ALBÁNIA
ALBÁNIA
Albán Szocialista Népköztársaság
Republika Popullóre Socialiste e Shqipërisë (albánul)
Európa
Földrajz: Terület: 28 748 km2, Magyarországnak kb. harmadrésze. Fekvés: Az Adriai-tenger DK-i partján. Szomszédai: Görögország (D), Jugoszlávia (É, K). Felszín: Főként bozótos, erdővel borított hegyvidék. Kb. 20%-a parti síkság. Legmagasabb pont: Korab hegység (2764 m). Legjelentősebb folyók: Drin, Seman. Legnagyobb tavak: Shkodriai-tó, Ohridi-tó, Preszpa-tó.
Népesség: Lakosság (1989): 3 201 000. Népsűrűség: 105/km2. Etnikai csoportok: albán (toszk, gég) 97%; görög 2%. Nyelvek: albán (hiv. toszk dialektus), görög. Vallások: hivatalosan ateista ország. Hagyomány szerint: mohamedán (szunnita), görögkeleti, r. kat. Városi lakosság: 34%. Főváros: Tirané (Tirana) (*1988): 192 000. Városok (1986): Durrës-Enver Hoxha 72 400; Shkodër 71 200; Elbasan 69 900.
Államforma: népköztársaság. Államfő: Ramiz Alia (1982. febr. óta). Kormányfő: Adil Carcani (1982. jan. óta). Nemzeti ünnep: nov. 29.
Gazdaság: Pénznem: lek (1990. szept.: 5,37 = 1 USD). GDP (1986): 2,8 Mrd USD. GNP/fő (1984): 776 USD. Gazdasági növekedés (1983): 5,8%. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1986): 5,3. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 50%; ipar és kereskedelem 50%. Export (1985): 345 M USD. Főbb exportcikkek: nyersolaj, bitumen, króm, nikkel, vörösréz, vas, dohány, olívaolaj, gyümölcs, zöldség. Főbb export partnerek: Csehszlovákia, Jugoszlávia, NDK, Olaszo. Import (1985): 335 M USD. Főbb importcikkek: gép, berendezés, acél, búza, közszükségleti cikk. Főbb importpartnerek: Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1988): 417 km. Közúti hálózat (1981 ): 21 000 km. Gépjárművek (1970): személygépkocsi: 3500; egyéb gépjármű: 11 000. Főbb kikötők: Durrës, Vlorë. Hírközlés: Tv (1985): 232 000. Rádió (1985): 493 000. Telefon ( 1963): 10150. Napilap (1985): 52/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1985): 70,4 év. Születés (1985): 27‰. Halálozás (1985): 6,0‰. Népességnövekedés (1985): 2,0%. Csecsemőhalandóság (1982): 44,0‰. Kórházi ágyak (1983): 17 600. Orvosok (1983): 4967 (fogorvosokkal együtt). Egy orvosra jutó lakosok (1981): 2100.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1986): 75%. Iskolakötelezettség: 7–15 éves korig.
A fél évezredes török uralom alól csak 1912-ben függetlenné váló állam, amely a két világháború között olasz befolyás, majd megszállás alá kerül, 1946 óta népköztársaság. Az Albán Munkapárt élén ekkortól (a névváltoztatás 1948-ban történik) 4 évtizeden át, 1985. ápr.-i haláláig Enver Hodzsa vezeti az országot. A nyugati országokkal a kapcsolatok már a II. világháború után megszakadnak, a Szovjetunióval 1961-ben, Kínával 1977-ben bomlik fel a szövetség. 1981. dec.-ben a miniszterelnök, a Hodzsa örökösének tartott Mehmet Shehu öngyilkosságot követ el. Hodzsa később azzal vádolja Shehut, hogy külföldi kém volt. Hodzsa özvegyét 1986. márc.-ban a Demokratikus Front elnökévé választják. Az állam és a párt új vezetője, Ramiz Alia tárgyalásokat kezd a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról a nyugati országokkal. 1985. aug.-tól véget ér a hadiállapot Görögországgal; 1986-ban a jugoszláv-albán határvasút megnyitásával az ország megint bekapcsolódik az európai vonatközlekedésbe. 1988. ápr.-ban görög-albán külügyminiszteri tárgyalások folynak: a kereskedelem és a turizmus fejlesztéséről kötnek megállapodást. 1990 tavaszán politikai nyitást jelentenek be, pl. arról születik határozat, hogy a vezetők csak egy perióduson keresztül maradhassanak hivatalban. Máj.-ban az ENSZ főtitkára az országba látogat. Albánia jelentkezik a helsinki folyamat tagországai sorába. Jún.-ban több százan menekülnek különböző országok követségéire, közülük sokan külföldre távozhatnak. A vezetés megígéri, hogy megnyitják a mecseteket, és hogy utazási könnyítéseket vétetnek be. A vezető testületekben több régi kádert leváltanak. Diplomáciai kapcsolat létesül a Szovjetunióval, erről tárgyalások kezdődnek a másik „szuperhatalommal”, az Egyesült Államokkal is 1991 elejére választásokat hirdetnek meg, amelyen független jelöltek is indulhatnak.
