartalma mindinkább a versenypozíció meghatározó elemévé válik. Már csak azért is, mert az a versenyelőny, amit egy új termék piacra dobása jelent, igen gyorsan, egyes számítások szerint 1–2 év alatt elenyészik. A fejlesztés fő iránya minden fejlett ipari országban ugyanaz, az új terméket tehát igen hamar kifejlesztik, és gyártani kezdik másutt is és a technológiaáramlás felgyorsulása következtében maga a nyers termék rövid idő alatt minden piacra eljut. A termék tehát lemásolható, ám a hozzá kapcsolt szolgáltatás nem, vagy csak jóval nehezebben.
Mindez megmutatkozik a makroökonómiai mutatókban is, Az OECD-országokban 1984-ben már a foglalkoztatottak 53,2%-a dolgozott a szolgáltatóiparban (beleértve az infrastruktúrát), és a belföldi össztermék 53,8%-át a szolgáltatások termelték meg. Ugyanez a szám 1950-ben 31, ill. 42,6% volt. Ezen belül az Egyesült Államokban a belföldi össztermék mintegy 70%-át adja a szolgáltatóipar az 1950. évi 54,1%-kal szemben, és a munkaviszonyban állók 72–73%-át alkalmazzák a szolgáltatóiparban (1950: 50%).
A szocialista országok ipari versenyképességének gyengesége erről az oldalról is alátámasztható adatokkal. Magyarországon pl. a szolgáltatások aránya a nettó termelési értékben 1985-ben nem érte el az 1900. évi szintet (csupán 36% volt, a 85 évvel korábbi 37% helyett). Igaz, a szolgáltatásokban foglalkoztatottak aránya a századfordulón mért 17%-ról 44%-ra emelkedett.
Egy másik, most már tartósnak mondható jelenség, hogy az ipari termelés növekedésének motorja a technológia intenzív fejlesztés. A természeti erőforrások jelentősége visszaszorul. Az egységnyi gazdasági növekedés eléréséhez felhasznált energia az utóbbi 15 évben 30%-kal, az elfogyasztott acél mennyisége pedig csaknem a felével csökkent. Várhatóan 2000-ben a világ ipari termelésének több mint 90%-át (értékben) a feldolgozóipar fogja adni a jelenlegi 70%-kal szemben.
A technológiaintenzív ipari termeléssel és az élőmunka szerepének csökkenésével együtt jár, hogy az alacsony ipari bérszint mind kevésbé jelent költség- és versenyelőnyt a fejlődő és a szocialista országok számára. Az ipari robotok terjedésével a csúcstechnológiával dolgozó vállalatoknál az egységnyi termékre jutó bérköltség mar csak 7–14%, míg 1965-ben még elérte a 40%-ot. Egy szakképzett munkást helyettesítő ipari robot működtetésének költsége óránként átlagosan 4–6 USD körül van, bár az Egyesült Államokban az elektronikai iparban az egy órára jutó bérköltség (a közterhekkel együtt) eléri a 28 USD-t.
Ez egyet jelent azzal, hogy az alacsony bérszínvonalú országok a következő években nem húznak szükségképpen előnyt egyes lemaradó iparágak „kitelepítéséből”, mint a 60-as és a 70-es években, amikor a textilipari és acélipari kapacitások jelentős hányadát fejlődő országokba telepítették ki. A működő tőke a fejlett oktatással és infrastruktúrával rendelkező országokat fogja keresni.
Ezzel együtt döntő fontosságú lesz az ipari termelésben alkalmazott robotok mennyisége. Az OECD adatai szerint a japán iparban 1986-ban 90 ezer robotot használtak (beleszámítva 40–50 ezer manipulátort), az Egyesült Államokban 17 ezret, az NDK-ban 1350 darabot (ismeretlen számú manipulátorral együtt). A magyar iparban 1987-ben 87 robot működött, értékük a teljes gépállomány 0,2%-át sem érte el.
