Pest megye
Pest megye
Pest megye területe 6 393 négyzetkilométer, a magyarországi megyék sorában a harmadik helyen van. Lakóinak száma 994 502 fő, a legnagyobb a megyék között, ennek megfelelően népsűrűsége: 156 fő/km2, is a legnagyobb. 184 települése van, közte 20 város és 164 község. A városok lakóinak száma 406 153. Köztük a legnagyobb Érd: 47 999 fő lakossal, a legkisebb Nagymaros: 4 440 fő lakossal. A községek közt a legtöbben Vecsésen (17 871-en), a legkevesebben Tésán (107-en) laknak. A települések közt a legnagyobb kiterjedésű Cegléd város (245 km2), a legkisebb pedig Tésa község (4 km2).
Az utóbbi évek népmozgalmi adatai az országos tendencia szerint alakult. A születések száma 1980 óta évről évre csökkent: 1980-ban 13 758-an, 1990-ben 11 501-en, 1995-ben 11 462-en, 1996-ban 11 006-an születtek Pest megyében. A művi vetélések száma magas: 1996-ban 7 837 volt. A halálozás a kilencvenes években a születéseknél magasabb (1990-ben 13 035, 1995-ben 13 402, 1996-ban 13 136). A természetes fogyást (1996-ban 2 130 főt) a jelentős (1996-ban 11 572 fő pozitív különbözet) – elsősorban a fővárosból történő – bevándorlás ellensúlyozza. Ennek köszönhetően az utóbbi években a megye lakossága növekszik: 1980-ban 972 398, 1990-ben 951 057, 1995-ben 985 060, 1996-ban 994 502 fő. A halálozások 49,9%-a a keringési rendszer betegségeiből, 22,9%-a daganatos betegségekből, 9,3%-a az emésztőrendszer betegségeiből, 7,5%-a balesetekből és öngyilkosságokból, 10,4%-a egyéb okok miatt következett be. A házasságkötések száma 1980 óta jelentős mértékben csökkent: 1980-ban 7 089, 1990-ben 5 952, 1995-ben 4 924, 1996-ban 4 595. Ugyanakkor a válások száma az előzőhöz képest kevésbé csökkenő tendenciát mutat: 1980-ban 2 672, 1990-ben 2 251, 1995-ben 2 523.
Pest megye éghajlati viszonyainak változatossága a változatos domborzatának következménye. A síksági részek évi középhőmérséklete meghaladja a 10 °C-t, a dombsági területeken 9-10 °C közötti, a középhegységi vidékein azonban már csak 8-9 °C, a legmagasabb részeken pedig mindössze 7 °C körüli. Jelentősek a különbségek a napfénytartam alapján is: a déli peremén a napsütéses órák száma eléri az 2100-at, az északi és magasabb területen ez mindössze 1950-2000 óra. A legtöbb csapadék a középhegységek magasabb területein van (évi 750-800 mm), mely a csapadékosabb években az 1000 mm-t is meghaladja. Az alacsonyabb síksági részeken már csak 500-600 mm csapadékra lehet számítani, jelentős problémát okozva a mezőgazdaságnak az aszályos években.
