AMX–30 közepes harckocsi.
AMX–30 közepes harckocsi.
Sorozatgyártását 1966-ban kezdték. Az alvázat felhasználva egy járműcsaládot alakítottak ki, amelyhez páncélozott mentő-vontató jármű, hídvető harckocsi, hadműveleti-harcászati rakétát hordozó indítójármű, műszaki harckocsi, légvédelmi rakéta, valamint gépágyú és egy 155 mm űrméretű ágyú hordozására alkalmas harcjármű tartozik. Az AMX–30 korszerűsítését a hetvenes évek közepén kezdték el, és 1979-ben hagyta el a szerelőcsarnokot az AMX–30B2 típusjelű harckocsi. A korszerűsítés folyamán új, integrált számítógépes tűzvezető berendezést, kétsíkú stabilizátort, új erőátviteli egységet, nagyobb teljesítményű motort, korszerűbb atom-, biológiai és vegyi védelmi berendezést és új híradóeszközöket kapott.
A 37 tonna tömegű harckocsi hossza 6,59 m, szélessége 3,1 m, magassága 2,86 m, kezelőszemélyzete 4 fő. A harckocsi alapfegyverzetének megmaradt a 105 mm űrméretű, huzagolt csövű löveg, kiegészítő fegyverzete a löveggel párhuzamosított, 20 mm űrméretű gépágyú. A számítógéppel, lézertávmérővel egybeépített tűzvezető berendezés a cél leküzdéséhez szükséges adatokat pillanatok alatt megadja. A 10 000 méteres távolságig pontosan mérő lézertávmérő által adott távolság értéke egy tv-monitor képernyőjén jelenik meg. A motor teljesítményét a turbófeltöltés javításával 588 kW-ra növelték. A 65 km óránkénti sebesség elérése, valamint a jobb terepjáróképesség a korszerű torziós tengelyek és lengéscsillapítók alkalmazásából is adódik. A harckocsi és a kezelőszemélyzet túlélőképességéhez az atom-, biológiai, vegyi fegyverek elleni védőberendezés, az automata tűzoltó-berendezés is hozzájárul.
