A csatlakozásra szóló NATO-meghívó fogadtatása

Full text search

A csatlakozásra szóló NATO-meghívó fogadtatása
Boross Péter MDF-es képviselő, volt miniszterelnök: A NATO-belépéssel sorsunkról döntenek. Az európai helyzet ugyanis bármikor rosszabbra fordulhat. Ám a közvélemény mintha elfelejtette volna, hogy 1991–92-ben helyzetünk korántsem volt veszélytelen – nem is lehetett tudni, nem csap-e át valami a határainkon. A NATO-tagság ilyen helyzetekre nyugalmat és biztonságot ad.
Ám a szervezetbe törekvés az utóbbi időben szinte már jelszóvá vált, és ez nagy baj. A nagyon is helyes szándékot ugyanis rossz propaganda kíséri, s ezért automatikusan és érezhetően felerősödött az ellenpropaganda. A legnagyobb hiányosság, hogy nincs komolyan vehető költségszámítás arról, mennyibe fog kerülni a NATO-tagság, és e pénzt mennyi idő alatt kell kiadnunk. Márpedig a magyar lakosságot leginkább éppen a pénzügyi érvekkel lehet félrevezetni. Máris a legvadabb híresztelések vannak ezzel kapcsolatban.
Vannak más megválaszolatlan kérdések is: tárolnak-e majd veszélyes fegyvereket, állomásoztatnak-e nagyobb haderőket hazánkban, milyen katonai-fejlesztési kötelezettséget ró ránk a felvétel? Magyarországnak nincs más útja, mint a NATO-csatlakozás, ám ezen az úton bölcsebben kellene járni. Már csak azért is, hogy egy népszavazáson ne érjen minket kellemetlen meglepetés. Mert nemcsak az lesz a fontos, milyen arányban mond igent a NATO-tagságra a lakosság, de az is, hogy elmegy-e szavazni.
Szent-Iványi István, az SZDSZ frakcióvezetője, volt külügyi államtitkár: hazánk ugyanazokat az értékeket vallja a magáénak, mint a NATO tagállamai, vagyis természetes módon tartozik ezen államok csoportjába. Tagjai akarunk lenni minden fontos integrációs intézménynek, mert ennek pozitív hatása van Magyarországra: előnyös a demokratizálódás, a piacgazdaság megszilárdulásának szempontjából. A belépés ezen felül hosszú távon biztosítaná az ország stabilitását. Az országot jelenleg ugyan semmi sem fenyegeti kívülről, ám a politikusoknak a jövőre is kell gondolniuk. Ami pedig a kérdés politikai aspektusait illeti: a felvétel révén szövetséges viszonyba kerülünk azokkal az országokkal, amelyekkel gazdasági-politikai téren egyébként is szoros kapcsolatra törekednénk.
Jeszenszky Géza volt külügyminiszter, az MDNP képviselője: pár hónapja még korántsem volt bizonyos, hogy Magyarország azok között az államok között lesz, amelyeket Madridban a NATO csúcsértekezlete meghív a tagok sorába. Ez ma már bizonyos. A NATO azért kell, hogy többé ne kelljen félnünk attól, hogy idegen hatalmak megtámadnak, megszállnak, kirabolnak, rossz politikai és gazdasági rendszert, népidegen helytartókat erőltetnek ránk. Másrészt a NATO jelentette biztonság a jólét, a gazdagodás előfeltétle. Nemcsak a befektető, a turista is elsősorban olyan országba megy, ahol vagyonát és személyét biztonságban érzi.
A kormány NATO-politikája az 1994-es kormányváltozás óta sokat javult, annál sajnálatosabb viszont, hogy elhanyagolta a közvélemény jobb felkészítését, tájékoztatását. Nagyon fontos, hogy a magyar társadalom a NATO-ban ne céltalan terhet, fölösleges kiadásokat lásson, hanem érzékelje azokat az előnyöket, melyekre itt csak röviden tudtam utalni. Vagyis ne kénytelen-kelletlen menjünk a NATO-ba, hanem tekintsük felvételünket annak, ami: hatalmas történelmi sikernek.
Gál Zoltán MSZP-képviselő, parlamenti házelnök: a NATO azon országok csoportját jelenti, amelyek velünk azonos értékeket vallanak magukénak, tehát egyszerűen ott a helyünk közöttük. Vagyis nem a katonai veszélyeztetettség okából szorgalmazzuk a belépést, hanem fejlődésünk természetes következményeként.
A szuverenitás várható csökkenését firtató kérdésre a házelnök kifejtette: a kölcsönös függőség világában az egyes országok – különösen a kis országok – akkor tudják leginkább érvényesíteni érdekeiket, ha jelen vannak azon döntések meghozatalánál, amelyek a sorsukat így is, úgy is döntően befolyásolják. A formális szuverenitásból kétségkívül le kell adni valamit, de a lényeget tekintve a bejutással nem csökken, hanem inkább nő a szuverenitásunk, a dolgokra való ráhatási képességünk.
