Szociális ellátórendszer
Szociális ellátórendszer
Az ország társadalmi és gazdasági helyzetének hatásai egyenlőtlenül érintik a lakosságot a különböző térségekben. A szociálpolitika területén csapódnak le a demográfiai, foglalkoztatási, jövedelemtermelő-képességi, egészségügyi és más lényeges működési zavarokat jelentő gondok. Ahol a társadalmi bajok akkumulálódnak, ott a helyi szociális ellátórendszer iránt növekvő szükségletek jelentkeznek. Mivel az ország térségei között az eltérések számottevőek, ezért a szociálpolitikai fejlesztések területén hangsúlyozottan figyelembe kell venni a legsúlyosabb helyzetű térségek jellemzőit, és számukra speciális, kiegyenlítő, felzárkóztató programokat kell működtetni.
A szociális ellátórendszer fejlesztése során elsődleges feladat az egységes színvonalú, országos szintű és széles körű szociális alapellátás kiépítése, ami a rászorulók számára lehetővé teszi a közvetlen lakókörzetben, illetve lakóhelyhez elérhető közelségben történő problémakezelést.
A szociális ellátórendszer fejlesztése két formában jelenik meg:
– új létesítése, ellátás bővítése;
– működő ellátás korszerűsítése, fejlesztése.
Elsőbbséget kell adni az alapellátások területén a működő ellátások jogszabályi előírás szerinti minőségi biztosításának, másodsorban el kell érni a jogszabályi előírásoknak megfelelő ellátás létesítését. Ezt követően kell hangsúlyt helyezni a helyi szükségletekből fakadó fejlesztési igények kielégítésére, az ellátási színvonal relatív elmaradásának behozására.
Az általános szociálpolitikai fejlesztésekhez hozzájárulnak az elsősorban területi hátrányok kezelésében alkalmazható speciális programok. Ezek között a legfontosabbak az alábbiak:
– szociális válságkezelő programok;
– szociális földprogram;
– falugondnoki hálózat.
A szociális válságkezelő programok a területi hátrányokat figyelembe vevő, összetett feladatokat ellátó ágazati fejlesztési programok a válságtérségekben megjelenő súlyosabb szociális feszültségek kezelésére.
A szociális földprogram a falvakban, agrártérségekben élő, szociálisan hátrányos helyzetű családok, tartós munkanélküliek életminőségének javítására, meglévő munkaerejük mezőgazdasági tevékenységbe történő bevonására szolgál. Természetbeni támogatás és egyben szolgáltatás is, amely a rászorulók aktivitásával kiegészíti vagy kiváltja a szociális jövedelmet, és esélyt ad a munkanélküliségből való kilépésre. Elsősorban az agrár-munkanélküliség szociális hatásainak kezelését célozza. A rurális térségek és a válságban lévő ipari központok ingázási övezetének feszültségeit oldhatja. Az elmúlt években kísérleti jelleggel került bevezetésre. Központi támogatással történő továbbvitele szükséges. Támogatásban részesülnek meghívásos pályázat alapján a települési önkormányzatok ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés feltételeit a rászorulóknak biztosíthassák.
A falugondnoki hálózat az aprófalvak, illetve külterületi lakott részekkel rendelkező települések hátrányait mérsékli, az ott élők szociális alapellátásának komplex biztosítását szolgálja, csökkenti a szolgáltatásokhoz való hozzájutás esélyegyenlőtlenségét.
Ebből a szempontból különösen fontos a helyzet megoldása azokon a kistelepüléseken, ahol az alapvető szolgáltatások hiányoznak és a demográfiai mutatók az országos átlagnál jóval kedvezőtlenebbek. A falugondnoki hálózat fejlesztése különösen fontos az aprófalvas és tanyás térségekben.
Az aprófalvak települési hátrányainak felszámolása, elsorvadásának megállítása kormányzati cél kell legyen, ezért e települések támogatás központi eszközökkel kiemelt fontosságú. A falugondnoki szolgáltatás országos hálózatának kialakítása több évre szóló szociálpolitikai program, melyben az állami támogatás elsősorban a szolgáltatás működéséhez szükséges eszközök beszerzéséhez, illetve annak működéséhez kell hogy hozzájáruljon. A területfejlesztés kedvezményezett térségeiben, az aprófalvas térségekben továbbra is támogatni kell a szociális válságkezelő programok, a szociális földprogramok, valamint a falugondnoki hálózat működését és kiterjesztését.
