A gazdaság infrastruktúrája
A gazdaság infrastruktúrája
A szovjet típusú gazdaság egymástól élesen elkülönítette az egyes gazdasági köröket, amelyek között csak az állami újraelosztó mechanizmus teremtett összefüggést. Ennek az izolációs mechanizmusnak a lebontását jelentette az új, modern piaci jogrend magyarországi megteremtése, amelynek első alkotása – a gazdasági társaságokról szóló törvény – már 1988-ban megjelent. A sort a gazdasági szervezetek átalakulásáról, majd a tőkepiacok és az értékpapír-kibocsátás egységes jogi kereteit szabályozó értékpapír-forgalmazásról és értéktőzsdéről szóló törvény folytatta. A gazdasági rendszerváltás új jogrendje az állami beavatkozás csökkentését, a monopóliumteremtő szabályok megszüntetését célozza. Az ún. dereguláció keretében 1990 elején ezernyi törvényt, minisztertanácsi és miniszteri rendeletet helyeztek hatályon kívül. A szabadabb munkaerő-gazdálkodás, importfelhasználás, ármeghatározás ezzel együtt lehetővé tette, hogy csökkenjen a hatóságok mérlegelési-engedélyezési jogköre, s az állami szervezetek inkább „szolgálatként” működjenek, ám pl. a külkereskedés alanyi jogként gyakorlását még mindig formális előírások korlátozzák.
Az új vállalkozások minél nagyobb számban történő létrejöttét, piacon való megerősödésüket egyre több intézmény – pl. az államilag finanszírozott Vállalkozási Alap, SEED Alapítvány vagy a Vállalkozók Országos Szervezete Alapítvány, amelyek mind 1989–90-ben jöttek létre – szolgálta. A tanácsadás mellett szerepük volt az új vállalkozások tőkéhez juttatásában is.
Az árak, a minőségi feltételek egységes megméretése a helyi piacok és a részpiacok közötti összehangolódás formájában megy végbe. Ennek egyik feltételeként újraindult az áru- és az értéktőzsde. Az egységes pénz- és hitelpiac azonban még csak részben működik. Jóllehet 1989–90-ben a kereskedelmi bankok többsége bekapcsolódott a lakossági betétgyűjtés és hitelezési tevékenységbe, a lakosság bankja továbbra is az alacsony lakáshitelkamattal „megáldott” OTP. Még 1990-ben is korlátozott a bankok részvétele a devizaműveletekben, s a valutaárfolyamok nem a kereslet-kínálati összefüggések alapján alakulnak. Így a pénzpiac több tekintetben is féloldalas.
A piacgazdaság fontos infrastrukturális feltétele a piaci szereplők külpiacokra való juttatása, a vám- és a szállítási feltételekre, a devizaműveletekre vonatkozó információk hozzáférhetősége és a szabadon választható képviseleti és ügynökhálózatok. Ezek azonban a magyar gazdaságból 1989–90-ben még ugyanúgy hiányoztak, mint a befektetési lehetőségek közötti választást segítő vállalati mérleg- és adatnyilvánosság vagy a piaci szereplők kockázatát megosztó tőkebefektető intézmények, pl. a befektetési alapok.
A romló gazdasági helyzet hatására már 1988-tól kezdett kialakulni a szociális piacgazdaság, a szolidarítás infrastruktúrája is. Ez 1989-ben újabb lendületet kapott a munkanélküli-segély egyértelmű szabályozásával, a Rehabilitációs és az Elmaradott Térségek Alapja létrejöttével, továbbá a munkalehetőségek kutatásával és az információk rendelkezésre bocsátásával foglalkozó Foglalkoztatási és Munkaügyi Információs Hálózat létrehozásával. 1989-es keletű az újrakezdési kölcsön is, sajnos folyósítása pénzügyi források hiányában 1990. III. negyedévében már elakadt.
Csillag István
