A társadalmi-gazdasági rendszerek és ágazatok érzékenysége

Full text search

A társadalmi-gazdasági rendszerek és ágazatok érzékenysége
A víz természetes körforgása és a vízgazdálkodás. Az éghajlatváltozás a globális vízkörforgalom erősödéséhez vezet majd, és jelentős hatást gyakorol a helyi vízkészletek alakulására. Az édesvíz mennyiségének és eloszlásának változása egyaránt hatással lesz a mélységi és felszíni ivóvízkészletekre, az öntözésre, a hajózásra, az édesvízi ökoszisztémákra és a vizekhez kapcsolódó idegenforgalomra. A csapadék mennyiségének, gyakoriságának és intenzitásának változása közvetlenül hat a lefolyásra, az áradások és aszályok intenzitására. A száraz és félszáraz térségekben a hőmérséklet és a csapadékviszonyok viszonylagosan kis módosulása – a talaj nedvessége és a párolgásra gyakorolt hatásai révén is – jelentős változásokhoz vezet a lefolyás intenzitása terén. A magasabb szélességeken a több csapadék erősödő lefolyást eredményez, míg az alacsonyabb szélességeken a növekvő párolgás és a csapadékhiány együttesen a lefolyás csökkenésével jár majd. A hevesebb esőzések a lefolyás erődösését és az áradások kockázatának növekedését hozzák magukkal. A melegebb klíma a havazások formájában talajt érő csapadék részarányának csökkenését vonja maga után, ami a téli lefolyás erősödésére, illetve a tavaszi lefolyás gyengülésére vezet.
A vízellátás mennyisége és minősége már napjainkban is számos térségben (így például az alacsonyan fekvő partvidékeken, a csendes-óceáni szigetvilágban, illetve a folyótorkolatokban) súlyos problémát jelent. Az e térségekben fekvő országokat érzékenyen érintheti vízkészleteik további csökkenése. Számos országban – így Kuvaitban, Jordániában, Izraelben, Ruandában, Szomáliában, Algériában, Kenyában – a hozzáférhető vízkészletek mennyisége évi 1000 köbméter/fő kritikus érték alá esett, az elkövetkező húsz-harminc évben további országok (Líbia, Egyiptom, Dél-Afrika, Irán, Etiópia) esetében kerül a kritikus érték alá. Számos ország vízgazdálkodása (például Kambodzsa, Szíria, Szudán, Egyiptom, Irak) határaikon túli területek vízkészleteitől függ.
Az éghajlatváltozás következményei összefüggnek a vízellátási rendszerek állapotával, kapcsolatban állnak a népességnövekedésből adódó vízigényváltozás kezelésének módjával, illetve az adott társadalmi, gazdasági, technológiai és jogi feltételrendszerrel. Azokban a fejlett gazdaságokban, ahol a vízgazdálkosás integrált szolgáltatás keretei között történik, a rugalmas és alkalmazkodó vízgazdálkodás révén a fogyasztók minimális költséggel megúszhatják az éghajlatváltozás káros következményeit. Más országokban azonban, különösen azokban a térségekben, ahol a vízkészletek máris korlátozottak, jelentős társadalmi és környezeti költségekkel kell számolni.
Mezőgazdaság és élelmiszer-ellátás. A terméshozamok és a biológiai produktivitás módosulása térségenként lényegesen eltérhet, megváltoztatva ezáltal a termesztési rendszerek földrajzi eloszlását. A produkvitás egyes területeken nőhet, máshol – különösen a trópusi, szubtrópusi területeken – csökkenéssel kell szembe nézni. Ha a föld egészének mezőgazdasági termelését tekintjük, nem kell súlyos következményektől tartani. Számos helyen ugyanakkor növekedhet az éhínség. A világ legszegényebb népei (különösen azok, amelyek környezetfüggő és elszigetelt művelési móddal jellemezhető száraz és félszáraz trópusi és szubtrópusi területeken élnek) vannak leginkább kitéve a tovább fokozódó éhínségnek.
Erdőgazdálkodás. A klimatikus és nem klimatikus tényezők hatására a jövő században a világ fakészlete valószínűleg egyre kevésbé fog megfelelni a faanyagigényeknek. Az előrevetített éghajlatváltozás következményeként a boreális erdőkben valószínűleg nagy kiterjedésű élőfa-veszteséggel kell számolnunk. Az élőfa-veszteség kezdetben faanyagtöbblethez vezet, hosszú távon azonban súlyosan csökkentheti az ipari hasznosítható faállományt. Az éghajlatváltozás és a földhasználat módosulásának – a mérsékelt övi erdők fakitermelésére gyakorolt – hatása várhatóan csekély lesz.
