Víz
Víz
A világ szárazföldi vizeinek 13 százaléka Latin-Amerikában és a Karib-térségben található, de eloszlása a régióban igen változó. Számos olyan terület van, amely vízhiánytól szenved, például Mexikó északi, Brazília északkeleti vagy Chile déli része. A térség területének kétharmada a száraz vagy félszáraz zónába tartozik, így Argentína, Chile, Bolívia, Peru, Ecuador, Kolumbia, valamint Brazília északkeleti, illetve Mexikó középső és északi része. Dél-Amerikában mintegy 334 millió hektárt minősítenek félsivatagos, sivatagos vagy szupersivatagos övezetnek. Bizonyos területek félnedvesnek minősülnek, ahol a nedves és száraz évszakok váltakoznak. Más térségekben a hidrológiai körforgás olyan változékony, hogy az elhúzódó szárazságok és a romboló árvizek gyakorlatilag lehetetlenné teszik a mezőgazdasági termelést.
A vízminőség romlása. Az egész térségben gond a vízminőség, az ipari szennyezés, a szemétlerakás, az emberi hulladék miatti eutrofizáció. A vízkészletek fertőzöttek, szinte az egész régióban veszélyesek az egészségre. Aggodalomra ad okot a rossz minőségű ivóvíz, a vizek baktériumfertőzöttsége, magas szervesanyag-tartalma, a vízi eredetű táplálék fertőzöttsége.
Az erdőirtás ugyancsak negatív hatást gyakorol a vízkészletekre, a talajerózió következtében növekszik a hordalék mennyisége a vizekben, ez rontja a vízforrások minőségét, akadályozza a vízierőművek és víztárolók működését.
A térség folyói különféle szennyeződéseknek vannak kitéve, ezek közül a legfontosabb a városi és ipari szennyvíz a nagyvárosok környékén, a bányászathoz és a mezőgazdasági termeléshez felhasznált víz. Ennek következtében a térség vízforrásainak többsége jelenleg kémiai vagy biológiai anyagokkal fertőzött. Kolumbiában számos folyó, köztük a Medellín és a Bogotá biológiai értelemben halottnak minősíthető (a vízből teljes mértékben hiányzik az oxigén). A Sogamosa-völgy, a Magdalena, Dagua és a Nechi folyók vizét a helyi ipar és bányászat szennyezi.
A Karib-tengerbe ömlő folyók nagy mennyiségű mezőgazdasági eredetű szennyeződést szállítanak, világosan bizonyítható a megnövekedett foszfor-, nitrát-, kálium-, DDT- és szervesvegyület-tartalom. E szennyezőanyagokat mindenféle ellenőrzés nélkül eresztik a folyókba. A kokalevelek kokapasztává alakítása erősen szennyezi a Maranon és az Amazonas vizét Bolíviában, Kolumbiában és Peruban.
A szélesebb Karib-térségben számos part menti víztározót a sós tengervíz beáramlása szennyezi, a talajvizek fokozott kiaknázása következtében. Venezuelában például a talajvíztározók túlzott kiaknázása következtében nagyarányú az édesvizek tengervízzel keveredése. Ez pedig korlátozza a talajvíz további felhasználását.
A latin-amerikai, karibi térségben a szárazföldi vizek kulcsfontosságúak a mezőgazdasági termelés szempontjából. Mivel a térség nagy részére jellemző a szárazság és a szezonális vízhiány, a mezőgazdasági termelés jórészt öntözött terülteken, mesterségesen átalakult ökoszisztémákban folyik. Az öntözés súlyos környezetvédelmi problémákat okoz, mégpedig a talaj szikesedését, alkalizációját, a víz szerves és kémiai anyagokkal szennyeződését. A szerves szennyeződések forrása jórészt a városi és a mezőgazdasági-ipari körzetek szennyvize, amelyet öntözésre használnak fel. A kémiai szennyeződés forrásai a hosszú lebomlási idejű növényvédőszerek, valamint az ipari és bányászati szennyvíz.
Vízi erőművek. A térség nagy vízi erőművei, miközben rendkívül fontos szerepet töltenek be az energiatermelésben, a folyók vízrendszereit tavak láncolatává változtatják, mint például a Paraná folyó alsó és felső folyását Brazília, Argentína és Paraguay területén. Ezek a nagy vízi erőművek súlyosan befolyásolják a környezetet, a halak a vízerőművek miatt nem tudnak felúszni a folyókon, a folyókon és a víztárolókban elszaporodnak a lebegű vízinövény-kultúrák. A nagy fejlesztési tervek a térség vízrendszereinek összekötésére, a kontinentális hajózási rendszerek javítására, mint a Hidrovia-terv és a Paraná–Paraguay vízrendszer, jelentős hatást gyakorolnak a térség mocsárvilágára.
