JUGOSZLÁVIA
JUGOSZLÁVIA
Jugoszláv Szövetségi Köztársaság
Savezna Republika Jugoslavije (szerb nyelven)
Európa
Földrajz: Terület: 102173 km2, Magyarországnál valamivel nagyobb. Fekvés: DK-Európában, a Balkán-félsziget földközi-tengeri partján. Szomszédai: Horvátország, Bosznia-Hercegovina (Ny), Magyarország (É), Románia, Bulgária (K), Albánia, Makedónia (D). Felszín: É-on termékeny síkság (Vajdaság, Bánát), D-en hegyvidék. Legmagasabb pont: Daravica (2656 m). Legjelentősebb folyók: Dunav (Duna), Sava (Száva), Tisa (Tisza). Legnagyobb tó: Shkordriai-tó.
Népesség: Lakosság (1992): 10411000. Etnikai csoportok: szerb 62,7%; albán 17%; montenegrói 5,5%; magyar 4%; horvát 1,6%; bosnyák. Nyelvek: szerb (hiv.), albán, montenegrói, magyar. Főváros: Beograd (Belgrád) (91989): 1470000. Városok: (*1989): Niš 230711; Priština 210040; Subotica (Szabadka) 154611.
Államforma: szövetségi köztársaság. Államfő: Dobrica Ćosić (1992. jún. óta). Kormányfő: Radoje Kontić (1993. márc. óta).
Gazdaság*: Pénznem: dinar (új dinár) (1993. máj.: 61211 = 10 USD). GDP (1991): 116 Mrd USD. GDP/fő (1991): 1970 USD. Fogyasztói árváltozások (1992): 7600%. Munkanélküliség (1992): Szerbia 22%. Montenegro 25%. Export (Szerbia) (1991): 5,52 Mrd USD. Főbb exportcikkek: mezőgazdasági termék, gabona, szén, fém, bauxit, fa. Főbb exportpartnerek: Németo. 21%, Szovjetunió 13%, Olaszo. 11%. Import (Szerbia) (1991): 4,5 Mrd USD. Főbb importcikkek: energia, gyapot, gyapjú, vegyipari termék. Főbb importpartnerek: Németo. 25%, Sovjetunió 18%, Olaszo. 13%.
* Az 1992 előtti adatok tartalmazzák a Horvát, Szlovén, Bosznia-Hercegovina és a Makedón Köztársaság adatait is.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1989): 9567 km; ebből villamosított: 3782 km. Közúti hálózat (1988): 108266 km; ebből burkolt: 73527 km; autópálya (1989): 670 km. Gépjárművek (1988): személygépkocsi: 3,09 M; egyéb gépjármű: 234000. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 3,6; rádió: 6; telefon: 4,9. Napilap (1990): 88/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1991): férfiak: 70; nők: 76 év. Születés (1991): 14‰. Halálozás (1991): 9,0‰. Népességnövekedés (1991): 0,5%. Csecsemőhalandóság (1991): 21,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 163. Egy orvosra jutó lakosok: 511.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1991): 90%. Iskolakötelezettség. 7–15 éves korig.
A II. világháború után a szocialista táborban évekig elszigetelt ország az 50-es évektől minden szomszédjával normalizálja kapcsolatait. végül 1975-ben Olaszországgal egyezik meg, hogy lemond Triesztről, viszont a várost környező terület a balkáni ország fennhatósága alá kerül. Joszip Broz Titót, az évtizedeken át vezető szerepet betöltő partizánhőst az 1974-es alkotmány életfogytiglani elnökké kiáltja ki. 1980-ban bekövetkezett halála után a kollektív vezetés elvét fogadják el, vagyis az állam és a párt – a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége – élén évente váltják egymást a köztársaságok vezetői. A gazdasági helyzet az évtized folyamán fokozatosan rosszabbodik, az infláció 1987-ben lépi át az évi 100%-os határt. 1989-ben súlyos összetűzésekre kerül sor az albán többségű Koszovóban, mire Belgrád megszünteti az autonóm köztársaság jogi önállóságát. A szlovén parlament arról határoz, hogy adott esetben a köztársaság kiválhat Jugoszláviából. 1990-ben a szerbek nem fogadják el az új szlovén és horvát vezetés indítványát, hogy konföderatív alapon szervezzék át az államot. A szlovén parlament alkotmánymódosítást fogad el, miszerint a szövetségi törvények hatályukat vesztik a köztársaság területén. A polgári védelmi alakulatokat kivonják a szövetséges hadsereg irányítása alól. A Horvátországban élő félmillió szerb autonóm csoporttá nyilvánítja magát. A bosznia-hercegovinai választásokon a kommunisták kisebbségbe szorulnak a nemzeti, muzulmán erőkkel szemben. A szerb választásokon a kommunista Slobodan Milošević szerez többséget. Az általa vezetett Szocialista Párt továbbra is Jugoszlávia állami egységét hirdeti. A montenegrói választásokon is a kommunisták szereznek abszolút többséget. Miután a szlovének és a horvátok a függetlenséget hirdetik ki, 1991-ben a szövetségi hadsereg tankokkal és repülőkkel indít támadást Szlovénia ellen. A helyi szinten vívott szerb–horvát összetűzések is háborúvá szélesednek. A harcok az év végére a dalmát tengerpartra is átterjednek, Dubrovnik történelmi nevezetességeit a szerb támadások súlyosan megrongálják. 1992. jan.-ban az ellenzék bojkottja mellett a montenegróiak arra szavaznak, hogy a köztársaság maradjon Jugoszlávia része. Ápr.-ban a csonka parlament új alkotmányt fogad el, amely „harmadik Jugoszlávia” megteremtését hirdeti ki. Máj.-ban az albánok vezetője Koszovóban kijelenti, hogy továbbra is külön köztársasággá akarja kikiáltani a területet. Szerb ellenzékiek demokratikus mozgalmat alapítanak. A BT kereskedelmi és légiforgalmi embargót hirdet Kis-Jugoszlávia ellen. A GATT, az EBEÉ felfüggeszti Kis-Jugoszlávia tagságát. A Nyugat-európai Unió járőrszolgálatot kezd az Adrián az embargó betartására. Máj.-ban Szerbiában és Montenegróban választásokat tartanak, a szocialisták nyernek. Az új parlament jún.-ban a párton kívül írót, Dobrica Ćosićot választja elnökké. Júl.-ban a Belgrádból származó amerikai üzletembert, Milan Panićot hívják haza a kormány vezetésére. Panić és a szerb elnök, Milošević között szaporodnak az összetűzések. Szept.-ben az ENSZ közgyűlése felfüggeszti Jugoszlávia tagságát, nov.-ben megszigorítja az embargót, eszerint a stratégiai árukat még tranzitként sem lehet jugoszláv területre léptetni. Ennek ellenére folyik a feketekereskedelem. Dec.-ben Milošević győz Panićcsal szemben a szerb választásokon. Panić elveszíti kormányfői posztját, két és fél hónapos kormányválság következik. Csak 1993. márc.-ra alakul meg az új kabinet. Miközben Milošević többször jelen van a béketárgyalásokon, az ő neve is szóba kerül a háborús bűnöket kivizsgáló esetleges perek vádlottaival kapcsolatban. Ápr.-ban a BT a szankciók szigorításáról tanácskozik.
