NÉMETORSZÁG
NÉMETORSZÁG
Németországi Szövetségi Köztársaság
Bundesrepublik Deutschland (németül)
Európa
Földrajz: Terület. 356945 km2, Magyarországnál majdnem 4-szer nagyobb. Fekvés: Európa középső részében. Szomszédai: Dánia (É), Hollandia, Belgium, Luxemburg, Franciaország (Ny), Svájc, Ausztria (D), Csehország (K). Felszín: É-on síkság (Germán-alföld); délebbre középhegység; a Duna völgyétől D-re a Sváb-Bajor medence és az Alpok áthúzódó vonulatai. Legmagasabb pont: Zugspitze (2963 m). Legjelentősebb folyók: Rhein (Rajna), Elbe (Elba), Oder (Odera). Legnagyobb tavak: Boden-tó, Müritz-tó, Schwerini-tó.
Népesség: Lakosság (1991): 79951000. Életkor szerint: 0–14: 14,7% 15–59: 64,7%; 60–: 20,6%. Népsűrűség: 224/km2. Etnikai csoportok: német 99%; szorb (vend), dán. Nyelv: német (hiv.), szorb, dán. Vallások: r. kat. 43%, protestáns 40%, mohamedán 3%. Városi lakosság: 84%. Főváros: Berlin (1991): 3443695; Bonn (a kormány székhelye) (1991): 292234. Városok (1991): Hamburg 1652363; München 1229026; Köln 953551.
Államforma: szövetségi köztársaság. Államfő: Richard von Weizsäcker (1984. júl. óta). Kormányfő: Helmut Kohl szövetségi kancellár (1982. okt. óta). Nemzeti ünnep: nincs.
Gazdaság: Pénznem: Mark (DM) (1993. máj.: 1,58 = 1 USD). GDP (1991): 1640,5 Mrd USD. GDP/fő (1991): 26207 USD. Gazdasági növekedés (1991): 2,6%. Védelmi kiadások a GNP %-ában (NSZ? 1989): 3,2. Fogyasztói árváltozások (1991): 3,5%. Munkanélküliség (1990): 6,2%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 5%; ipar és kereskedelem 40%. Export (1990): 398 Mrd USD. Főbb exportcikkek: gép, berendezés, közlekedési eszköz, vegyipari termék, textília, nyersvas, acél, gyógyszer, közszükségleti cikk. Főbb exportpartnerek: Franciao. 13%, Olaszo. 9%, Nagy-Britannia 8%, Hollandia 8%. Import (1990): 341 Mrd USD. Főbb importcikk: gép, közlekedési eszköz, elektrotechnikai, vegyipari termék, textília, ruházati cikk, élelmiszer. Főbb importpartnerek: Franciao. 12%, Hollandia 10%, Olaszo. 9%, Nagy-Britannia 7%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (NSZK, NDK együtt, 1990): 44330 km (+2795 km magántulajdonban); ebből villamosított: 15737 km. Közúti hálózat (NSZK, 1899): 173652 km (burkolt); ebből autópálya (1991): 8959 km; (NDK, 1988): 47203 km; ebből autópálya: 1855 km. Gépjárművek (NSZK, 1990): személygépkocsi: 35501800; egyéb gépjármű: 1795600; (NDK, 1988): személygépkocsi 3743554; egyéb gépjármű: 289616. Főbb kikötők: Hamburg, Bremen, Lübeck. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok (NSZK, 1989): tv: 2,6; rádió: 2,3;telefon: 1,5. Napilap (1987): 417/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1991): férfiak: 73; nők: 79 év. Születés: 11,0‰. Halálozás 11,0‰. Csecsemőhalandóság (1991): 7,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 91. Egy orvosra jutó lakosok: 346.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1991): 99%. Iskolakötelezettség: 10 év.
A Német Szövetségi Köztársasághoz 1990. okt. 3-án csatlakozik a Német Demokratikus Köztársaság és a külön státusú területként nyilvántartott Ny-Berlin. Az 1949. szept. 21-én alakult Német Szövetségi Köztársaság csak az 1969-től kormányzó szociáldemokrata kancellár, Willy Brandt vezetésével rendezi keleti kapcsolatait. 1970-ben szovjet–NSZK, majd lengyel–NSZK egyezmény születik, amely elismeri Lengyelország Ny-i határát. 1972-ben a 2 német állam elismeri a másik szuverenitását. 1974–82 között Helmut Schmidt szociáldemokrata liberális kormányzata idején folytatódik a látványos gazdasági fellendüllés. 1982-ben a liberális FDP a kereszténydemokratákkal és a keresztényszociálisokkal szövetkezik. Helmut Kohl kancellár választási győzelmével így áll fel a CDU–CSU–FDP koalíció. A szociáldemokraták hiába próbálják meg az 1983-as, 87-es és Hans-Jochen Vogel vezetésével az 1990-es általános választásokon visszaszerezni a kormányzást.
Az 1949. okt. 7-én megalakult Német Demokratikus Köztársaságot 1971-ig Walter Ulbricht, majd Erich Honecker vezeti. Az NSZK-val és így a Közös Piaccal is különleges gazdasági kapcsolatokat fenntartó országban a 80-as években erőteljesen koncentrálják a termelést, 129 kombinátban. 1961, a Fal megépítése után a 2 német állam közötti kapcsolatok visszaszorulnak. 1989-től lép fel az első nyíltan szervezkedő ellenzéki csoportosulás, az Új Fórum. Az okt.-i utcai zavargásokra a rendszer erőszakkal reagál, majd Honecker lemond. Egon Krenz pártfőtitkár, majd elnök, Hans Modrow a kormányfő. Nov. 9-én a kettéosztott Berlin 2 része között megindul a forgalom, megkezdődik a Fal lebontása. Az 1990-es első és utolsó szabad keletnémet választásokon a kereszténydemokraták győznek. Lothar de Maizičre kormánya fogadja el a valutauniót, majd a csatlakozást az NSZK-hoz.
Ny-Berlin a II. világháború után négyhatalmi megszállás alá kerül, majd önálló város, amely az NSZK tartománya, de formálisan nem kormányozható Bonnból. Az 1972 után érvényben lévő négyoldalú megállapodás szerint Ny-Berlin alkotmányjogilag nem tartozik az NSZK-hoz, de az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Nagy-Britannia és Franciaország elismeri, hogy a várost szoros szálak fűzik a szövetségi köztársasághoz. 1990-től az újra egyesülő városba több vezető cég teszi át székhelyét. A CDU szerez többséget a választásokon, Eberhard Diepgen főpolgármester a 28 éven át egymástól elzárt városrészeket és mentalitásokat egyesíti.
Az első össznémet választásokon 1990-ben a CDU-CSU az 5 új tartományban is többségbe kerül. Az össznémet parlament a Reichstag épületében tartja nyitó ülését. Az 1991-ben negyedszer is újraválasztott Kohl kancellár kormányában 3 volt keletnémet politikus is helyet kap. Miközben a volt NDK-ban növekednek a megélhetési gondok, erősödik a szélsőjobboldali mozgalom. Az állástalanok száma átlépi az egymilliós határt, ez 12%-nak felel meg. Az arány 1992-ben 14%-ra emelkedik, tetőzik. Az év folyamán 17 ember hal meg szélsőjobbos lincselések, gyújtogatások miatt. Az aug.-i rostocki összecsapások negatív jelképpé válnak. A keletnémet gazdaság eközben túljut a mélyponton, 1993-ra 7%-os növekedést jósolnak. Többször is százezrek tüntetnek szerte az országban az erőszak ellen. A parlament döntése szerint Berlin az ország fővárosa, a politikai intézmények lassan elkezdik a költözködés évtizedes folyamatát. Németország vezeti a nemzetközi elismeréseket a volt szovjet és volt jugoszláv köztársaságok esetében. Genscher külügyminiszter 1992. ápr.-i lemondása az európai egységesülésben is egy fejezet végét jelenti. Máj.-ban Magyarországgal, majd Cseh-Szlovákiával aláírt partneri szerződést ratifikál a Bundestag. A júl.-i müncheni világgazdasági csúcson K-Európa az egyik fő téma. Német hajók engedélyt kapnak az ENSZ-szankciók betartatására a szerbekkel szemben. 1993. ápr.-tól a német repülőterek amerikai használata után német pilóták is részt vesznek a felderítő repülésekben, a boszniai repülési tilalom ellenőrzésében. A boszniai menekültek áradatát az ország 1992-ben még részben be tudja fogadni, 1993-tól azonban korlátozásokat vezetnek be. A szociáldemokraták is elfogadják a menekültügyi törvényhozás változtatásának szükségességét. Jelentős megszorításokat vezetnek be. A még 1991-ben elfogadott átvilágítási törvény szerint megnyílnak a volt belügyes alkalmazottak dossziéi, a legtöbb esetet lezárják – mintegy 10%-os az elbocsátások aránya tanárok, újságírók, igazságügyi szervek esetében –, de néhány vezető – pl. a brandenburgi kormányfő – ügyében a vizsgálat folyik. Az 1991-ben elkezdett perek a Fal menti gyilkosságok ügyében 1993 elejére befejeződnek, a kiskatonák néhány éves börtönbüntetést kapnak. Erich Honecker 1992. júl.-ban tér vissza a moszkvai chilei követségről, ahová 15 hónappal korábban menekült. 1993 elején betegségére való tekintettel a hatóságok nem folytatják az ellene indított pert, engedélyezik távozását Chilébe. Márc.-ban a politikai élet vezetői megállapodnak az ún. szolidaritási paktumban, miszerint az évezredfordulóig évente 100 milliárd márkát kap a volt NDK. A még mindig magas kamatok miatt a német márka továbbra is tartja erős árfolyamát a főbb valutákkal szemben. A nyugati tartományokban kezdődő stagnálás azonban több évtizedes növekedésnek vet véget.