Surján László kereszténydemokrata képviselő: a NATO a külső biztonság kérdése szempontjából fontos. A belépés alternatívája a semlegesség lenne, ám ez csak akkor érne valamit, ha a nagyhatalmak garanciát adnának: akár fegyveres erővel is védelmünkre kelnek, ha jogállásunkat valaki nem tartja tiszteletben. A jelen körülmények közepette azonban valószínűtlen lenne és nem is lenne elvárható ilyen garancia, hiszen az azt nyújtó ország semmit sem kapna érte cserébe.
Rockenbauer Zoltán, a Fidesz-MPP külügyi szakértője: a NATO az a szervezet, amely Magyarország védelmét a leghatékonyabban és legolcsóbban biztosítani tudja, s amely amellett hozzájárulhat az egész térség stabilitásához. Ez utóbbi lehetőséget jól szemlélteti a görök–török viszony, amely minden bizonnyal már régen háborúhoz vezetett volna, ha a két ország nem lenne NATO-tag.
Egy kérdésben sincs akkora egyetértés a parlamenti pártok között, mint éppen a NATO tekintetében. A kormány helyesen teszi, ha kinyilvánítja, hogy Románia és Szlovénia felvétele megfelel Magyarország és a térség érdekeinek, de nem Magyarország dolga az, hogy lobbizzon ennek érdekében. Nincs értelme, hogy mondvacsinált különbségeket próbáljunk keresni köztünk és a kormány között a NATO-politikában, sőt itt inkább egyetértésre van szükség, ami meg is van.
Torgyán József, a Független Kisgazdapárt elnöke: elég a térképre nézni, hogy megkapjuk a választ arra, miért kell a NATO-tagság Magyarországnak. Az európai integráció ezeréves, és Magyarország ennek mindig is része volt. Csak a második világháború szakította ki belőle. Vagyis most csak azt a helyet foglaljuk el újra, amely egyébként is megillet benünket. A NATO emellett az Európai Unió előszobájának is tekinthető – ha ebbe nem jutnánk be, egyfajta katonai-politikai vákuumhelyzetbe kerülnénk. A schengeni rendszer életbe lépésével új vasfüggöny kerülne nyugati határunkra, miközben a keleti nyitott maradna. Ez rendkívül veszélyes lenne, ezért a NATO-ba bekerülni eminens érdek.
A magyar NATO-politika komoly hiányossága, hogy a külügyi vezetés csak a nyugati kormányok meggyőzésével törődött, elhanyagolta viszont a NATO-országok parlamentjeit. Pedig a felvételünket kimondó szerződést ezeknek kell ratifikálniuk. Egyébiránt e parlamentekben mindenütt erős frakciót alkotnak a kommunistaellenes erők, s ezért az is szükséges lenne, hogy a ratifikáció időszakában már egy, a kommunizmussal szemben álló magyar kormány képviselje törekvéseinket.
Csapody Tamás, a a NATO-belépést ellenző, az erőszakmentesség elveit valló Alba Kör szóvivője: az Alba Kör szemében a NATO olyan katonai-politikai szervezet, amely nem szolgálja a világ békéjét, a népek közti megértést és az erőegyensúlyt, amely fegyveres, militarista szervezet, s amely feloszlatásra ítéltetett.
Önmagát bővítve a NATO megosztja Európát, sőt az egész világot. Ahelyett, hogy a vágyva vágyott egységet teremtené meg, új falakat húz fel. A bővítés új fegyverkezési spirált gerjeszt a térségben, hiszen a NATO-kompatibilitás elérése csak Magyarország esetében dollármilliárdokat fog felemészteni. Ezeket az összegeket más szféráktól, az oktatástól, a kultúrától és a szociális ellátásból fogják elvonni. Ugyanakkor a nyugat-európai és amerikai fegyvergyártók piacává válunk.
A csatlakozás akadályozza a térség népeivel való összefogásunkat, a velük való kommunikáció szükségképpen egy, a térségtől távoli integráció, mégpedig egy katonai integráció keretein keresztül fog megtörténni.
Az Alba Kör azért is ellenzi a NATO-t, mert az a „fehér ember civilizációjának” érdekeit szolgálja. Vagyis nemhogy megoldaná a gazdag Észak és a szegény Dél problémáját, de súlyosbítja azt.
Nem tisztázták, sor fog-e kerülni nagyobb külföldi erők, illetve nukleáris fegyverek telepítésére. Ez már csak azért is probléma, mert a NATO nem hagyott fel a nukleáris fegyverekkel való fenyegetőzéssel.
A bővítés akadályozza a demokrácia oroszországi térnyerését, a fegyvergyártó kapacitás polgári célokra való átállítását, és oda vezet, hogy az orosz katonai vezető réteg ismét erőre kap.
Mindezek alapján az Alba Kör úgy ítéli meg, hogy Magyarország számára a minimális hadsereg fenntartása mellett el nem kötelezett jogállás lenne kívánatos, amely nem azonos Svájc vagy Svédország „fegyverektől duzzadó” semlegességével.
Forrás: Népszava

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi