A tizfalusi nép elhelyezkedése, munkaköre, e faluk határai és birtokai.
A tizfalusi nép elhelyezkedése, munkaköre, e faluk határai és birtokai.
Az itteni magyar nép főfoglalkozása földmívelés, fakereskedés és szekereskedés; azért a földbirtok csaknem kizárólag a magyarok kezében van, kik a négyfaluban a községeknek térségre lenyuló alsó részében laknak. Itt egy hosszú egyenes útcza vonul el, az ugynevezett Nagy-útcza, mely e nevét jogosan viseli, mert az Bácsfalu nyugati végétől kiindulva egyenes vonalban szeli át mind a négy falut, s közel egy folyó mértföld hosszasággal bir. Ezen fő- és annak mellékútczáiban vannak a csinos magyar templomok, mellettük a feltünöen szép iskolaházak, a nagy fényüzéssel épült községházak, és a lakosoknak városi rendszereséggel sorakozott csinos, tiszta, többnyire kőházai. E főútczának vonalán vannak a vásárterek és minden faluban nagy számban található boltok és kereskedések. Az oláhok a négyfalunak hegyre felnyuló felső részében a magyaroktól elkülönitett negyedekben laknak, az ő lakházaik is többnyire kőből épülvék; de útczáik rendetlenek, szűkek, ide-oda kanyargók. Tökéletesen ilyen viszonyok közt történt az elhelyezkedés a szomszédos más három faluban is.
A lakosok ily elhelyezkedése a dolog természetéből folyik, mert a magyarok mint őslakók, a jobb, kényelmesebb és termékenyebb részt szállták meg, az oláhok mint későbbi jövevények, már csak a fenmaradt hegyoldalokat, az aprómarha-legelésre fenhagyott közhelyet: a pázsintot nyerhették el; e mellett ily elhelyezkedésük foglalkozásaikra is látszik vonatkozni, mert a magyarság a földmívelés teréhez: a térséghez, az oláhok, a nyájaiknak legelőhelyet nyujtó erdőkhöz huzódtak közel. Az oláhok a legujabb időig külső ingatlanokat egyáltalában nem birtak, a földmíveléshez mi hajlamot se mutattak, pásztorkodás volt az ő kedvencz foglalkozásuk; az ujabb időben azonban a gazdagabbak kezdenek a földbirtok iránt előszeretetet mutatni; s mivel a hétfalusi magyarság őseinek barázdáihoz épp oly erősen ragaszkodik mint a székely, földbirtokot csak igen nagy áldozatokkal lehet, s igy is nagyon keveset venni, minek következtében volt eset rá, hogy az oláhok 4–500 fttal fizették holdját a megszerzett szántóföldeknek.
A mívelhető talajnak ily nagy becse, a földnek a népesség arányához mért kevés voltából is származik; alább részletesen ki fogom mutatni, hogy a 23,078 lakossal biró Hétfalunak mily kevés jutott a haza földjéből, vagy jobban mondva, hogy a szászok kapzsisága mily keveset hagyott nekik. Itt bevezetésül fölemlitek egy igen találós hétfalusi népmondát, a magyar nép gunyoros és csipős élczeinek egyikét, mely a szászok foglalását, s kijátszásban mesteri circumspectusságát igen jellemzőleg adja elő:
A midőn a magyarok és szászok a Barczára települtek, s midőn a letelepültek közt a határok kikerekitésének kérdése fölmerült, a hétfalusi magyarok a szomszédos Prázsmár, Hermány, Szent-Péter és Brassóval abban egyeztek meg, hogy a mezőt testvérileg egymásközt ugy osszák fel, hogy egy meghatározott nap reggelén – azon nap hajnalában főzött eledellel – mindkét fél induljon ki, s a hol összetalálkoznak, ott legyen a szászok birtokát a magyarokétól elválasztó határjel. A szászok egy-két rotyantással főtt kásával, a magyarok óra hosszat sült luddal indultak ki, s hol a mezőn találkoztak, határjelt állitván, lakmározni kezdettek. Fölállván pedig a szászok falnagya (biró = falunagy) igy szólt: „Szomszéd magyarok, ti jó emberek vagyok, mi titeket szeretünk s azért főztünk kását, hogy hamarabb elindulhatván, ti ne legyetek kénytelenek messze fáradni.” Mire a magyarok falnagya ekként felelt: „Mi pedig azért sütöttünk ludat, hogy titeket jó szomszédok, mint vendégeinket magyar vendégszeretettel megemberelhessünk.” Ekkor poharaikat összekoczintva a szászok kiálták: Éljen az előrelátás; a magyarok viszonzák: Éljen a vendégszeretet.
