Kóborló vizek birodalma

Full text search

Kóborló vizek birodalma
Az utóbbi kétszáz év beavatkozásai megváltoztatták a Szigetköz vízrajzi képét. A létbiztonságra, hajózóútra vágyó ember előbb megismerte, feltérképezte, majd magához szelídítette a labirintusvilágot. A vad vizek egy része holtággá változott, majd fokozatosan kiszáradt. A sok-sok szigetet, fokot mára már csak nevében őrzik arrafelé a települések.
Nem is olyan régen még az egész országra illett a címbéli megjelölés. Nem alaptalanul került be Verbőczy István 1517-ben kiadott jogi kódexébe, a Hármas könyvbe: „Helyes és elfogadható mentségnek tartjuk azt, ha a felperes vagy alperes vagy ennek ügyvédje hazulról a ... törvényszékre indulván és odajutni igyekezvén, elindulása után súlyos betegségbe esett vagy tetemes vízáradás visszatartotta.” Ugyanitt arról a jogi problémáról olvashatunk, miszerint sok város, falu és birtok határát olyan folyók alkotják, amelyek áradásaik alkalmával „nem ritkán nagy darab földet, rétet és erdőt szakítanak el, ... mert a folyam futása és rohanása a maga rendes folyásából, medréből és útjából igen gyakran más, új mederbe szokott elhajolni és térni...”.
A Hármas könyvben leírt állapotok százszorta érvényesek voltak a magyarországi Dunának felső – Dévény és Komárom közötti – szakaszára, ahol a folyó számtalan szigetet, homokpadot és zátonyt épített, medrét szüntelenül változtatva, miközben két kiágazásával, mint két erős karjával, a Szigetköz és a Csallóköz hatalmas szigeteit ölelte magához. Sajátos és különös életet élt ott a víz, a föld, az állat és az ember. Aki nem oda született, azt az erek, a nádasok, a mocsarak és a zegzugos vízfolyások megannyi életveszéllyel fenyegették akkor is, ha a folyó nyugodt, szelíd arcát mutatta. A török ellen harcolni 1683-ban Magyarországra jövő Luigi Ferdinando Marsigli a harcok szüneteiben nagy szorgalommal tanulmányozta és térképezte a Dunát. Nem véletlenül látta a folyó e birodalmát veszedelmesnek és rémisztőnek, „kelepcének”, „labirintusnak”, ahol a mocsártengerekben „könnyű eltévedni, és míg az ember a helyes utat keresi, körös-körül a víz fogságában találja magát, és csak élete kockáztatása árán tud kivergődni belőle...”, mert – miként mondja – „a természet szinte végtelen sok csatornával hálózza át őket”. Az itt élő emberek sorsáról is szól. Amikor ugyanis áradás idején a szigetek „szinte teljesen víz alá kerülnek – elsősorban a mélyebben fekvő területek lakói –, az áradást előre sejtvén, általában magasabbra települt falvakba költöznek, hogy az árvíz veszedelmeitől bizton legyenek”.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi