betegápolás:
betegápolás:
a beteg körüli nem orvosi teendők összessége. A betegápolás szakképzettséghez kötött, sokrétű ismeretet követelő munka, melyet hivatásszerűen csak oklevéllel rendelkező betegápoló(nő) végezhet. A hivatásos betegápolók (felnőttosztályokon, csecsemő- és gyermekosztályokon, elme- és idegosztályokon működő betegápolók) kötelesek végrehajtani az orvos által rájuk bízott ápolási feladatokat. A betegápolói munkához tartozik a betegek közvetlen ellátása (ágyazás, tisztán tartás, etetés stb.), a rendelt gyógyszerek beadása, különböző vizsgálatok végrehajtása, a sterilitás biztosítása és a betegek egészségügyi felvilágosítása. Régebben a betegápolás csak a beteg testi kényelmét biztosította, tehát az ápolókra csak a beteg közvetlen kiszolgálása hárult. Az utóbbi években az Orvosi Rendtartás szerint a betegápolók elvégezhetnek egyes beavatkozásokat, amelyeket régebben csak orvosi oklevéllel rendelkezők hajthattak végre (pl. injekciózás, vérvételek, gyomormosás stb.).
A betegek otthoni ellátása a házi betegápolás, amelyet csak részben végeznek szakképzettek, mivel a betegellátás családtagokra vagy hozzátartozókra hárul. A legutóbbi években szervezték meg a körzeti orvosok mellett működő, betegápolói szakképesítéssel rendelkező, ún. körzeti ápolónők munkáját, akik a házi betegápolási feladatok legfontosabb részét végzik el. A körzeti ápolónők az orvos utasítása alapján naponként meglátogatják az otthon ápolt betegeket, beadják a rendelt injekciókat és kötéscseréket hajtanak végre. A körzeti ápolónői munka révén tehermentesül a körzeti orvos, és hathatósabbá válik az otthoni kezelés. Körzeti ápolónői munkakörben csak betegápolói oklevéllel és kórházi gyakorlattal rendelkezők alkalmazhatók.
A betegápolás szakismereteivel külön tudományág, az ápolástan foglalkozik. Az ápolástan keretén belül tanítják meg a betegápolókat a helyes megfigyelésre, a pontos észlelésre és az életveszélyes helyzetekben szükséges higgadt helytállásra. Az ápolástan az általános és a szakápolástanra tagozódik. Az általános ápolástan az egyes ápolási teendők részletes ismertetésével, a szakápolástan pedig az egyes betegségek esetén alkalmazott ápolási feladatok összességével foglalkozik.
A betegápolás régebben összefonódott a gyógyítással. Különválása az orvosi munkától az újkor elején kezdődött meg. A betegápolást hosszú időn keresztül különböző egyházi rendek látták el. A XIX. század közepén, a krími háború idején egyrészt az orosz Pirogov, másrészt az angol Nightingale szervezte meg a betegek szakszerű és az egyházi rendektől független ápolását. A krími háború után kezdődött meg a hivatásos betegápolók képzése. Magyarországon az 1848–49. évi szabadságharcban Kossuth Zsuzsanna szervezte meg az első önkéntes ápolónői szolgálatot. A szakszerű betegápoló-képzés azonban csak 1906-ban indult meg. A két világháború közötti időben a betegápoló-képzés üteme lassú volt, nagyarányú fejlesztésére 1950 után került sor.