Eddig megy a jellemző népmonda s a szászok, a mint akkor a földosztásnál, ugy azután is mindig nyertek az előrelátással, mig a magyarok a vendégszeretet túlságos tiszteletben tartása miatt vesztettek, ugy hogy elkényeztetett vendégeik nemsokára nyakukra nőttek, s az őket testvérileg befogadott őslakók uraikká tették magukat. Nem állitom, hogy a barczasági magyar és szász határok aránytalansága az ezen adomában felhozott okból eredne; de az mindenesetre jellemző vonatkozással van a szászok önző természetére és a magyaroknak rászedetésére, mely a szász községek roppant és a hétfalusiak csekély terjedelmű határaiban jelentkezik. Valójában megfoghatatlan, hogy a Barczaság túlfelén fekvő Hermány, Prázsmár és Szent-Péter nevű szász faluknak határai egészen Hétfalu alá nyulnak át, mint hétfaluban mondják: „a szászok földjei felmásznak a hétfalusiak hátára,” mig a hétfalusiaknak alig maradt egy keskeny kis terület a havasok alján. Az itteni hiány ugyan némileg kárpótolva volt a hétfalusiak roppant havasi birtokai által, melyek még ma is hétfalusi határként vannak összeirva, de a melyeket a brassai szászok – mint fennebb kimutattam – jog- és törvényellenesen, tisztán az ököljog alapján elfoglalták, s igy a szegény hétfalusiak térségi és havasi birtokaikra nézve egyaránt meg vannak röviditve. Hogy a területből, melyet a haza oly bőkezüleg mért volt ki, e haza határait védő népnek mily keveset hagyott meg Brassó telhetetlensége, az legszembeötlőbben ki fog tünni az idemellékelt táblázatos kimutatásból.
Hosszufalu egész területe tesz 29,933976/1600 holdat;
most ebből birtokában van:
| szántó | 1823 hold |
| kaszáló | 3754 hold |
| legelő | 5250 hold |
| 10, 827 hold. |
Brassó elfoglalt 19,106 holdat.
Csernátfalu egész területe tesz 98281198/1600 holdat;
most ebből birtokában van:
| szántó | 5201102/1600 hold |
| kaszáló és legelő | 1231 hold |
| 17511102/1600 hold. |
Brassó elfoglalt 807696/1600 holdat.
Türkösnek egész területe tesz 39501095/1600 holdat;
most ebből birtokában van:
| szántó | 707 hold |
| kaszáló, legelő | 986 hold |
| 1751 hold. |
Brassó elfoglalt 12571095/1600 holdat.
Bácsfalu egész területe tesz 6285104/1600 holdat;
most ebből birtokában van:
| szántó | 282 hold |
| kaszáló, legelő | 522 hold |
| 804 hold |
Brassó elfoglalt 5481104/1600 holdat.
Tatrang egész területe tesz 3661107/1600 holdat;
most ebből birtokában van:
| szántó | 398 hold |
| kaszáló, legelő | 1514 hold |
| erdő | 514 hold |
| 2426 hold |
Brassó elfoglalt 1235104/1600 holdat.
Zajzon egész területe tesz 18,2581406/1600 holdat;
most ebből birtokában van:
| szántó | 200 hold |
| kaszáló, legelő | 6186 hold |
| 6386 hold |
Brassó elfoglalt 11,8721406/1600 holdat.
Pürkerecz egész területe tesz 2204205/1600 holdat;
most ebből birtokában van:
| szántó | 331 hold |
| kaszáló, legelő | 1592 hold |
| 1923 hold |
Brassó elfoglalt 281205/1600 holdat.
E szerint Brassó elfoglalt a Hétfalu területéből:
| 47,3091409/1600 holdat, |
künn valót, leginkább erdőt*
Ezen erdők a tömösi szorostól a Bodza szorosig a Barcza térségétől, a haza határszéléig nyulnak.
| közhelyekből közel | 15,478 – holdat |
| összesen tehát | 62,7871409/1600 holdat* |
Ide nincsen bele számitva a krizbaiak, ujfalviak és apáczaiaktól szintén elfoglalt nagy terjedelmű erőségek, melyek ismét sok ezer holdra mennek.
| A hétfalusiak kezén maradt | 25,8101102/1600 hold |
A miből szántó, tehát a földmivelésre alkalmas 42611102/1600 hold.
