LIBANON
LIBANON
Libanoni Köztársaság
Al-Jumhuriya al-Lubnaniya (arabul)
Délnyugat-Ázsia
Földrajz: Terület: 10 452 km2, Magyarországnak kb. egykilenced része. Fekvés: A Földközi-tenger K-i partján. Szomszédai: Szíria (K), Izrael (D). Felszín: A keskeny parti síksággal párhuzamos hegyláncok termékeny folyóvölgyet zárnak közre. Legmagasabb pont: Quarnat as Sawda (3083 m). Legjelentősebb folyók: Nahr al Asi (Orontes), Nahr al Litani (Litáni).
Népesség: Lakosság (1994): 2 915 000. Életkor szerint: 0–14: 37%, 15–59: 55,1%, 60-: 7,9%. Népsűrűség: 272/km2. Etnikai csoportok: arab 92%, palesztin, örmény, cserkesz. Nyelvek: arab (hiv.), francia, angol, örmény, kurd. Vallások: mohamedán 60%, (síita 32%, szunnita 21%, drúz 7%), keresztény 40%. Városi lakosság: 78%. Főváros: Bejrut (*1988): 1 500 000. Városok (*1988): Tripoli 160 000, Zahlé 45 000, Saida (Sidon) 38 000.
Államforma: köztársaság. Államfő: Éliasz Hravi (1989. nov. óta). Kormányfő: Rafik al-Hravi (1992. szept. óta). Nemzeti ünnep: nov. 22.
Gazdaság: Pénznem: libanoni font (1647 = 1 USD). GDP (1991): 3,7 Mrd USD. GDP/fő (1991): 1320 USD. Gazdasági növekedés (1994): 8%. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1987): 0,2. Fogyasztói árváltozások (1990): 60%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 11%, ipar és kereskedelem 79%. Export (1991): 490 M USD. Főbb exportcikkek: élelmiszer, zöldség, gyümölcs, textília, ékszer, dohány. Főbb exportpartnerek: Szaúd-Arábia 15%, Svájc 12%, Arab Emirátusok 9%. Import (1991): 3,74 Mrd USD. Főbb importcikkek: ékszerészeti alapanyag, gép, elektromos berendezés, textília, közlekedési eszköz. Főbb importpartnerek: Olaszo. 14%, Szíria 11%, Franciao. 9%, Németo. 7%.
Közlekedés: Vasúti hálózat: 417 km. Közúti hálózat (1987): 7 100 km. Gépjárművek (1985): személygépkocsi: 300 000. Főbb kikötők: Bejrut, Tripoli, Sidon. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 3,4, rádió: 1,3, telefon: 18,4.Napilap (1986) 211/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1991): férfiak: 66, nők: 71 év. Születés (1991): 28,0‰. Halálozás (1991): 7,0‰. Népességnövekedés (1991): 2,1%. Csecsemőhalandóság (1991): 50,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 263. Egy orvosra jutó lakosok: 771.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1991): 75%. Iskolakötelezettség: 5 év.
A francia kormányzat évei után 1941. nov. 26-án függetlenségét kikiáltó ország 1975-től anarchiába süllyed. Bár 1976-ban szíriai békefenntartó erők vonulnak be Bejrútba, a különböző hitvallású milíciák harca 1990-ig folyamatosan tart. 1982-ben izraeli erők foglalják el Libanon déli részét, azóta többször betörnek az országba. A 80-as években 2 államfőt – Basir Dzsemajelt és Éliasz Muavadot – gyilkolnak meg. 1988-89-ben egyszerre 2 kormány is működik. Az új elnök Éliasz Hravi. 1990-ben alkotmánymódosítást fogadnak el, miszerint a muulmánok és a keresztények ugyanannyi helyet kapnak a parlamentben. Az elnök továbbra is maronita keresztény, a kormányfő szunnita muzulmán. Több milícia beszünteti a harcot. Omar Karami vezetésével nemzeti egységkormány alakul. A milíciák egy része belép a nemzeti hadseregbe, amely behatol D-Libanonba. 1991-ben szabadon engedik a nyugati túszokat. 1992. máj-ban az általános sztrájk miatt a kormány lemond. Rasid Solh az új kormányfő. 20 év szünet után a nyári parlamenti választásokat bojkottálják a maronita keresztények, mivel a szír katonák nem vonulnak ki az országból. A fundamentalista erők így jutnak növekvő befolyáshoz. Az új kormányfő Amerikából jött milliárdos, aki jelentős újjáépítési tervekkel áll a kabinet élére.
1945 óta az ENSZ tagállama.
