Biodiverzitás

Full text search

Biodiverzitás
Csupán kevés szárazföldi fajta képes átvészelni a sarki év szélsőséges időjárás-változásait, a hosszú, sötét, hideg telek és a rövid, fényes nyarak váltakozását. Csupán néhány fajta vészeli át a telet a tundrán, más fajok csak a nyári szezonban vándorolnak fel.
A sarki növényzet keskeny vagy tűlevelű fajtákra korlátozódik, a magasan fekvő területeken hidegtűrő, alacsony növésű és kúszónövények élnek meg, amelyek kibírják a fagyokat, a szárazságot, a pusztító szeleket. Ugyancsak jellegzetesek a kelyhes virágú és bolyhos szerkezetű növények, amelyek felfogják a napsugarakat és megőrzik a meleget. A növényzet és a termékenység délről észak felé csökken.
Az állatoknak nagyjából hasonló kihívásokkal kell szembenézniük. Akár állandóan a sarkvidéken élnek, akár időszakosan vándorolnak be, alkalmazkodniuk kell a sarki körülményekhez. A tengeri és a szárazföldi állatokra egyaránt jellemző a nagy testtömeg, a hatalmas zsírtartalom elraktározása (például a fókák, bálnák, sarki medvék esetében). Az emlősök, akárcsak a madarak, kevés kivétellel gyors mozgásúak. A svalbard rénszarvas például szélsőségesen lassú, nem mozgó állat. A legtöbb itt élő állat hosszú életű, gyakran szaporodik, de egyszerre csak kevés utódot hoz világra.
A zord időjárási viszonyok miatt a térség biodiverzitása szegényes. Mégis, számos fontos és érdekes faj őshonos, és létezésük erőteljesen befolyásolja a szárazföldi ökoszisztémát. Ilyenek például a lemmingek és más rágcsálók, a rénszarvasok, a sarki fókák, a farkasok, a barna és a sarki medvék. E fajták némelyike igen veszélyeztetett. A világ legnagyobb tengeri madárnépessége ugyancsak az északi-sarkon található.
Bár a sarki fajták felsorolása hosszúra nyúlhat, egy-egy adott térségben általában csak kevés faj él. A tápláléklánc változatossága és bonyolultsága nő, ahogy a sarki ökoszisztémák felől haladunk a melegebb területek felé. Kanada sarkvidékén ilyen tápláléklánc a zuzmók, a karibu (rénszarvas) és a farkas együttese. A karibu és a rénszarvas ugyanakkor az északi lakosok egyik fontos tápláléka.
A tengeri környezet ehhez képest sokkal termékenyebb. Az északi Atlanti-óceán a világ egyik legtermékenyebb vízterületének számít, itt keveredik a melegebb, tápanyagban gazdagabb, illetve a sarki, jéggel borított területek magas tápanyagtartalmú vize. A part menti sekély vizek élővilága is gazdag. A tápanyagban gazdag vizeknek, a nyáron napi 24 órán át sugárzó fénynek köszönhetően nagy mennyiségű biomassza, például alga szaporodik, ez táplálja a magasabb fejlettségű állatokat, végül pedig a ragadozókat, köztük a tápláléklánc csúcsán elhelyezkedő embert.
A térség tengeri ökoszisztémáját néhány fő plankton, rákféle és hajfaj alkotja, a tengeri madarak és a nagy tengeri emlősök mellett. A tőkehal és a hering adja a halállomány jelentős részét. A térségben jelentős a halállomány ingadozása. A sokkal szilárdabb tengerfenéki ökoszisztémák fajtagazdagsága magasabb. Például a Barrents-tenger és környező területek kétezer, tengerfenéken élő fajtát tartanak el, ez a térség tengeri állatvilágának 80-90 százaléka.
A halászat, a bálna- és fókavadászat az északi-sark kizsákmányolásának legismertebb példái. A tengeri emlősök tömeges vadászata az 1600-as évek elején kezdődött. A kalapácsfejű bálnát gyakorlatilag kipusztították 1600 és 1700 között. A kékbálna, a fin bálna, a púpos hátú bálna és a sei bálna állománya jelentősen csökkent az 1800-as évek közepétől 1920-ig. A kisebb minke bálnát az 1930-as évektől kezdve kezdték vadászni. A rozmár, a grönlandi fóka és a csuklyás fóka vadászata az 1800-as évek elejétől az 1980-as évekig folyt. Századunkra az egész európai sarkvidéken kihalás fenyegette a sarki medvét. Az elmúlt három évtizedben a vizek kizsákmányolása, egyes halfajták állományának drasztikus csökkenése nemzetek közötti konfliktusokhoz vezetett.
Védett területek. A térség valamennyi állama természetvédelmi területeket hozott létre. 1995-ben mintegy 285 ilyen védett területet tartottak számon. Ezek mintegy 2,1 millió négyzetkilométerre, az Északi-sark területének 14 százalékára terjedtek ki. Az első védett területeket Svédországban és Alaszkában hozták létre 1909-ben. A legnagyobb természetvédelmi terület az Észak-kelet Grönlandi Nemzeti Park, amely 972 ezer négyzetkilométerre terjed ki. Ez a park, amelynek jórésze jégtakaró, a teljes északi védett területek felét teszi ki. A védett területek többsége szárazföld, a tengerekre a védelem kevésbé terjed ki.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi