Agrárgazdaság
Agrárgazdaság
Az agrárgazdaság az ország fontos, gondos használat mellett nem elapadó, megújuló természeti erőforrásait hasznosítja, a vidéki települések, különösen a kistelepülések szinte kizárólagos gazdasági bázisa. A vidéki népesség mintegy fele közvetlenül kötődik az agrárgazdasághoz, ez megélhetésének gyakorlatilag egyetlen forrása.
A települések bevételei és az ott élő népesség jövedelme révén településformáló erő, közvetlen természeti kapcsolata pedig nemcsak a talajra, hanem tágabb értelemben az egész természeti és épített környezetre hat. Tartósan devizatermelő ágazat, a fizetési egyensúly megtartásában szerepe alapvető.
Ennek a gazdasági bázisnak alapja a termőföld, ami más erőforráshoz képest bőségesen áll rendelkezésre az ország területéhez és a népesség számához viszonyítva egyaránt.
Az agrárgazdaság és ezen belül a mezőgazdaság üzemi, tulajdoni és termelési struktúrája a szocializmus idején a korábbi időszakhoz képest gyökeresen átalakult. Ebben a folyamatban a legszembetűnőbb a nagyüzemi gazdálkodás általánossá válása volt, számos pozitív és negatív sajátossággal:
– A nagyüzemek területi mérete a többszöri egyesülés (egyesítés) hatására minden régióban fokozatosan növekedett, olyan helyeken is, ahol nem volt bizonyított a nagyobb üzemi méret előnye. Aprófalvas térségekben ez a folyamat viszont azzal járt, hogy a kisebb települések jelentős része elveszítette egyetlen gazdasági bázisát, az egyesüléssel létrejött nagyüzemek fejlesztési erőforrásaikat elsősorban a székhely településre koncentrálták.
A földhasználatban a szántó szerepe „túlértékelt” volt, így ma is szántóként hasznosított sok olyan terület, melyen gazdaságos szántóföldi termelés nem végezhető.
A nagyüzemek termelési szerkezete leegyszerűsödött és uniformizálódott, melyben a tömegtermelés lett meghatározó, a tájtermelés (az egyes tájak adottságaihoz jobban igazodó termelési szerkezet) háttérbe szorult. A termőhelyi adottságok figyelembevétele még a termőhelyre különösen érzékeny kultúrák esetében (gyümölcsfélék, zöldség, szőlő) sem kapott megfelelő szerepet.
A termelési színvonal a nyolcvanas években a legtöbb ágazatban már elérte a világ élvonalába tartozó országok szintjét.
Fokozatosan kialakult a nagyüzemek és háztáji gazdaságok (kisgazdaságok) szoros integrációja, amelybe a nem főfoglalkozású mezőgazdasági termelők (általában a falun élők) is bekapcsolódtak.
A tároló- és feldolgozókapacitások, állattartó telepek térben koncentrálódtak.
Az élelmiszeripar területi elhelyezkedésében és kapacitásának méretezésében csak részben érvényesültek a piaci és a közgazdasági szempontok.
A nagyüzemek nem mezőgazdasági tevékenysége (alaptevékenységen kívüli tevékenység) ellentmondások közepette, de látványosan bővült, ez a tevékenységi kör a jövedelemszerzés igen fontos – a gyengébb adottságú térségekben alapvető – forrása, a vidék iparosításának egyik eszköze volt.
A nagyüzemek a falvakban felvállaltak számos szociális feladatot, továbbá kereskedelmi ellátást és települési infrastruktúra-fejlesztést is. A nagyüzemek „foglalkoztatási kötelezettsége” miatt általában a mezőgazdaságban, de különösen a gyengébb adottságú térségek mezőgazdaságában túlfoglalkoztatottság jelentkezett.
A gazdasági-társadalmi átalakulással, az életszínvonal visszaesésével az agrárgazdaság értékesítési lehetőségei a hazai és a korábbi szocialista piacokon egyaránt romlottak, a termelés jövedelmezősége csökkent, a termelés mennyisége és a termelési színvonal is visszaesett a két évtizeddel korábbi szintre. Az élelmiszeripar és az állami gazdaságok privatizációja, a kárpótlás és a szövetkezetek törvény által előírt átalakulása a négy évtizeden át kialakult (kialakított) üzemi és tulajdoni struktúrát ismét teljesen átalakította. Ez azt is jelenti, hogy a korábbi nagyüzemekre kialakított termelési kapacitások jó része ma kihasználatlan, viszont a létrejött új gazdasági szervezetek és magángazdaságok felszereltsége hiányos, eszközeik korszerűtlenek, elavultak. A mezőgazdasági termelés tartósan alacsony jövedelmezősége és a tőkehiány nem teszi lehetővé a korszerűsítést, az ágazat eszközeinek megújítását. Ezért a regionális sajátosságokat jobban érvényesítő agrárpolitika kialakítását és a szükséges struktúraváltást nagymértékben állami eszközökkel támogatni kell.
Erdő- és vadgazdálkodás, halászat
A mezőgazdasági, vad-, erdőgazdálkodási és halászati működő vállalkozások száma, 1996
Földterület művelési ágak szerint, 1996. május 31. (hektár)
A foglalkoztatottak* száma gazdasági ág szerint
Az alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete*
Az alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete*
