Városi és ipari környezet
Városi és ipari környezet
Az elmúlt két évtizedben Nyugat-Ázsia városai a valaha tapasztalt legradikálisabb átalakuláson mentek keresztül. A városiasodás növekedési aránya 1990 és 1995 között 4,2 százalék volt. A magas növekedési rátához hozzájárult a tömeges migráció a falusi térségekből a városokba. Az elvándorlás oka a falusi szegénység és a mezőgazdasági földek lepusztulása, amely a rossz művelés és a túllegeltetés következménye, s mindezeknek a hátterében a térség népességének erőteljes megnövekedése áll. Becslések szerint a népesség 70 százaléka urbánus övezetekben él. Ez a nem tervezett migráció a városi térségek környezetvédelmi ártalmainak megnövekedéséhez vezetett. A falusi térségekben a termőföldek elhanyagolása ugyanakkor a természeti erőforrások jelentős pusztulásához vezetett.
Történelmileg a városok termékeny földek mellett alakultak ki, amelyek képesek voltak eltartani a városi népességet, a későbbiekben azonban a város ezekre a földekre továbbterjeszkedett. Az elsődlegesen mezőgazdasági művelésre alkalmas földeket ma már utak, épületek borítják, mégpedig éppen olyan térségekben, ahol a termőföld eleve szűkös mennyiségben található.
A térség nagyvárosainak legnyomasztóbb környezetvédelmi problémája a szemét kezelése. A népesség megállíthatatlan növekedésével a szennyvízelvezetés, a csatornázás, a szemét kezelésének infrastruktúrája képtelen lépést tartani, és elkezdődik a környezet leromlása. A szegények tömegesen élnek olyan területeken, ahol nincs megfelelő lakáslehetőség, hiányzik az infrastruktúra, felhalmozódik a szemét, nincs szennyvízelvezetés, s mindez a szennyeződés megnövekedéséhez vezet, súlyosan veszélyeztetve az ott élők egészségét.
Városi légszennyeződés. Az állami kézben lévő vagy állami támogatást élvező ipari létesítményeknek nincs elegendő forrásuk ahhoz, hogy tisztább technológiákra álljanak át. A kereskedelmi protekcionizmus és a környezetvédelmi szabályozás hiánya teszi lehetővé, hogy a régi, erősen szennyező ipar fennmaradhasson. Az elavult járműpark, az alacsony üzemanyag-hatékonyság, az ólmozott benzin, a magas kéntartalmú üzemanyagok felhasználása megsokszorozza a légszennyeződést. Mindennek dacára tapasztalhatók bizonyos változások. Ománban, például, az újonnan települő ipari létesítményeknél már kötelezően figyelembe veszik a környezetvédelmi előírásokat.
Az ipar növekvő szerepet játszik Nyugat-Ázsia társadalmi gazdasági fejlődésében, egyszersmind a térség környezetszennyezésének egyik fő forrása. Az ipar többsége néhány övezetre koncentrálódik a legtöbb országban, és súlyosan veszélyezteti a felszíni és a talajvizek tisztaságát. Az ipari szennyvizek ellenőrizetlen kieresztése, a veszélyes hulladék lerakása, mindenféle előzetes óvintézkedés nélkül, az ipar fejlődésével egyre súlyosabb veszélyt jelent a környezetre.
A toxikus kemikáliák, a veszélyes és sugárzó anyagok lerakása a környezet súlyos pusztulásához vezet. A foszfátipar például különösen veszélyezteti a víztisztaságot, mivel a gyártás során a foszfátot belemossák a vizekbe. A gipsz, a műtrágyagyártás mellékterméke radioaktív elemeket, illetve veszélyes nehézfémeket, például kadmiumot tartalmaz. Jordániában a foszfátmaradványok az ország teljes területének 60 százalékán kimutathatók.
Nem lehet alábecsülni a térség háborús konfliktusai nyomán a területen maradt radioaktív hulladék jelenlétét. A térség nukleáris reaktorainak szivárgása, így a jordániai Daimora reaktoré, súlyos regionális környezeti ártalmakat okozhat.