A megye területén az emberi tevékenység első, biztos emlékei már az őskőkorból fellelhetők. A későbbi korokból is folyamatosan kerültek elő régészeti leletek. Ezek közül a magyar honfoglalás előtti időkből említést érdemelnek a bronzkori, a római kori és a népvándorlás kori telepek. Különösen gazdagok az avar népesség régészeti leletei. A magyar honfoglalás után a megye területén, mint a Kárpát-medence természetes centrumában telepedett le a két fejedelem törzse. A XI. században szervezték meg Visegrád megyét, mely ekkor magában foglalta a később, a XIII. században kialakult Pest és Pilis megyék területét. A megye kisebb déli területei a Kunsághoz, illetve a Fejér megyei Solti székhez tartoztak. A két megye együttes igazgatásának gyökerei a Mohács előtti évtizedekre nyúlnak vissza. Solt megyét 1569-ben csatolták Pest-Pilis megyéhez. A központi fekvésű, legfontosabbnak tekintett egyesített vármegye főispánja hagyományosan az ország nádora lett. A hármas megyéhez 1876-ban került a megszüntetett Kiskun kerület területe. Az ország központja egyértelműen a tatárjárás körüli időkben alakult a Pest megyei Óbudán, majd Budán. A középkorban a királyi központhoz közeli fekvésű megye legnagyobb része királyi, illetve királynői birtok volt. A török-hódoltság és a kuruc háborúk idején sokat szenvedett a megye lakossága, a korszak végére csaknem lakatlanná vált. A XVIII. században spontán visszavándorlás és a szervezett betelepítés eredményeként jelentősen megnövekedett a népesség (1760-ban több mint 28 ezer jobbágycsalád lakta), de ezzel együtt megnövekedett a nem magyar etnikum (német, szlovák, szerb) aránya is. A reformkorban az ország haladó eszméinek zászlóvivőjévé, „vezérvármegyéjévé” vált Pest megye. Ennek a megyei reformpolitikának volt a csúcsa Kossuth Lajos követi megválasztása 1847-ben, illetve az 1848. március 21-én Pesten létrehozott Pest vármegye közbátorságára ügyelő állandó választmánya, melynek tagjai voltak az országos politikában vezető szerepet játszó radikális forradalmárok. A modern ipari és mezőgazdasági termelésnek, valamint a kereskedelemnek feltételéül szolgáló első magyar vasútvonalak Pest megyében épültek: 1846-ban Pest–Vác és 1847-ben Pest–Szolnok között. A megyében a jelentős gazdasági fejlődés a XIX. század utolsó harmadában indult meg, elsősorban a régió adottságainak megfelelő élelmiszeriparban, de – különösen a főváros környéki üzemekben – jelentős volt a gépipari termelés is. A mezőgazdaságban a legnagyobb változást a gabonatermelés visszaszorulása, illetve a fővárosi piacokra történő zöldség-, gyümölcs- és tejtermelés felfutása jelentette. A második világháború pusztításait nehezen kiheverő országrésznyi vármegyét 1950-ben kettéosztották: északi területéből (a korábbi pesti és pilisi részekből), valamint a hozzácsatolt szobi járásból jött létre a mai Pest megye, mely ha területét illetően nem, de lakosságszámát, központi helyzetét, gazdasági, kulturális súlyát tekintve jelenleg is az ország „vezérmegyéje”. Jelenleg a hat magyarországi körzet közül a 3 milliós népességű központi körzet (Budapest és Pest megye) a legfontosabb minden tekintetben, a lakossági arányán is túlmenően is. Ez vonatkozik a nyugati befektetők és gazdálkodó szervezetek jelenlétére is.
Az 1994-es országgyűlési választásokon a 386 képviselői helyből 27-re (ebből 16 egyéni körzet és 13 megyei listás hely) pályázhattak a Pest megyei jelöltek. A 16 egyéni választókörzetben 14-ben az MSZP, 1-1-ben pedig az SZDSZ, illetve a KDNP jelöltje győzött. A 13 megyei listán bejutott képviselő közül 5 az MSZP, 3 az SZDSZ, 2 az MDF, 1-1 pedig az FKGP, KDNP és a Fidesz színeiben indultak. Összesítve a megyei képviselők közül 19 az MSZP, 4 az SZDSZ, 2-2 az MDF és a KDNP, 1-1 az FKGP és a Fidesz közé tartozott.
Az 1994-es december önkormányzati választásokon a 80 tagú megyei közgyűlésbe 8 párt, illetve szervezet küldhetett képviselőket: MSZP 24, FKGP-MIÉP 14, SZDSZ 12, MDF 9, KDNP 8, Fidesz 7, Életet az Éveknek Klubszövetség 3, Községi Önkormányzatok Szövetsége (KÖSZ) 3 mandátum. A későbbiekben az SZDSZ-ből egy és a MIÉP-ből két képviselő kilépve függetlenként tevékenykedtek.
Abony
Aszód
Budaörs
Cegléd
Dabas
Dunakeszi.
Érd
Gödöllő
Gyál
Monor
Nagykáta
Nagykőrös
Nagymaros.
Pécel
Pilisvörösvár
Ráckeve
Százhalombatta
Szentendre
Szigetszentmiklós
Vác
Egyéb információk
