Értékpapírok

Full text search

Értékpapírok
Az értékpapír-piaci adásvétel tárgyai természetesen maguk az értékpapírok; ezeknek is 2 legjellegzetesebb, klasszikus típusa. a kötvény és a részvény. Az értékpapírok minden esetben egy jogviszonyt testesítenek meg; e jogviszony az értékpapírt kibocsátó és az azt mindenkor birtokló tulajdonos között áll fenn. Az értékpapír kibocsátója ezek segítségével juthat- átmenetileg vagy véglegesen tőkéhez, az értékpapír tulajdonosa pedig a vásárlással különböző jogokat (vagyoni, tulajdonosi, részesedési stb.) szerez. Az értékpapír specifikuma – s egyúttal nagy előnye –, hogy átruházható, azaz a papír eladásával annak régi tulajdonosa hozzájuthat befektetett pénzéhez, új tulajdonosa pedig megszerzi mindazokat a jogokat, amelyeket az adott értékpapír képvisel, testesít meg. Ez az átruházás a legtöbb esetben a kibocsátó tudta nélkül, az eladó és a vevő szabad megállapodása alapján történhet.
A kötvény hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. Kibocsátója lehet az állam, az önkormányzatok, a bankok, a pénzintézetek, a vállalatok, a szövetkezetek és a gazdasági társaságok. Vásárlója jogszabály szerint bárki lehet, kivéve, ha a vásárlók körét a kibocsátó maga korlátozza. A kötvény klasszikus, 5-től 15–20 évig terjedő közép- vagy hosszú lejáratú értékpapír, nálunk azonban az utóbbi években inkább rövid lejáratú 2–5 éves kibocsátások történtek. Mivel a kötvény hitelviszonyt testesít meg, a kibocsátás összegét a lejárati idő végén egy összegben vagy a futamidő alatt több részletben a kibocsátó visszafizeti. A futamidő alatt a kibocsátó komatot fizet hitelezőinek, a kötvények tulajdonosainak. Ez lehet a futamidő egészére előre meghatározott fix kamat, de lehet előre meg nem határozott mozgó kamat is. Nálunk elsősorban a fix kamat a jellemző mozgó kamatú kötvény alig van, bár inflációs időben ez utóbbi lenne alkalmasabb a kötvény versenyképességének megőrzésére.
A részvény a kötvénytől eltérően nem hitel-, hanem tulajdonosi viszonyt megtestesítő értékpapír. A részvény vásárlója tőkével hozzájárul a társaság alaptőkéjéhez, befizetett tőkéjét a továbbiakban a társaságból nem vonhatja ki. A részvény tulajdonosi és vagyoni jogokat egyaránt képvisel. Tulajdonosa jogot szerez arra, hogy részt vegyen a társaság közgyűlésén, ott hozzászóljon, s így részt vegyen a társaság irányításában; joga van a vezetők és vezető testületek megválasztásában részt venni, s ő maga is választható. Vagyoni jogai közül legfontosabb az osztalékra való jog, ennek alapján részesedik a társaság működésének eredményéből, ill. az ún. likvidációs jog, azaz a társaság megszűnésekor, felszámolásakor befektetett tókéjének arányában igényt tarthat a végelszámoláskori árbevétel megfelelő hányadára.
A részvényvásárlás alapvető indítéka általában nem az osztalékkilátásokban, hanem a várható árfolyam-növekedésben rejlik. A részvények árfolyamát elsősorban az adott részvénytársaság működése, eredményessége, piaci helye, külső megítélése határozza meg. Számos olyan tényező is van azonban, amely független a társaság működésétől, de hathat az árfolyamok alakulására, ilyen pl. az általános gazdasági helyzet, az adott ágazat helyzete, konjunkturális tiltások és szubjektív elemek is. A társaság értékének növekedése magával hozza, hogy egyre többet érnek a részvények a piacon is, s ez összehasonlíthatatlanul nagyobb nyereséget hozhat az értékpapírok tulajdonosainak, mint az osztalékbevételek. Minden részvényvásárlás azonban jelentős kockázatot hordoz magában, hiszen a vállalkozás értéke s vele az árfolyamok nemcsak nőhetnek, hanem csökkenhetnek is, s így veszteségek sújthatják a részvényeseket.
