Magyarország haderejének helyzete
Magyarország haderejének helyzete
Magyarország haderejének jelenlegi helyzete nehezen értelmezhető anélkül, hogy ne utaljunk azokra az előzményekre, amelyek az évek óta tartó átalakulást motiválják és a máig le nem zárult folyamatokból következő működési anomáliákat indokolják. A sereg nagy évének nevezett 1997-es esztendő kétségtelenül a korszerű hadvezetési és működési struktúra kialakítását eredményezte, ami most már csak arra vár, hogy megtöltsék tartalommal. Ám ez a munka talán még annál is komolyabb erőpróbát jelent majd, mint amilyet a mennyiségi paraméterek jelentős csökkentése okozott.
Egy 157 ezer fős tömeghadseregnek kellett 1997 december 31-éig az ide vonatkozó országgyűlési határozat értelmében 52 ezer katonából és közalkalmazottból álló honvédséggé alakulnia. Egy közel háromezer objektumot fenntartó szervezetnek kell körülbelül százötven helyszínre korlátoznia a tevékenységét, hiszen a reformintézkedések a létszám mellett az üzemanyagbázisokat, a repülőtereket, a raktárakat, a laktanyákat, valamint a lő- és gyakorlótereket is jelentősen csökkentették. Az összevonások és a költöztetések befejeződtek. Az új típusú Honvéd Vezérkart, valamint a vidékre helyezett szárazföldi és légierő vezérkart szeptember elsején iktatta be a köztársasági elnök, a Magyarországi fegyveres erők főparancsnoka. Ez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy a vezérkari tisztek létszáma 1100-ról mintegy 600 főre csappant.
Első ízben hajtanak végre olyan haderő átformálást, amely nem csak az alakulatok állományát érinti, hanem a katonai felső vezetést is. Egyébként a nyugdíjazások és pályamódosítások folytán 1996. december 1-étől 1997 nyarának végéig több, mint 1400 tiszt és 1200 tiszthelyettes hagyta el a honvédség kötelékeit. A katonai vezetés azt tervezi, hogy a minőségi váltást 2003-ra mind a két kategóriában végrehajtja. A sokáig elhanyagolt tiszthelyettesi beosztás a mostaninál jóval nagyobb hangsúlyt kap, képzésüket modernizálják, létszámukat a mostani duplájára növelik.
Az átalakítás makro szintű feladatainak idei végrehajtása csupán a reformfolyamat egyetlen célját valósította meg: a Magyar Honvédség kis hadsereg lett. De még nem hatékony, nem rugalmas, nem gazdaságos, és haditechnikailag sem korszerű. Költségvetése egyelőre arra alkalmas, hogy az állomány bérét reálértékben szinten tartsa, és a működtetés kiadásait finanszírozza. A haditechnikai eszközbeszerzésekre a ’80-as évek óta elenyésző összegeket tudnak forítani. 1995-ben például a 77 milliárdos költségvetésből 1,3 milliárdot költöttek ilyen célra. Az 1996-os esztendőben is csak 2,3 milliárd jutott eszközvásárlásra, holott a költségvetés meghaladta a 87 milliárd forintot. Az idei költségvetés 98 milliárdjából 2 milliárd került a technikai megújulást szolgáló fejezetbe. A védelmi költségvetési kiadások GDP-hez viszonyított aránya 1988-hoz mérten még akkor is folyamtos csökkenést mutat, ha az orosz államadósság törlesztéseként beérkezett haditechnikai szállítások értékét is figyelembe vesszük. Az adatok azt mutatják, hogy 9 év alatt 3,4 százalékról 1,2 százalékra esett ez az arány.
Másik viszonyítás: a központi költségvetés főösszegének 8 százalékát kapta 1990-ben a honvédelem, ami 1991-től 1994-ig fokozatosan 4 százalékra csökkent, és napjainkig tartja ezt a szintet. A katonai vezetés azt reméli, hogy a szervezet 1998-ban stabilizálódik, 1999-től viszont már az ütőképességet garantáló technikai beszerzéseket is megkezdhetik.
A támadó helyébe lépő védelmi doktrina, valamint az ellenségkép megszűnése merőben új alapmagatartást követel a hivatásos katonáktól. Ez a mentalitás-váltás az idősebb korosztályhoz tartozók körében meghasonlást vagy identitás-problémákat okozott. A 90-es évek elején még csak ezekre az okokra vezették vissza a rosszkedvű hadsereg elemzői a belső állapotok jellemzését. A rossz kedv ugyan megmaradt, de kiváltó elemei megváltoztak. Feltehetően azért, mert a szemléletváltással megbirkózni képtelen tisztek és tiszthelyettesek ezerszám vonultak nyugdíjba. Időközben az alakulatok parancsnoki kara épp úgy lecserélődött, mint a tábornoki kar.
Érzékeny veszteséget jelent viszont az a nagyságrendileg el nem hanyagolható, középkorosztályhoz tartozó réteg, amely nem tudta vagy nem akarta kivárni a konszolidált állapotokat és a szűnni nem akaró bizontalanság miatt a civil szférában próbált új életet kezdeni. A még mindig meglévő rossz kedv oka a legfrisebb szociológiai felmérés szerint a következő: az áttelepített szervezetek miatt tovább romlottak az elhelyezés körülményei. A laktanyák többsége elhanyagolt, külső és belső állaguk rossz, sürgős felújítást igényelnének. Az objektumok több tízezer négyzetméternyi tetőszerkezetét kellene kicserélni, a beázásokat megszüntetni, a vizes blokkokat rendbe hozni, a szolgálati helyiségeket kifesteni, berendezésüket korszerűsíteni. Az anyagi erő az idén a központosított kiképző bázisok létrehozására elegendő.
Az új szolgálati helyre került állomány tisztjeinek és tiszthelyetteseinek lakásgondjai szintén megoldásra várnak. Elképzelések vannak a hogyanról, de sem végleges terv, sem pénz nincs hozzá. A kalkulációk szerint több száz milliárdot emésztene fel a lakásügy és a katonai objektumok felújításának rendezése. A rossz kedv harmadik oka a presztízsvesztés, amelyen a felső vezetés úgy akar úrrá lenni, hogy fiatal tisztjeit és tiszthelyetteseit képzéssel és felkészítéssel elit szakemberré, társadalmi értelemben pedig a katonai hivatást értelmiségi pályává óhajtja alakítani. Az egyre inkább egyenruhás állampolgárként gondolkodó hivatásosok úgy vélik, a szakmai presztízs a bérezésen is múlik. Következésképpen sürgetik a fizetések további emelését. A két keresetre berendezkedett katona-családok körében egyre gyakoribb, hogy a férj a feketegazdaságban, méltatlan tevékenységek vállalásával toldja meg azt a jövedelmet, amit a honvédségtől kap. A gondot az idén épp a haderőátalakítással járó áttelepítések élezték ki: a költözés miatt a munkahelyét elveszítő családtag csak szerencsés esetben talál magának munkaalkalmat egy új településen.
Az esztendő változásai a sorkatonákat is érintették. Az Országgyűlés határozata értelmében szeptembertől 12 hónapról 9 hónapra rövidült a fegyveres és a fegyver nélküli szolgálat ideje is. Az őszi behívások után már valamennyi újonc az alföldi és a dunántúli kiképzőközpont két-két szervezetében sajátítja el a honvédelem alapvető elméleti ismereteit és gyakorlati fogásait. Csak ezt követően kerülnek csapatokhoz a fiatalok. Sok évtizedes hagyományt vált fel az új kiképzési metódus, amelynek hatásfokát garantálni látszik az is: a legjobb tiszteket és tiszthelyetteseket gyűjtik össze a feladatra Szabadszálláson, Szombathelyen, Tapolcán és Kalocsán.
Az átalakulás kínjai tehát 1997-tel sem érnek véget, hiszen az új szervezetek bejáratása várhatóan megannyi jogi, elméleti, gyakorlati és emberi problémát hoz majd felszínre. A remélt NATO csatlakozás sem könnyít ezen a helyzeten, hiszen a megfelelésnek vélhetően nagy ára lesz. Forintban épp úgy, mint emberi energiában, akaraterőben és szívósságban.
A sorkatonai szolgálat
A sorkatona jogai
A sorkatona szabad mozgása
A sorkatona alapvető kötelességei
A sorkatona fegyelmi felelőssége
Sorkatonák illetménye a Magyar Honvédségben
