infarktus:
infarktus:
a szervek egyes területeinek elhalása az erek elzáródása miatt. Súlyossága attól függ, hogy milyen nagyságú ér záródott el és melyik szervben. Az elzáródott ér vérellátási területén a sejtek elhalnak, és a szervben működési zavar keletkezik. A szívben keletkező infarktus nagy kiterjedése esetén életveszéllyel jár. Ha a beteg az infarktust túléli, az elpusztult, elvékonyodott terület a nyomás miatt átszakadhat. Az agy életfontos területeinek infarktusa azonnali halált eredményez.
A többi szervek infarktusának következménye az infarktus nagyságától, kiterjedésétől függ. Kisebb infarktusok sarjszövetesen átépülnek, szervülnek és a szervben hegesedések, zsugorodások jöhetnek létre, melyek a szerv működésének csökkenését eredményezhetik (a szív, az agy, a vese stb. elégtelen működése keringési zavarokat vált ki, szellemi, testi funkciók kiesését okozhatja).
Az infarktus kialakulásában döntő jelentősége van a szerv vérellátásának is. Az egyes szerveket ellátó erek végső elágazódásai az artériáknak. Ezeket végartériáknak nevezik. Ha egymás között gazdag összeköttetés alakult ki, akkor az érrészlet elzáródása nem vezet mindig infarktushoz, mert a szövetek a környező erek felől megkapják a szükséges vérellátást. Ilyenkor a vérkeringés nem a szokott, hanem kerülő utakon jut el a szövetekhez. Ezt a keringést kollaterális keringésnek nevezik. Jelentősége tehát érelzáródás esetén, az infarktus kialakulása szempontjából igen nagy.