A kincstárjegy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. Állami kibocsátású, az államadósság részét testesíti meg. Az állam szinte minden nemzeti értékpapírpiacon az egyik legjelentősebb kibocsátó. Rövid és hosszú lejáratú pénzszükségletének kisebb-nagyobb hányadát az állami költségvetés piaci körülmények között, versenyhelyzetben az ún. nyílt tőkepiacon szerzi be. Magyarországon 1988-ban vezették be a 3, 6, 9 hónapos lejáratú kincstárjegy két formáját: a kamatozó és az ún. diszkont vagy aukciós kincstárjegyet. A kamatozó kincstárjegyet előre meghatározott fix lejárattal és kamattal bocsátják ki. Elvileg bármely pénzintézetnél, bármely természetes vagy jogi személy megvásárolhatja. Ugyanakkor a diszkont vagy aukciós kincstárjegy nem kamatozik. Névérték alatt vásárolják az érdelelődők, a bankok pedig névértéken adják vissza. A különbözet a kincstárjegy hozama, melyből az ún. diszkontkamat számítható. A diszkont kincstárjegyet kizárólag a Magyar Nemzeti Bank értékesíti, méghozzá ún. aukción, melyen csak jogi személyek, ill. képviselőik vehetnek részt. A pénz ára tehát piaci körülmények között, a vásárolni szándékozók versenyével alakul ki, jelzőrendszerül szolgálhat a befektetők és a kibocsátók számára, követi a pénzpiaci folyamatokat, nem úgy, mint a fix kamatok rendszere.
A letéti jegy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír. A középlejáratú, 1–3 éves futamidejű kibocsátásra kizárólag bankok, pénzintézetek jogosultak. A letéti jegy átmenet a takarékbetét és a kötvény között. A pénzintézetek számára inkább a betétgyűjtési – feltételeit is ennek megfelelően alakítják ki –, a befektetők számára pedig inkább az értékpapír jellege dominál: korlátozottan visszaváltható és forgalomképes, nincs rá állami garancia. Többnyire bemutatóra szóló, forgatható, másodlagos piaca gyakorlatilag nem alakult ki. A letéti jegyek kamatát elvileg a kibocsátók jogosultak meghatározni, de Magyarországon a Nemzeti Bank meghatározza a letéti jegyek után fizethető kamat maximumát. Ez a jelenlegi forráshiányos helyzetben, amikor a bankok versenyeznek a betétekért, gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden bank maximális kamatot fizet, sőt egyéb kedvezmények nyújtására is törekszik, pl. ajándéksorsolásokat rendez a letétijegy-tulajdonosoknak. Ezzel gyakorlatilag átlépik a jegybanki kamatkorlátot. A pénzintézetek, hogy vonzóvá tegyék a befektetők számára ezt a formát, ma már általában vállalják azt is, hogy a letéti jegyéket visszavásárolják a saját maguk által megszabott árakon, bizonyos – nem teljes értékű – kamattérítéssel együtt. Amíg a pénzintézetek ilyen visszavásárlási politikát folytatnak, addig a letéti jegyek értékpapírtulajdonságai közül az átruházhatóságnak, a forgathatóságnak gyakorlatilag nincs értelme, ezért is dominál jobban a takarékbetéti jelleg.
Az előző 4 jellegzetes, leginkább használt és elfogadott értékpapírtípuson kívül más, egyelőre legalábbis kevéssé használt értékpapírok is előfordulhatnak a magyar értékpapírpiacon: a vagyonjegy, a szövetkezeti rész- és a célrészjegyek. Ezeket többnyire kis volumenben bocsátják ki, a vásárlók köre is korlátozott. A szövetkezeti célrész- és a vagyonjegyet elvileg ugyan bárki megvásárolhatja, a gyakorlatban azonban legtöbbször maga a kibocsátó korlátozza a vevőkört. Az utóbbi időben speciális konstrukciók – pl. takarékjegyek, pénztárjegyek – is megjelentek a piacon, amelyek rövid lejáratú (1 éven belüli) értékpapírok. Kamatukra az MNB azon előírásai vonatkoznak, amelyek az 1 éven belüli betétek kamataira mértékadók. A letéti jegyekhez hasonlóan e papírok is inkább a takarékbetétekhez hasonlítanak, mintsem a klasszikus szabályok szerinti értékpapírokhoz. Kamatfeltételeikben, visszaválthatóságukban igencsak rugalmasak. Gyakorlatilag a kibocsátó pénzintézetek bármikor visszavásárolják ezeket a papírokat, többnyire még bizonyos, korlátozott mértékű kamatot is fizetnek a lejárat előtt visszaváltott papírokra is, így a szabad átruházhatóság, a forgathatóság ezeknél is inkább csak elvi lehetőség. Másodlagos piacuk – értelemszerűen – e papíroknak sem alakult ki.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi