Erdők
Erdők
A latin-amerikai és karibi-térség a világ legnagyobb egybefüggő trópusi erdőségeit rejti az Amazonas vidékén, és hatalmas, már nem egybefüggő, veszélyeztetett trópusi erdőségeket (mint például a Mata Atlantica). 1990 végén a világ erdőterületének mintegy 28 százaléka, trópusi erdeinek 52 százaléka e térségben volt található. Ezek az erdőségek 1990-ben 968 millió hektárt borítottak be, a térség földfelszínének 48 százalékát tették ki.
A trópusi és más erdők gyorsuló átalakulása, legelőként vagy más formában való mezőgazdasági használatba vétele kritikus környezetvédelmi problémákat okoz a térségben. A parasztokat áttelepítik a hagyományos mezőgazdasági övezetekből; nagyszabású áttelepítési programot hajtanak végre például a brazíliai Rondóniában. Adókedvezményekkel ösztönzik az állattenyésztést az Amazonas medencéjében. A kereskedelmi célú fakitermelés, a háztartási tűzifa gyűjtése és az útépítések ugyancsak hozzájárulnak az erdők visszafordíthatatlan pusztulási folyamatához.
Az erdőtakaró a térségben az 1980-as 992 millió hektárról 1990-re 918 millió hektárra csökkent, az évi erdőirtási arány 0,8 százalék. Évi átlagban 1970-ben 5,4 millió, 1990-ben 7,4 millió hektár erdőt irtottak ki.
A trópusi erdőirtás aránya az 1960–70-es 5,6 százalékról az 1980–90-es időszakra 7,4 százalékra nőtt. Közép-Amerika valaha trópusi erdőkkel fedett csendes-óceáni partvidéke 550 ezer négyzetkilométerre terjedt ki, ennek mára csupán 2 százaléka érintetlen. Néhány állam – így Costa Rica – nemzeti parkok, rezervátumok formájában igyekezett trópusi erdőterületeit védeni. Brazíliában (kis részben Paraguayban és Argentínában) az eredetileg egymillió négyzetkilométer őserdő területének csak négy százaléka maradt meg. A változatos faállományú erdőségek elvesztése különösen azért ad okot az aggodalomra, mert az erdőket gyenge legelők vagy valamilyen betlepített egzotikus fajta monokultúrája váltja fel. A veszélyeztetett trópusi növényzet 65 százaléka Brazíliában e visszaszoruló trópusi őserdei ökoszisztémákban található.
A Karib-térségben az őserdőket még a gyarmati időkben kiirtották. Azóta növekvő probléma, hogy egzotikus fajták betelepítésével folyt az erdősítés.
Miközben a nemzeti kormányzatok tagadják, hogy nagy ütemben folyna az erdőirtás, a tanulmányok azt mutatják: az Amazonas-medence államaiban az erdőirtás éves üteme a nyolcvanas évekig növekedett. Különösen súlyosak a veszteségek Rondóniában, ahol az ütem 1980 és 1984 között 128 százalékkal nőtt, csupán 1985-ben pedig 51 százalékkal. A helyzet Rondóniában az elmúlt években valamelyest javult, mivel a kormányzat megszüntette a fakitermelést ösztönző adókedvezményeket, hitelkonstrukciókat. A „brazíliai Amazonas értékes fái” magánkezdeményezés és más programok ugyancsak segítik a válságos helyzet kezelését. A deforesztáció ennek ellenére folytatódik, legfeljebb csökkenő ütemben.
