– Az egyes országok nem okozhatják más országok biodiverzitásának károsodását a saját területükön végzett tevékenységgel.
– A biodiverzitás megőrzése érdekében nemzeti stratégiát és ennek alapján cselekvési tervet kell kidolgozniuk. Az utóbbinak tartalmaznia kell az elhatározottak végrehajtásának pénzügyi feltételeit és időbeli ütemezését is. A biodiverzitás állapotának nyomon követésére monitorizálni kell a biodiverzitás elmeinek (fajok, genetikai sokféleség, élőhelyek) helyzetét és az őket károsító folyamatokat. A környezeti hatástanulmányok fontos része kell legyen a tervezett intézkedés, döntés, beruházás stb. hatásának vizsgálata a biodiverzitásra.
– Elő kell segíteni a biodiverzitás hasznosítása szempontjából legmegfelelőbb technológiák kifejlesztését, elterjesztését, átadását a fejlődő országonak.
– Elő kell segíteni a nemzetközi együttműködést a tudományban, az információcserében.
– Fontos követelmény a különösen veszélyeztetett biodiverzitás elemek védelme, védett területek hálózatának kialakítása vagy fejlesztése (in situ védelem), de az úgynevezett ex situ védelmi intézmények (génbankok, botanikus kertek, stb.) fejlesztése is, beleértve a mezőgazdaság, erdészet, biotechnológia stb. szempontjából fontos fajokat, a domesztikált fajok változatait, vad rokonait.
Biotechnológia. Az egyezmény fontos „fejezete” a biotechnológia, amely a jövő egyik ígérete, ugyanakkor egyes produktumai veszélyes ökológiai károsodásokkal járhatnak. Ezért az egyezmény előírja, hogy megfelelő módon szabályozni kell a modern biotechnológiai módszerekkel (génsebészettel) előállított szervezetekkel folytatott kísérletezést, azok forgalmazását, kereskedelmét. E célból kidolgozás alatt egy, a kérdést nemzetközileg is kötelező módon szabályozó úgynevezett jegyzőkönyv.
Hagyományos módszerek, fenntartható hasznosítás. Fontos a biodiverzitás hasznosítására vonatkozó hagyományos és népi vagy lokálisan ismert módszerek, eljárások felkutatása, megőrzése, alkalmazásának támogatása. Ugyanígy, az úgynevezett fenntartható hasznosítás vagy terület/élőhely használat támogatása. A fenntartható hasznosítás a biodiverzitás megőrzésének legfontosabb módja a veszélyeztetett biodiverzitás elemek védelme mellett. Eredetileg alapvetően az élő rendszerek (ökoszisztémák), fajok stb. olyan mértékű igénybevételét jelentette, amely nem haladja meg a természetes regenerálódó képességüket. Az egyezmény így definiálja: olyan hasznosítás, amely hosszú távon nem vezet a biodiverzitás csökkenéséhez.
A fenntartható hasznosítás bemutatására jó példa az olyan erdőgazdálkodás, amely az erdő mindhárom szerepének (fa, üdülés/turizmus, talaj–levegő-védelem) folyamatos fenntartását célozza. Az így kezelt erdő folyamatosan erdő marad, ami egyenkénti (kijelölt és vágásra érett) fák folyamatos kivágásával érhető el.