Babonák.
Babonák.
Nincsen talán a föld kerekségén nép, mely közt annyira el lenne terjedve a babona, mint az oláh nép között; ennek fő okát e nép kiskorusága mellett abban kell keresnünk, hogy éppen azok, kik a babonák dudváinak kiirtására lennének hivatva: papjaik, mint nekik hasznot hajtót terjesztik és tovább plántálják. Ők mindazt, a mi e nép korlátolt felfogásának határain túl esik, a babona ész és érzelem maszlagoló ködébe burkolják, s a földet az ember romlására törő mindenféle képzelt rosz szellemekkel népesitik be, a melyeknek eltávolitása igen jó jövedelmeket biztositott az eddig rendes fizetéssel nem birt popáknak*.
Ezen talán jövőre segítve lesz a brassai egyházkerület képviselőségének azon üdvös határozata által, hogy az oláh papoknak nagy létszámát leszállitá, a papság elnyerését minősitvényhez köté, s rendes fizetést szabott.
A miként a physikai világban a dudva és kártékony tövisek önmagukra is dúsan tenyésznek s gyakran elölik a szorgalommal mívelt hasznos növényeket: ugy az erkölcsi világban a babonák és előitéletek sokkal könnyebben elterjednek és gyökeret vernek a népélet elhanyagolt terén, mint a hasznos tanok; s azoknak, kiknek a népnevelés parlagon hagyott földje mívelésének terhes, de emelkedett hivatása jutott, minden erejüket meg kell fesziteniök az ily kártékony dudvák kiirtására, nehogy azok a felvilágosodás és előrehaladásnak életdús csiráit elöljék. Hogy a rosz könnyen terjedésének elmélete nem pessimisticus nézetek túlzásán, hanem a szomorú valóságon alapszik, annak egyik bizonyitványául tekinthetjük azt, hogy az Oláhországból becsempészett és a hétfalusi oláhok közt elterjedt babonákból az ottani magyarok is, daczára protestáns voltuknak, s daczára annak, hogy a népnevelés áldása már több évtized óta terjeszti köztük szellemi melegének jótékonyságát, még is igen sokat átvettek, s azok a lelkészek és tanitók minden ellenműködése daczára fenntartják magokat. A hétfalusi nép közt elterjedt számtalan babonákból itt csak nehányat emlitek fel.
A forgószélben szép asszonyokat (boszorkányokat) hisznek, kik romlást szoktak okozni. Ellenszerük az, hogy a midőn közelben forgószél van, azt kell mondani: „Uram Jézus, vesd el őket”. Mondják, hogy egyszer egy ács a forgószélbe beledobta fejszéjét, a forgószél megszüntével azonban bárdját többé megtalálni nem tudta. Több év elteltével egy távoli falu korcsmájában ráismert jegyzett fejszéjére, s midőn a korcsmárosnénak elbeszélte a fejsze eltüntének történetét, ez lábán egy nagy sebhelyet mutatva, mondá: „Im itt van a nyoma, most visszaadom fejszéjét, de ha jó kell ne bántsa a szép asszonyokat”. Türkösnek Háttető nevű bérczén van egy forrás, melyről az a babonás hit, hogy ha valaki naplemenet után iszik belőle, bivalyalaku kisértetek veszik üldözőbe. A lidércz a kéményen olyan hiu asszonyokhoz szokott leereszkedni, kik testi szépségükre büszkék. Ellenük védszerül foghagymát szoktak használni. A prikulics azok után olálkodik, kik éjjel járkálva, félénken visszatekintgetnek. A boszorkányok pehetegen (penete vagy sütőkemencze seprő) járnak, „s hipp-hopp a hol akarok, ott járok” jelszavukkal bárhová elérnek, szenvedélyük a nagy tőgyű tehenek tejét kifejni; de ha a gazdasszony kontyát a pajta küszöbére helyezi, annak varázsán hatalmuk megtörik. Az ily boszorkányok megnyomják az alvót, az uj házasokat a mézes hetek után összeveszitik; a forrásokban fürödnek, s kik utánok isznak, golyvát kapnak, a bennülő asszonyok (betegágyasok) szép ép gyermekeit nagyfejű, vékony lábu pulyákkal (gnomok) cserélik ki; mit leginkább azzal hisznek meggátolni, ha a kéménybe nyásra tűzött csonka seprüt helyeznek.
Keresztútra feküdni nem tanácsos, mert ott van a gonoszok járása. Ha valaki a földben kincset talál, az üreget be ne töltse, mert megvakul; kincsásás közben káromkodni nem kell, mert a kincs eldörög (kisiklik). Szent-György napkor talált négylevelű fűvel fel lehet a boszorkányok szarvát fedezni, s őket ártalmatlanná tenni. Estve seperni annyi, mint a szerencsét elháritani. Tavasszal első kihajtáskor a marhát lánczon kell átléptetni, hogy hustaly (ragadozó állat) ne bántsa azt. Ha az éjjeli őszember (rém) kezedet kéri, előbb hajkot (farováskor kiesett forgács), s csak azután nyujtsd kezedet, mert különben elpusztulsz. S száz meg száz ilyen babonát hisznek, beszélnek, melyeket mind az oláhoktól vesznek át. Azok terjesztésének meg van gyakorlati oldala, a mások könnyenhivőségének és ostobaságának kizsákmányolása: például vannak olyan popák és tudós asszonyok (popánék) az oláh nők közt, a kik jó fizetésért a hidegrázást megszüntetik, a semölcsöket elenyésztetik, a káposztahernyókat és állatba esett nyüveket kiolvassák. A legényt ugy megcsinálják (megbabonázzák), hogy azt, a kit nem szeretett, megszereti, vagy ha kedvesétől elidegenedve eltávozott, ahoz ismét visszatér, s száz meg százféle ámitások, a melyekkel az együgyüek jóhiszemüségét adóztatják meg. Az ily babonáknak csak egy ellenszere van, a közmíveltség terjesztése, mert a mit az okozatok okait nem ismerők tudatlansága létre hozott, azt csak a tudománnyal s ismeretek terjesztésével lehet ellensúlyozni és kiküszöbölni.
