DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG
DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG
Az ország fegyveres ereje hivatalosan 77000 fős (szárazföldi erők 61000, légierő 11000, haditengerészet 5000), de a valóságban eléri a 850 ezret. Az 1 éves katonai szolgálat minden fehér férfi számára kötelező. Afrikaiak és színes bőrűek csak kis számban szolgálnak. A haderőt úgy építették fel, hogy kettős feladatot tölthessen be: egyrészt alkalmas legyen az apartheid-politika belső érvényesítésére, másrészt támadó és megszálló funkciókat láthasson el a szomszédos országok ellen. Az ún. Állandó Erő hivatásos katonákból áll, ehhez jönnek a besorozottak. A Polgárőrség létszáma 380000 fő, tartaléka 150 ezres, hadiállapot idején ez adja a hadsereg valós erejét és ez bővíthető a 140 ezres félkatonai, ún. Kommandokkal. A rendőrség, tartalékosokkal együtt, közel 100 ezres létszámú. A szárazföldi erőket a magas fokú gépesítettség, nagy tűzerő jellemzi, elsősorban Centurion harckocsikkal szerelték fel, de az ország – erre ösztönözte a nemzetközi embargó – maga is gyárt hadfelszerelést. Így a légierő használja a francia Mirage vadászbombázó átalakított és helyben gyártott „Atlas Cheetah” nevű változatát, a gerillák elleni harcot szolgáló Impala gépeket, és újabban megindították helikopterek gyártását is. A fegyveres erők több mint 150 helikopterrel rendelkeznek, és sok, nagy teljesítményű (köztük C-130 Herkules) szállítógépük van. Az erős légiflotta kiépítésének célja a szomszédos országok megfélemlítése volt, a dél-afrikai légierő tetszés szerint támadhatta Mozambikot, Botswanát, Zambiát. Az ország 50 ezres haderőt tartott fenn Namíbiában, de ezt az ENSZ-rendezés, a kubai csapatok Angolából történt hazaszállításával egy időben kivonta.