A nemzetközi élmezőnyhöz felzárkózni törekvő országoknak, köztük Magyarországnak is, a kibontakozóban lévő ágazatokban, mindenekelőtt a biotechnológiában, a vegyipar egyes ágazataiban és a mikroelektronika részterületein kell erőfeszítéseket tenniük, lemaradásuk ugyanis viszonylag ezekben a legcsekélyebb.
A biotechnikai termékek termelése még csekély, de előrejelzések szerint a biotechnikai úton előállított mezőgazdasági cikkekből 10 év múlva már mintegy 8–10 milliárd USD értékű termék kerül a világkereskedelembe, és ugyanennyi biotechnikai eljárásokkal előállított gyógyszer is. Más becslések szerint az ezredfordulóra a világ gyógyszerexportjának (1986: 80 milliárd USD) felét biotechnikai termékek alkotják majd.
A vegyiparban a szerkezeti műanyagok térnyerése a legnagyobb horderejű fejlemény, a mikroelektronikában pedig gyors ütemben folyik az áttérés a szilikonbázisról a galliumarzenid-bázisra.
Ágazatok szerint sorra véve az európai szocialista országok ipari termelését, kedvező jelnek tekinthető, hogy a gépipar növekedésének üteme átlagosan kétszer akkora, mint az alapanyag-termelő ágazatoké.
Bulgáriában a villamosgépipar és az elektronikai ipar, továbbá a fémfeldolgozó-ipari gépek gyártása fejlődött a leggyorsabban: 11,6, ill. 5,8%-kal. Csupán 1,4%-kal emelkedett a vegyipar termelése, az élelmiszeriparé pedig a kedvezőtlen termés miatt 3%-kal csökkent.
Csehszlovákiában az anyag- és energiaigényes iparágak termelésének növekedése gyorsabb volt a tervben előirányzottnál. A kohászat termelése pl. a tervezett 0,6% helyett 1,9%-kal nőtt, a vegyiparé pedig 1,5% helyett 3%-kal. A gépipar kibocsátása 3,6%-kal, a villamosgépiparé és az elektronikáé 9,6%-kal emelkedett.
Magyarországon a legnagyobb növekedési ütemet a vegyipar (6,2%) és az építőanyag-ipar (6,9%) mutatta.
Lengyelországban a tervezettnél jobb eredménytért el a villamosgépgyártás és a fűtőanyag és energiaipar. A vegyipar termelése 5,2%-kal nőtt. A többi ágazat termelése viszont nem érte el a tervezettet.
Az NDK-ban az elektronikai és a kohászati ipar a tervezettnél jobb teljesítményt ért el, a fűtőanyag- és energiaipar, a vegyipar, az általános gépipar, a könnyűipar és az élelmiszeripar viszont – az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának felmérése szerint – elmaradt a tervezettől.
A román ipar termelésének növekedési üteme 1987-ben 4,5% volt, ez 2–2,5 százalékponttal elmarad a tervtől. Ágazati statisztikákat nem tettek közzé.
A Szovjetunióban az energetika és a kohászat teljesítménye jó alapot teremtett az ipar növekedésének. Mindazonáltal a gépipar elmaradt a tervtől. A gépipari termelést sajátos módon hátráltatta a központi minőség-ellenőrzési rendszer bevezetése.
A világ iparában változatlanul mindent áthat az informatika, a számítógépesítés. A piacot továbbra is az IBM uralja, amely a világpiac 45%-át tartja kézben, és az ágazati összprofit mintegy 50%-a is az IBM-é. Termelésének értéke 1986-ban 48,7 milliárd USD volt, míg a következő, az ugyancsak amerikai Digital Equipment árbevétele csupán 7,6 milliárd USD-t tett ki, majd az Unisys következik 7,4 milliárd USD-vel. A teljes forgalmat tekintve az elektronikai cégek közül a japán Hitachi áll a második helyen az IBM után, de 24,2 milliárd USD-s árbevételéből csak 2,9 milliárd USD jut számítógépekre.
