XXXVIII. Oklándtól Kőhalomig.
XXXVIII. Oklándtól Kőhalomig.
Oklánd. Oklánd a fegyverfeladás korában. Ilona kövinél vasbányák. Zsombor. A zsombori evangelikus magyarok. Zsombor vára. Mirkvásár. Homoród.
Karácsonfalván alól negyed órára van Oklánd, (Timon Olkanája). Sikó Miklós jeles festőmüvészünk Oklándon született.
A fegyverfeladáskor Erdővidékről a commissio Udvarhelyszékre jövén, Oklándon mint első faluban meg is kezdette az összeirást és felesketést, sorakoztatták is a katona-képeseket, hanem a falu okosa, Márton Péter, a közelébe állitott Kálmán nevü eszelős fiunak azt sugta, hogy: ”Mutasd meg, hogy jó katona vagy, s lőjj az urak lába alá.” Ez követte az adott tanácsot, a bizottság pedig ugy megszeppent, hogy Oklándról gyorsan távozva – többé vissza nem tért; azért midőn Márton Péter meghalt, nagy Dimén sirjába lövetett, mint oly jeles embernek, ki Udvarhelyszéket a fegyverfeladástól megmenté.
Oklándnak Szent-Pál felé nyuló határrészében Ilonkakövinél régen vasbányák voltak. 1703-ban Pekri Lőrincz egyezkedik Oklánddal a felett, hogy e bányát müveltethesse, kötelezvén magát, hogy az ecclesia számára évenként egy mázsa vasat ád (ez egyezmény Dániel Gábor birtokában van), hanem ugy látszik, hogy a Rákóczi mozgalmak előidézte zavarok, s azt követett üldözések gátolták Pekrit e bánya miveletében, és ott van az most is, a jövő munkás kezeire várva.
Oklánd közvetlenül a Rika aljában fekszik, de mi a Rika által megtéritett s délnyugatra kanyarodó Homoród völgyében megpillantván az egy hegycsucson festőileg fekvő zsombori vár-at, elhagyók a Rikát s e szép rom felé irányzók lépteinket. H.-Ujfalun át Zsomborra értünk, hol megháltunk, hogy a nap költekor látogassuk meg ezen meglepően szép romot.
Zsombor* határfaluja az itt kezdődő Kőhalomszéknek, de azért még itt magyar keblek dobognak, magyar szót hall s páratlanul szép magyar nőket lát az utas. E falut magyar lutheránusok lakják, kik bár a szászos viseletet és épitési módot elsajátiták, de azért nemzetiségüket s azzal hazafias érzelmeiket hün megőrzék, mit annál inkább méltányolhatunk és bámulhatunk, mert ezen lutheranus hontársaink, (kik a hét faluban és szász székekben 20,000-nél többen vannak) a szász hierarchiától függvén, s szász hatóságok hatalma alatt élvén, – ezek mindent elkövettek, azoknak elnémetesitésére s beolvasztására; de hála papjaik jó érzelmének, sikertelenül. Ezen községek, ezen övéiktől elszakitott, elhagyatott árva nép sokszor folyamodott, hogy ugy közigazgatásilag, mint vallásilag csatoltassanak a magyar érdekekhez, hogy megmentsenek a felettök zsarnokoskodó szászok kimélytelen üldözése és zsarolásától; de mindeddig ezen a mi viszonyaink közt nagy horderejü kérdés eldöntetlenül maradt. Hinni akarom azonban, hogy egy jövő magyar országgyűlés sürgős teendői közé sorolandja ezen kérdés megoldását, s védpaizsa alá veendi ezen elszakitott testvéreket. Mi, mint kezdeményezők, leirásunkban ezennel a Székelyföldhöz csatoljuk.
Zsombor nevét ilynevü Erdélyben települt ős nemzetségtől származtatja Horváth István „Magyar gyöknemzetségek“ czimü Pesten 1820-ban megjelent munkájában A székely krónika 278-dik lapján is előfordul Zsombor, hol a van feljegyezve, hogy Apor Sándor főrabonbán Szent Istvántól nyert segélylyel legyőzvén Gyulát, és az ős vallás védőit, leányát Zelát Zsombor urhoz adta nőül. Ezen Zsombor lehetett e falu alapitója. Zsombort 1502-ben Sükösd Gáspár erőszakkal elfoglalja, miért Ulászló király emlitett évben commisionalist küld ellene. Lásd Kemény Józs. notitia Hist.-Dipl. pars. I. pag. 199. Ez legrégibb adatunk Zsomborról.
Az emlitett vár a falu mellett északról önállólag felmagasuló hegytetejét koronázza, ezen minden oldalról kerekded meredeken lehanyatló hegynek csekély terjedelmü fennlapját egészen elfoglalja a távolból oly szépen felötlő s idecsatolt képünkön bemutatott ódon vár. Hegyét csigaszerüleg körülkanyargó várútja igen ügyesen volt felvezetve.
A SZÁSZ-ZSOMBORI RÉGI VÁR.
Ezen még most is meglehetős ép állapotban lévő vár jelentéktelen nagyságu. 50 lépés átmérőjü ötszög udvarát magas, fogrovátkos és lőréses falak környezik. Északi oldalán belől nyitott kis bástya szökel ki a falak vonalából. Délnyugati szögletén egy magas négyszögbástya magasul fel, melynek sokkal ódonabb kinézése van, mint a vár többi falainak. Ezen főbástyához van támasztva a várnak – most gabona-raktárként használt – emeletes épülete, melynek alsó osztályába vezet a szük vaspántos várkapu, egyedüli bejárata e fekvésénél fogva erős várnak. A felirat, mely e kapu felett volt, most olvashatatlan. A vár délkeleti szögletéről gyönyörü panorámai kép tárul fel.
E várról semmi adatunk nincsen, még épitési korát se tudjuk biztosan meghatározni, és más okmányok hiányában a luth. lelkész, Rozsondai ur szivességéből nyert, e vár és falu átalakulására és történetére némi világot deritő következő regét mondjuk el.
