IZRAEL
IZRAEL
Izrael Állam
Medinat Yisrael (héberül)
Nyugat-Ázsia
Földrajz: Terület: 20 770 km2, Magyarországnak kb. egynegyed része. Fekvés: A Földközi-tenger K-i végénél. Szomszédai: Libanon (É), Szíria, Jordánia (K), Egyiptom (Ny). Felszín: A tengerpart mentén termékeny síkság. ÉK-en hegyvidék, D-en sivatag; K-i határán a világ legmélyebb szárazföldi pontja (Holt-tenger, –397 m). Legmagasabb pont: Har Meron (1208 m). Legjelentősebb folyó: Jordán. Legnagyobb tavak: Holt-tenger, Kineret-tó.
Népesség: Lakosság (1989): 4 477 000. Életkor szerint: 0–14: 32,4%; 15–59: 55,3%; 60–: 13,3%. Népsűrűség: 210,4/km2. Etnikai csoportok: zsidó 82,9%; arab, drúz 14,8%. Nyelvek: héber (hiv.), arab (hiv.), angol, jiddis. Vallások: zsidó 82,9%, mohamedán 13,2%, keresztény 2,3%. Városi lakosság: 90%. Főváros: Te1-Aviv (1986): 320 300. Városok (1986): Jeruzsálem 468 900; Haifa 224 600; Holon 140 700.
Államforma: parlamentáris köztársaság. Államfő: Hájim Herzog (szül. 1918. szept. 17.). Kormányfő: Jichak Samir ( 1986. szept. óta). Nemzeti ünnep: változó (1987. máj. 4.; 1988. ápr. 21.; 1989, 1990. ápr. 30.).
Gazdaság: Pénznem: sékel (1990. szept.: 2,06 = 1 USD). GDP (1990): 48,5 Mrd USD. GDP/fő (1990): 10 570 USD. Gazdasági növekedés (1990): 0,9%. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1990): 9,5. Adósságszolgálat az export %-ában (1990): 24,6. Adósság/fő (1990): 6273 USD . Védelmi kiadások a GNP %-ában (1985): 27,1. Fogyasztói árváltozások (1990): 18%. Munkanélküliség (1989): 8,9%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 6%; ipar és kereskedelem 23%. Export (1988): 9,6 Mrd USD. Főbb exportcikkek: csiszolt gyémánt, citrusfélék, textília, gép, berendezés, vegyipari termék. Főbb exportpartnerek: Egyesült Államok 30%, Nagy-Britannia 8%, NSZK 6%, Hollandia 5%. Import (1988): 15 Mrd USD. Főbb importcikkek: nyersgyémánt, gép, berendezés, élelmiszer, energia, ipari nyersanyag. Főbb importpartnerek: Egyesült Államok 16%, Belgium 15%, NSZK 11%, Nagy-Britannia 9%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1988): 575 km. Közúti hálózat (1988): 12 980 km (burkolt). Gépjárművek(1988): személygépkocsi: 753 450; egyéb gépjármű: 152 498. Főbb kikötők: Haifa, Ashdod, Eilat. Hírközlés: Tv (1984): 936 000. Rádió (1985): 1,2 M. Telefon (1986): 1,94 M. Napilap (1986): 263/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1985): férfiak: 73,5; nők: 77,0 év (csak a zsidó lakosságra vonatkozik). Születés (1987): 22,7‰. Halálozás (1987): 6,7‰. Népességnövekedés (1967): 1,6%. Csecsemőhalandóság (1986): 11, 2‰. Kórházi ágyak (1988): 27 842. Orvosok (1988): 9500. Egy orvosra jutó lakosok (1984): 350.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1987): zsidó 88%; arab 70%. Iskolakötelezettség: 9 év.
Az 1948. máj. 14-én megalakult zsidó állam az arab környezetével vívott 1973-as, negyedik háború után először Egyiptommal egyezik ki. 1978. szept.-ben Camp Davidben Carter amerikai elnök előtt fognak kezet egymással az izraeli és az egyiptomi vezetők. Ezt 1979. márc.-ban békeszerződés követi. Ennek értelmében 1982. ápr.-ig Izrael visszavonja katonáit a Sínai-félszigetről. 1979–82 között – ezt az időszakot sokan az ötödik arab-izraeli háborúnak nevezik – palesztin és zsidó szélsőségesek egyre szaporodó támadásokat hajtanak végre egymás ellen, mígnem Izrael 1982. jún.-ban katonai erővel vonul be Libanonba, hogy az ottani palesztin bázisokat megsemmisítse. Egyéves megszállás után az izraeli erők megkezdik 1985. febr.-ig tartó kivonulásukat, de azóta is többször hajtanak végre bombázásokat, fegyveres megtorlásokat Libanonban. Az 1984. szept.-i választásokon kialakult patthelyzet megegyezésre készteti a 2 nagy pártot, a Munkapártot (élén Simon Peresz), ill. a Likud-tömböt (élén Jichak Samir). 2 éven át Peresz a kormányfő, majd a választási periódus másik felében Samir. Peresz 1985. okt.-ben hétpontos közel-keleti béketervet dolgoz ki; 1986 elejétől nagyszabású valutareformot vezet be a sékel inflációjának leszorítására; diplomáciai vagy munkakapcsolatot teremt több olyan állammal, amely 1973 óta nem tart kapcsolatot Izraellel. Miközben erősödnek a belpolitikai viták, az ortodox és a világias zsidók belső nézeteltérései, 1986. szept.-től Samir veszi át a kormányzást. 1987 nyarán a belpolitikai nézeteltéréseket fokozza, hogy Peresz nemzetközi közel-keleti békekonferenciát javasol. 1987 végétől a megszállt övezetekben – Gáza, Ciszjordánia – a palesztin lakosság tüntetésekbe kezd. Az izraeli katonaság megtorlásának 1988. nyár elejéig 200 lakos esik áldozatul. 1988. jan.-ban a Biztonsági Tanács felszólítja Izraelt: tartsa tiszteletben a megszállt területek lakosságára vonatkozó genfi konvenciót. Shultz amerikai külügyminiszter béketervét Samir márc.-ban elutasítja. A nov.-i választásokon Samir győz, Peresz elveszíti a külügyminiszteri tárcát s a pénzügyek élére kerül. Samir 1989. ápr.-ban saját béketervet terjeszt elő, ejt a palesztinok elutasítják. Jún.-ban a telepesek erőszakosan lépnek fel a megszállt területeken. 1990. márc.-ban a palesztinokkal folytatandó tárgyalások miatt kormányválság tör ki: a tárgyalásokat sürgető Pereszt Samir eltávolítja. Pereszt testületileg követik a Munkapárt miniszterei. Hosszú tárgyalások után újra Samir tud csak kormányt alakítani. Ebben nagy szerephez jutnak a pici és szélsőséges vallási pártok. A kormányból kimarad a Munkapárt, Samir egyfős többséghez jut. A kabinet radikálisan palesztinellenes. Okt.-ben a hatóságok 21 palesztint lőnek le Jeruzsálemben. A BT két alkalommal is elítéli az országot. A feszültség azóta sem enyhül.
