ZUDAR II. IMRE. 1376–1378.
201ZUDAR II. IMRE.
1376–1378.
1376–1378.
NEMZETSÉGE. – PÁRISI UTJA. – VISZONTAGSÁGOS ÉLETE. – SIRJA. – CZIMERE.
Ismét egy történeti név örököse, de aki inkább e névvel, mint tetteivel kölcsönze fényt, egyházmegyénknek.
Atyja, Domokos, egyik őse az ismeretes Zudar (Czudar) nemzetségnek, s történeti emlékeink ingadozó helyesirása szerént Bulch – valószinüleg a most már borsodmegyei Böcs faluról nevezte magát, de fiainak legidősebbike, Péter az ónodi előnevet vette fel.*
A Czudar név eredetéről az a vélemény, hogy az e nemzetség egyik tagjának, György sárosi [?] várnagynak „czudar” tettei miatt ragadt volna a családra; [Tudománytár. 1841. évf. 63. l. jegyz.] de „Zudar”-nak neveztetik már 1360-ban a fennevezett Péter és csakis ő, aki ekkor diósgyőri és dédesi várnagy volt. [FEJÉR GY: Codex dipl. IX. 3. 181. l.) Valószinü, hogy a Zudar = Czudar először ragadvány név gyanánt „dictus” szerepelhetett s mai jelentésének élességével talán nemis birt; annyi bizonyos, hogy az utódoknak elegendő okuk volt azt nem szégyenleni, különben elhagyták volna. – NAGY I; Anjoukori okmánytár. II. 57. 1. – BUNYITAY V: Az egyedi apátság története. 52. s köv. ll.
Imre, hét fitestvére között a. legifjabb s kevéssel idősebb bátyja, János az oltár szolgálatába álltak, mint egyik közeli rokonuk László, a későbbi szekszárdi, majd pannonhalmi főapát.
Imre papi pályájának kezdetét 1360. éven innen kell keresnünk, mert mig egy, az idézett évben kelt oklevél emlitett testvérbátyjának egyházi állását megjelöli, az ő nevénél erről hallgat, sőt 202mivel mégis megkülönböztetni akarja az alig érthető „Boxa” jelzőt függeszti neve mellé. *
„magister Petrus dictus Zudar pro se personaliter, ac pro ... Stephano, Michaele, Simone, Georgio, Johanne Archi-Diacono et Emerico dicto Boxa, fratribus suis uterinis.'' FEJÉR GY: Codex dipl. IX. 3. 192. l.
Egyházi állásáról csak később értesülünk, oly jelenet alkalmával, mely messze, a haza határain kivül folyt le. Midőn Nagy-Lajos király látta, hogy Nápolyt fegyverrel meg nem hódithatja, házasság által akarta annak birtokát családja számára biztositani. Evégből legidősebb leányát, Katalint eljegyzé V. Károly franczia király fiával, Lajossal. Párisba küldött követei, köztök Zudar Péter tótországi bán, az eljegyzésről szóló oklevelet 1374. augusztus 10-én késziték el, és azt, mint egyik tanu, aláirta Zudar Imre székesfejérvári prépost is.* Tudván, hogy a magyar királyok koronázó s temetkező városának prépostsága mily előkelő méltóság vala, lehet, hogy Imre prépost Péter bátyjával együtt szintén tagja volt a királyi követségnek.
Br. NYÁRY A. és NAGY IVÁN: Anjoukori magyar dipl. emlékek. III. 84. l.
Ily váratlanul s egymástól nagy távolságra eső helyeken találkozunk vele ezentul is, de mindig csak épen annyit tudva róla, hogy itt vagy ott van. Az a titkos ok, mely életének oly változatos és izgalmas pályát szült, adatok hiányában még ismeretlen.
Páris után 1376. január 25-én Váradon látjuk, mint Szent-László egyházának püspökét,* de két év mulva, 1378. január 26-án már Egernek főpapja,* majd Galiczia (Russia rubra) kormányzója.* Itt sincs maradása, nyugtalan végzete viszi tovább Európa ellenkező részébe: 1385-ben Imola (Olaszország) püspöki székén tünik fel,* de mintha legalább meghalni visszavágynék a hazába, a következő évben már Erdély püspöke, hol három év mulva, 1389-ben hányatott élete a gyula-fejérvári székesegyház sirboltjában végre elnyugszik.*
FEJÉR GY: Codex dipl. IX. 5. 84. l.
PRAY GY: Hierarchia Hung. I. 208. l.
BONFINI A: Rerum Ungaricarum Decades. [1568.] 371. l.
PRAY GY: Hierarchia Hung. I. 210. 1. – II. 263. l.
PRAY GY: Hierarchia Hung. I. 210. 1. – II. 263. l.
203Sirkövén hires nemzetségének sajátságos czimere is látható,* mely még mindig többféleképen magyaráztatik, például, hogy csat, ruhakapocs, vagy „sejtes ablak-ólom,” t. i. aminő a régi épületek, különösen egyházak ablakain még látható; de végre is nem egyéb, mint csakugyan hatszögü csat, mely egyenesen álló, háromszegletü paizson, sisakból emelkedik ki s mely ötszögletében egy-egy Anjou-liliomot tüntet fel.*
IPOLYI A: A középkori szobrászat Magyarországon. 62–3. ll.
Ruprecht, az idős rajnai palatin nagybátyja, Nagy-Lajos király nemes szolgájának „Zuder” Györgynek 1364-ben Heidelbergben kelt levelében csakugyan liliomokat ad czimerül; „Sehs wisse silberin Lylien in einem blaen schilde und ein wisse silbrin lylien mit drin swarzen feder quasten uff dem Helme mit einer blawen kobercshen.” Budai orsz. levéltár kincstári osztály: N. R. 935. 14.