Mit ha Hétfalu 6038 családjára felosztunk, akkor egy családra jut 1112 1/2 öl szántó, a minek terménye – tekintve, hogy itt havasaljon a talaj nagyon köves és terméketlen – egy negyedévre sem lenne elég a család élelmezésére. A fölmerülő hiányon akként segítettek a szegény hétfalusiak, hogy a szász községeknek egész idáig elrugó határrészeit – melyeket a szászok a távolság miatt mívelni nem tudtak – kivették részibe, vagy bérbe, s nagy munkával felszegve, szántókká alakitották át; de a szászok rendszerint akkor, midőn az ily föld termőképességét a haszonbérlő hétfalusiak szorgalma fokozatosan kifejtette, vagy visszavették, vagy felcsapták a haszonbért, vagy ha részibe volt, a részesedési arányt. E bajon is segitett a hétfalusiak munkaszeretete, ernyedetlen szorgalma, a földbirtokhoz való rendkivüli ragaszkodása és birtokszerzési vágya – a mely e népnél épp oly nagy, mint a velük vérrokon székelyeknél – az által, hogy igyekeztek a brassai szászok által lefoglalt terület helyett pénzen, vásárlások utján szerezni annyit, hogy legalább családjaik élelmét kiteremthessék, s azért nagy pénzáldozatokkal néha mesés árakat fizetve, összevásárolták a szász községeknek az ő határaikkal egybeütköző földjeit és pedig:
szántót
| |
Bácsfalu vett a brassai határon
|
298 holdat
|
a szentpéteri határon
|
160 holdat
|
Türkös vett a brassai határon
|
300 holdat
|
a szentpéteri határon
|
481 holdat
|
Csernátfalu vett a hermányi határon
|
65 holdat
|
Hosszúfalu vett a hermányi határon
|
400 holdat
|
Tatrang vett a hermányi határon
|
228 holdat
|
a prázsmári határon
|
93 holdat
|
Zajzon vett a hermányi határon
|
148 holdat
|
a prázsmári határon
|
24 holdat
|
Pürkerecz vett a hermányi határon
|
54 holdat
|
a prázsmári határon
|
124 holdat
|
A Hétfalu 1849 után összesen szerzett
|
2375 holdat*
A Barcza nyugati oldalán levő magyar faluk szintén sok fekvőséget vásároltak össze a szászoktól, a miről majd azon faluk leirásánál.
|
Ez lassanként, hosszas alkudozások, rábeszélések, s mindig értékfelüli árak fizetésével szerezték meg, s még se tudják teljes tulajdonosi joggal használni, mert bár e vásárlások mind örökösek, bár a megvásárolt földek mind a hétfalusiak nevére vannak telekkönyvezve, saját birtokiveik és adókönyveikbe bevezetve, daczára annak, hogy évtizedek óta minden lehetőt törvényes úton is elkövettek: még se tudták azt kivinni, hogy azokat határaikba – melyekkel közvetlenül egybefüggnek – bekebelezhessék; miből aztán sok hátrány származik, mivel kellőleg pásztorolva nincsenek, s mig még hoszantóbb, az, hogy a midőn aratás után a szászok határai felszabadulnak, a szász községek nem engedik meg, hogy a hétfalusiak ottani saját örökös birtokaikra marháikat ráhajthassák, mivel nekik oly rendszabályuk van, hogy idegen marhának nem szabad határaikra lépni; s igy a hétfalusiak tarlóit a szászok legeltetik le. De a vásárolt területtel együtt is alig termelhetnek a hétfalusiak annyi gabonát, hogy élelmezésüket fedezhessék, sőt igen gyakran maguk is kénytelen gabonát vásárolni, s igy ruha s egyébb szükségleteikre, adó, pap s tanitók fizetésére pénzt fakereskedéssel*, szekereskedéssel, s leginkáb marhatenyésztéssel szereznek; azonban ez is korlátozva van az által, hogy terjedelmes havasi legelőiket Brassó elfoglalván, kénytelen marháik nevezetesen juhaik nagy részét Oláhországban s a szomszéd Székelyföldön kibérelt legelőkön tartani, mert Hétfalu marhaállománya rendkivül nagy, a legujabb conscriptio szerint van a Hétfaluban:
A fakereskedés régen nagyban üzetett, most azonban nagyon meg van szoritva, mert Brassó az erdőket tilalmasba tartja, csak szűkmarkulag szokott az évi használatra, egy-egy kis darabocskát e faluk használatára kimérni.
| szarvasmarha | 7195 fb |
| bivaly | 388 db |
| ló | 4592 db |
| sertés | 2365 db |
| kecske | 1470 db |
| juh | 3942 db |
Azonban itt csak a hazában benn levők vannak számba véve, ez pedig a valódi marhaállománynak csak csekélyebb részét tartalmazza, mert például Hosszúfalunak van itthon 1540 szarvasmarhája, az oláhországi legelőkön 1320 szarvasmarhája, benn az országban 1027 juha, künn Oláhország s más legelőkön szerteszét 118000 darab juha.
Hosszúfaluban levén a legnagyobb juhos gazdák, innen van legtöbb juh künn; de a többi falukból is sok a künnlevő juhok száma, ugy hogy a hétfalusi juhállomány a valóságban megközelitheti a 200,000 darabot.
Marhatenyésztés és földmívelés egyaránt szükséglik azt, hogy a hétfalusiaknak Brassóval oly régóta folytatott perei eldőljenek, s azok igazságos eldöntésével jogtalanul, erőszak útján elfoglalt havasaik visszaadassanak, mert különben a mindinkább szaporodó hétfalusi nép maholnap annyira elszegényedik, hogy itthon meg nem élhetvén, kénytelen lesz kivándorolni, a mint az az utóbbi években kezdetét is vette, s a tömösi szoroson túl eső Pravoda völgyében más is több száz hétfalusi magyar családot találhatunk, melyek itthon megélni nem tudván oda huzódtak, s hol lelkészök nem levén, előbb vallásukat hagyják el s azzal nemzetiségüket is levetkőzik.