Halászat. Az éghajlatváltozás hatásai érvényesülnek az általánosan elterjedt túlhalászat, az ikrázóhelyek eltűnése, illetve a partvidékek és partközeli tengerek elszennyeződése terén is. Ha feltételezzük, hogy az éghajlati változékonyság és a tengeráramlások jellege nem módosul, a kifogott tengeri hal mennyisége a föld egészére nézve lényegében nem változik. A magasabb szélességeken ugyanakkor az édesvízi halászat, illetve a halastavak hozama valószínűleg növekszik. Az éghajlatváltozás kedvező hatásait (például a magasabb szélességeken a hosszabb tenyészidőszak, a téli halállomány-veszteség csökkenése, illetve az egyedek gyorsabb növekedési üteme) valószínűleg ellensúlyozzák majd a negatív következmények (például a szaporodási viszonyok és a vándorlási útvonalak módosulása).
Települések és lakóhelyek. Az éghajlatváltozás tovább fokozza a partvidéki lakosságnak az áradásokkal és a talajerózióval szembeni veszélyeztetettségét. Jelenleg évente 46 millió embernek kell szembenéznie az időjárási viszontagságokra visszavezethető árvizek kockázatával. Alkalmazkodási stratégiák és beavatkozások híján a tengerszint ötven centiméteres emelkedése 92 millióra, egy méteres emelkedése 118 millióra növelheti az érintett lakosság számát. Ha a népességnövekedést is számításba vesszük, a veszélyeztetett lélekszám jelentősen nőhet. Különösen súlyosan érintheti e folyamat az úgynevezett kis szigetországokat, ahol a kialakított parti védművek teherbírása nem kielégítő. A nagyobb népsűrűségű országoknak szintén nagyobb lesz a sebezhetősége. Ezekben az országokban a tengerszint emelkedése belföldi elvándorlást, illetve az országok közötti menekülthullámot indíthatja el.
Feltételezve a tengerszint egyméteres emelkedését (amely a jövőképek szerint 2100-at követően következhet be), a tanulmányok a kis szigetországok és a folyótorkolatok különös veszélyeztetettségét vetítik előre. A becslések szerint Uruguay területének 0,05 százaléka, Egyiptom 1 százaléka, Hollandia 6 százaléka, Banglades 17,5 százaléka, míg a Marshall-szigetek Majuro atolljának 80 százaléka kerülhet víz alá. Kínában Bangladeshben, 70-70 millió embert érinthet ugyanez.
Számos országnak emiatt a nemzeti össztermék 10 százalékára rúgó tőkeveszteséggel kell szembenéznie, bár bizonyos országokban a védekezés évi költségei viszonylag csekélyek (a nemzeti össztermék hozzávetőleg 0,1 százaléka), e költségek a kis szigetországok esetében elérhetik a GDP néhány százalékát is. Számos szigetország esetében – tekintettel a magas költségekre és a működőtőke hiányára – az áradó tenger elleni védekezés lényegében kivitelezhetetlen.
Biztosítóipar. Az éghajlati szélsőségek növekvő kockázata számos veszélyeztetett területen a biztosítási üzletág veszteségessé válásához vezethet. E szélsőségek és a változékonyság kockázatának felmérése és előrejelzése összetett feladat, megnehezíti a biztosítási díjak alkalmas megválasztását. Ha a díjkövetés megoldhatatlannak bizonyul, a biztosító társaságok szerződéseik felbontására kényszerülhetnek, ami gyengítheti más ágazatok (például a bankszektor) gazdasági teljesítményét is.
Emberi egészség.
Az éghajlatváltozás közvetlen egészségügyi hatásai:
– a tartósabb hullámok főként keringési eredetű megbetegedéseket, halálozásokat idézhetnek elő;
– a hűvösebb klímájú térségekben a hőmérséklet emelkedése a fagyásos halálokok visszaesését eredményezheti;
– a szélsőséges időjárási események halmozódása a halálos balesetek és sérülések, illetve a mentális rendellenességének számának növekedését vonhatja maga után.
Közvetett egészségügyi hatások:
– a fertőző betegségek, így a malária, a dengue-láz, a sárgaláz és az agyhártyagyulladás elterjedése. A következő száz évben 3–5 C fokot elérő globális felmelegedés hatására a jövő század második felére a maláriafertőzésnek kitett népesség aránya a jelenlegi 45 százalékról 60 százalékra emelkedhet. E fertőzések számának növekedésével kell számolni a trópusi, szubtrópusi és az immunológiailag kevésbé ellenálló mérsékelt égövi népesség körében. A világon évente összesen 500 millióra becsült fertőzés további 50-80 millióval gyarapodhat;
– a melegebb klíma és a gyakoribb áradások eredményeképpen gyakoribbá válhat a szalmonella, kolera és giardiazis(x) jellegű fertőzés;
– légzőszervi, keringési és allergiás rendellenességek léphetnek fel a légszennyező anyagok, pollenek és spórák növekvő mennyisége következtében.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi