Tiszta hagyományos háború atomfegyverek jelenléte mellett?
Tiszta hagyományos háború atomfegyverek jelenléte mellett?
Az első következtetés elemzése során abból célszerű kiindulni, hogy az említett hadszíntéri atomfegyverek bevetése (egy hagyományos fegyverekkel megkezdődött háborús konfliktus során) a központi akarattól függetlenül, az atomfegyverek feletti rendelkezési jog birtokában lévő parancsnok elhatározása alapján is megtörténhet.
Mindehhez lehetőséget teremt, hogy már esetleg a háborús veszély fokozódása, de a háború kitörése esetén az atomtöltetek a hordozóeszközökre, ill. a hordozókkal összeszerelésre kerülnek hiszen fennáll annak a veszélye, hogy az ellenfél elsőként alkalmazhatja hadszíntéri atomfegyvereit s a saját atomfegyverek válaszkénti bevetésére időben fel kell készülni.
A hadszíntéri atomfegyverek bevetésre kész állapotba kerülése pedig lehetőséget ad ezek központi akarattól független alkalmazására; a bevetésre intézkedőképes parancsnok be fogja vetni rendelkezésre álló atomfegyvereit, ha úgy érzi, hogy katonailag reménytelen helyzetbe került, melyből csak atomfegyverek alkalmazásával menekülhet meg, vagy ha annak jeleit tapasztalja, hogy az ellenfél megkezdte atomfegyvereinek alkalmazását.
A hadszíntéri atomfegyverek megléte, bevetésre kész állapotba helyezése ilyenformán egy hagyományos fegyverekkel folytatandó háborúban rendkívüli szubjektivitásokra ad lehetőséget, hiszen az atomfegyverek elsőkénti bevetésére akkor is sor kerülhet:
– ha az atomfegyverek bevetésére jogosult parancsnok túlértékeli a csapatait fenyegető veszélyt;
– ha meghibásodott műszerek jelzik a sugárveszélyt (vagyis hogy az ellenség atomfegyvert vetett be), hiszen a harctéri körülmények között gyakorlatilag nincs idő az ellenséges atomcsapás jelzésének valóságosságáról meggyőződni;
– ha a sugárzásjelzés annak alapján történt, hogy az ellenség hagyományos eszközeivel tárolás alatt álló vagy bevetésre előkészített fegyverrendszerek atomtölteteit rongálta meg, s az ennek nyomán szétszóródó hasadóanyag sugárzását értékelték ellenséges atomfegyver bevetése következményeinek.
Mindenesetre megállapítható, hogy a fenti példáktól eltérő, más helyzetekben is feltételezhető az atomfegyverek központi akarattól független, ill. indokolatlan bevetése. Az előző feltételezések szerinti sajátos hadviselésre ugyanis gyakorlatilag nincs semmiféle tapasztalat, hiszen mind ez ideig nem volt példa 2 atomfegyverrel rendelkező ország közvetlen háborús konfliktusára.
Nagy biztonsággal állítható tehát, hogy az atomfegyverek nagy számban való megléte miatt Európában a hagyományos fegyverekkel induló háborús konfliktus előbb-utóbb atomháborúvá alakul át. Azonban szinte meghatározhatatlan, s elsősorban szubjektív tényezők függvénye, hogy ez az átalakulás a háború kirobbantását követően mikor, melyik pillanatban következik be. Az atomfegyverek bevetésének mindkét oldalon meglévő lehetősége mindenesetre elősegíti, gyorsítja ezt az átalakulási folyamatot.
