Az üvegházgázok

Full text search

Az üvegházgázok
E gyűjtőcím alá elsősorban a szén-dioxid (CO2), valamint a metán (CH4), a dinitrogén-oxid (kéjgáz, N2O), a troposzferikus és sztratoszferikus ózon (O3) és a halogénezett szénhidrogének (CFC) tartoznak. Néhány további gázt, mint a szén-monoxid (CO), a különféle nitrogén-oxidok (NOx), a kén-dioxid (SO2), melyek kis koncentrációjuk s rövid tartózkodási idejükből adódó korlátozott terjedésük miatt a klímaváltozás szempontjából nem lényegesek, figyelmen kívül hagyhatunk, noha lokális környezetkárosító hatásuk nagy. (A potenciális üvegházgázok száma meghaladja a 20-at.)
Az üvegházgázok rövidhullámú (azaz 4 mikrométernél kisebb hullámhosszú) sugárzáselnyelő képessége lényegesen gyengébb a hosszúhullámban fellépő sávokéhoz képest. A természetes koncentrációikhoz viszonyított többlet az alábbi – egyszerűsített – mechanizmus szerint vezet melegedéshez. Az üvegházgázok a felszín és a felhők által kisugárzott energia egy részét elnyelik, s e többletnek csak kisebb részét sugározzák ki a világűr felé. A nagyobb rész visszasugárzódik a felszín irányában. A Föld–légkör rendszer hosszúhullámúenergia-vesztesége így nem egyenlítené ki a rendszer rövidhullámú bevételét. A kiegyenlítés csak magasabb hőmérséklet mellett következhet be.
A sztratoszférába feljutó nyomgázok az üvegházhatás közvetlen erősítése mellett közvetett befolyást is gyakorolnak az éghajlatra az ózonpajzs erősségét módosító kémiai reakciókban való részvétel során. Az ózonkoncentráció csökkenésének elsődleges következménye: az ultraibolya sugárzás növekvő részének átengedése.
1. Szén-dioxid: A koncentráció növekedésének lényéről 1958 óta vannak közvetlen bizonyítékok, de a kontinentális jégzárványok kémiai analízisével már a 2 évszázaddal régebbi koncentrációk is megállapíthatók. Eszerint a szén-dioxid koncentrációjának lassú emelkedése a 19. sz. első felében – tehát még az ipari forradalom előtt – megindult, s mértéke jelenleg 1,5 ppm (milliomodrész/év). A CO2-kibocsátás növekedésétől függően annak 30–60%-a marad a levegőben, míg a többi elnyelődik, főleg az óceán mélyebb rétegeiben, ill. végül a tengerfenék mészkő képződményeiben.
2. Metán: Koncentrációja a jégzárványok elemzése alapján az elmúlt 200–300 év során megkétszereződött. Jelenlegi koncentrációja 1,7 ppm. Évi növekedési üteme 1,1%. A koncentrációnövekedés a földi népesség számával közel párhuzamosan alakult. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a CH4 anaerob (oxigéntől elzárt) képződési módjai (kérődzők, elárasztott rizsföldek, mocsarak és lecsapolásuk, biomassza-égetés, földgáz- és szénbányászat) közül több is szorosan kapcsolódik a népesség élelmezéséhez és energiaigényéhez.
3. Dinitrogén-oxid: Koncentrációja évente 0,2–0,3%-kal nő, értéke jelenleg 0,30 ppm. A N2O fő forrása a műtrágyázás, ill. a biomassza- és a szénégetés, nyelője a sztratoszferikus fotolízis, melynek során ózonroncsolással NO keletkezik. A N2O légköri tartózkodási ideje igen hosszú, kb. 170 év.
4. Halogénezett szénhidrogének: Kizárólag antropogén eredetűek, koncentrációjuk folyamatosan növekszik. Az eddig kibocsátott CFC-k alig 10%-a bomlott el eddig a sztratoszférában. E bomlás az ózonréteg ritkulása irányába hat.
5. Ózon: Több mint 9/10-ed része a sztratoszférában található, s koncentrációját a N2O s a halogénezett szénhidrogének veszélyeztetik.
A nem túl jelentős összmennyiségű és rövid (néhány hetes) tartózkodási idejű troposzferikus ózon koncentrációját elsősorban más – nem üvegházgáz – anyagok (NOx, SO2 stb.) kibocsátása emeli. Az elmúlt 2-3 évtizedben a troposzferikus ózon növekedése kb. 10% volt.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi