FINNORSZÁG
FINNORSZÁG
Finn Köztársaság
Suomen Tasavalta (finnül)
Republiken Finland (svédül)
Európa
Földrajz: Terület: 338107 km2, Magyarországná1:3;5-szer nagyobb. Fekvés: É-Európában a Botteni- és a Finn-öböl partján. Szomszédai: Norvégia (É), Svédország (Ny), Szovjetunió (K). Felszín: Tagolt partvidékét sok sziget övezi. A parti síkság a több tízezer tóból álló tóhátságba és dombvidékbe megy át; É-on a sarkkörön túl hegyvidék. Legmagasabb pont: Halti (1324 m). Legjelentősebb folyók: Kemijoki, Oulujoki; Tornionjoki. Legnagyobb tavak: Saimaa, Inari. Népesség: Lakosság (1989): 4 990 000. Életkor szerint: 0–14: 19,3%; 15–59: 62,9%; 60–: 17,8%. Népsűrűség: 15/km2. Etnikai csoportok: finn 94%; svéd, lapp. Nyelvek: finn (hiv.), svéd (hiv.). Vallás: protestáns 91%. Városi lakossága 60%. Főváros: Helsinki (1987): 487 428. Városok (1986): Tampere 170 097; Turku 161 025; Espoo 160 480.
Államforma: köztársaság. Államfő: Mauno Koivisto (szül. 1923. nov. 25.). Kormányfő: Harri Holkeri (1987. ápr. 30-a óta). Nemzeti ünnep: dec. 6. Gazdaság: Pénznem: markkaa (márka) (1990. szept.: 3.,67 = 1 USD). GDP (1990): 134,3 Mrd USD. GDP/fő (1990): 26 924 USD. Gazdasági növekedés (1990): 2,5%. Védelmi kiadások a GNP % -ában (1985): 1,5. Fogyasztói árváltozások (1990): 6,5%. Munkanélküliség (1989) 3,7%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 11%; ipar és kereskedelem 46%. Export (1988): 19,9 Mrd USD. Főbb exportcikkek: rönkfa, fűrész- és papíráru; cellulóz, hajó, élelmiszer, gép, faipari termék. Főbb exportpartnerek: Szovjetunió 15%, Svédo.: 13%, Nagy-Britannia 11%, NSZK 11%. Import (1988): 21,1 Mrd USD. Főbb importcikkek: energia, vegyipari termék, gép, berendezés, iparcikk, élelmiszer. Főbb importpartnerek: NSZK 18%, Szovjetunió 14%, Nagy-Britannia 7%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1989): 5869 km; ebből villamosított: 1636 km. Közúti hálózat (1989): 77 395 km; ebből burkolt: 44 965 km; autópálya: 214 km. Gépjárművek (1989): személygépkocsi: 1 795 908; egyéb gépjármű: 227 658. Főbb kikötők: Porvoo-Sköldvik, Kotka, Helsinki. Hírközlés. Tv (1985): 2,3 M. Rádió (1985): 4,83 M. Telefon (1985): 3028 000. Napilap (1986): 543/1000 fő.
Egészségügy: Születésekor várható élettartam (1986): férfiak: 70,4; nők: 78,8 év. Születés (1986): 12,3‰. Halálozás (1986): 9,6‰. Népességnövekedés (1986): 0,2%. Csecsemőhalandóság (1986): 5,8‰. Kórházi ágyak (1987): 67 246. Orvosok (1988): 9614 (+ 3746 fogorvos). Egy orvosra jutó lakosok (1984): 440. Oktatás: Írni-olvasni tud (1988): 99%. Iskolakötelezettség: 9 év.
Az évszázados svéd, majd orosz megszállás után 1917. dec. 6-án függetlenségét kikiáltó ország a II. világháború után jó viszonyt alakít, ki a Szovjetunióval is. Ezért Ny-on sokszor negatív folyamatként állítják be a „finnesítést”. Urho Kekkonen (elnök: 1956–81) 1969-es javaslatára 1975. júl. végén a semleges országban 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével megrendezik az európai biztonsági és együttműködési értekezletet, amelynek aug. 1-jén aláírt okmányát azóta is a helsinki záródokumentumként idézik. Az 1979-es választásokon a konzervatívok törnek előre, Kekkonen mégis a szociáldemokrata Mauno Koivistót bízza meg kormányalakítással. A kormányban a kommunisták is helyet kapnak. Mauno Koivisto 1982. jan. óta elnök, Kalevi Sorsa az 1983. máj.-i választások után újra miniszterelnöki megbízást kap, a középpártokból alakít koalíciót. Az 1987. márc.-i parlamenti választásokon a polgári pártok előretörnek, szociáldemokrata-konzervatív koalíciós kormány alakul, élén Harri Holkerivel. Az 1988 eleji elnökválasztások második fordulójában újra Koivisto nyer.