Az elektronikai fejlesztés tőkeigényességét érzékelteti, hogy az IBM 1986-ban 3 milliárd USD-t ruházott be, és 4,7 milliárd USD-t fordított kutatásra és fejlesztésre, ennek felét szoftverfejlesztésre.
A számítógépgyártásban nyomasztó a fejlett tőkés országok túlsúlya. A világtermelés értéke 1985-ben mintegy 130 milliárd USD volt, ebből 86 milliárd az Egyesült Államokra, 30 milliárd Japánra és 11 milliárd Nyugat-Európára jutott. Ugyanakkor az USA belföldi felhasználása 62 milliárd, Japáné 33 milliárd, Nyugat-Európáé 26 milliárd USD-re rúgott. A számítógép-külkereskedelemben tehát egyedül az Egyesült Államoknak van aktívuma.
Nyugat-Európa erős lemaradásban van, egyetlen európai sincs az első 10 gyártó között. E téren a japán gyártók sem szerepelnek olyan jól, mint pl. a félvezetőgyártásban, ahol a világpiac mintegy 30%-át uralják. 1980 és 1985 között az amerikai IBM 72%-kal, a Digital Equipment 38, a Wang pedig 228%-kal növelte bevételét, viszont a japán Fujitsué 54, a Nippon Electricé pedig 60%-kal visszaesett.
Viszonylag jól tartják magukat a mikroszámítógépek területén a nyugat-európai cégek. Itt az IBM piaci részesedése az 1984. évi 45%-ról egy év alatt 28%-ra esett vissza, az olasz Olivettié ellenben 2%-ról 8%-ra nőtt.
A nagyszámítógépek világpiacán viszont az IBM részesedése évek óta változatlanul 60% körül van, míg a harmadik helyen álló Fujitsu 1988-ban már csak a piac 7%-át uralta, a két évvel korábbi 16% helyett.

 

A világ alapenergia-termelésének megoszlása energiahordozók szerint (%) A folyékony tüzelőanyagok felhasználásának alakulása (kőolaj-egyenértékben, millió tonna) Villamosenergia-termelés (milliárd kWh) Energiafelhasználás (kőszénegyenérték*, millió tonna) Részesedés a világon megtermelt összes energiából (%) Egy főre jutó energiafelhasználás (kőszénegyenérték, kg) A termelés (GDP, ill. nemzeti jövedelem) energiaigényességének alakulása 1970 és 1985 között (GDP-növekedés 1970–85 = 100%) Az energiaigény belföldi termelésből fedezett hányada (%) Az ipari termelés indexe (előző év =100%) Az ipari foglalkoztatottak számának indexe (előző év = 100%) Az ipari foglalkoztatottak számának indexe (1980 = 100%) Nyersvastermelés (millió tonna) Acéltermelés (millió tonna) Alumíniumtermelés (ezer tonna) Cementtermelés (millió tonna) A gépgyártás termelésének indexe (1980 = 100%) A gépipar összes termelésének indexe (1980 = 100%) A vegyipar összes termelésének indexe (1980 = 100%) Vegyiszáltermelés (ezer tonna) Összes műtrágyatermelés (hatóanyagban) (ezer tonna) Műanyagok és gyanták termelése (ezer tonna) A ruházati ipar termelésének indexe (1980 =100%) A cipőipar termelésének indexe (1980 = 100%) A textilipar termelésének indexe (1980 = 100%) Újságnyomópapír-termelés (ezer tonna) Papír- és kartontermelés (ezer tonna) Rádiótermelés (ezer darab) Televíziótermelés (ezer darab) Háztartásimosógép-termelés (ezer darab) Háztartásihűtőszekrény-termelés (ezer darab)

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi