207ZUDAR III. JÁNOS.
1383–1395.
A BELZAVAROK ÉS VÁRAD UJ FŐPAPJA. – A PÜSPÖKSÉG ALAPITTATÁSÁNAK EMLÉKE. – SZENT-LÁSZLÓ LOVAGSZOBRA. – KIRÁLYI ADOMÁNY. – MÁRIA KIRÁLYNÉ VÁRADI TARTÓZKODÁSA ÉS SIRJA.
Nagy-Lajos királylyal eltemették egy időre hazánk nyugalmát is. A pártszenvedély, mely e század elején már-már feldarabolással fenyegette a hazát, mintha több mint félszázados tétlenségeért bosszut akart volna állani, – kitört megint s köny és vérrel áztatá a század végét is.
De Várad az országban s különösen a budai királyi palotában s a déli részeken lefolyt véres jelenetek közvetlen hatását nem érezé; falai között béke honolt, melyben virágozhatott a müvészet s háboritatlan vigasztaló magányt talált a fájdalom . . . . A békét aligha nem uj főpásztorának előrelátása s bölcs mérséklete őrzék meg számára.
Ez uj főpásztor János, 1383. február 17-én már benne ül Szent-László városának püspöki székében, amiből méltán következtethető, hogy már jóval azelőtt nyerhette kineveztetését s Mária, az ifju királyné uralkodói gondjainak egyik elseje lehetett, hogy ne hagyja tovább is árván Deméndi László egyházmegyéjét.
208János püspök korábbi életéről nem egészen biztosak tudósitásaink. Némely források szerént szintén a Böcsi Zudarok nemzetségéből származott, testvérbátyja a fentebbi Zudar Imre püspöknek s miként ez, ugy ő is a székesfehérvári prépostságból lépett volna Várad püspöki székére. E Zudarok közől való származása nagyon valószinü, mert, mint láttuk, a hét Zudar testvér egyike csakugyan János volt s egyházi férfiu, főesperes; emellett János váradi püspöknek a Zudarokkal, mint egy 1393-iki oklevél mutatja, közelebbi összeköttetései valának. De fejérvári prépostsága még megerősitésre vár, mert e korban találunk ugyan a nevezett prépostságon egy Zudar János jogtudort, de ez még 1401-ben is viseli a prépostságot.
Annyi bizonyos, hogy neve Zudar s ugyanaz, kit XI. Gergely. pápa már 1374-ben be akart ültetni Várad préposti székébe; de ami ekkor nem sikerült, mert vetélytársa Pál, ki ugy látszik a hatalmas Horváthi-ak közől származott, lett a prépost, Zudar pedig egy évtized mulva – váradi püspök.
János püspök korának párttusáitól távol tartá magát, ámbár a váradi püspök hatalma s befolyásának félre nem ismerhető sulyát mind Zsigmond, mint a nápolyi udvar igyekvének maguknak biztositani. János püspök azonban nem volt a küzdelmek férfia; inkább székvárosán s egyházmegyéjén csüggött, s az országgyülések vagy csaták háborgó képei helyett a müvészet örökre szép alakjait hordozta lelkében,
A Chartularium szerkesztésével Várad multjának emlékei elevenebbek 209lőnek; közeledék a püspökség fennállásának háromszázados évfordulója is, s az alapitó szent király alakja még hóditóbban tünt fel, mint azelőtt, mert, érezhetőbb vala, hogy menynyit nyert Várad általa?
János püspök kiváld tisztelője volt Szent-Lászlónak, emlékével sokat foglalkozék, miközben felébredt lelkében a vágy, hogy székvárosa s egyházmegyéje háláját iránta kifejezze és szent örökségképen az utókorra áthagyományozza.
Környezete, különösen a káptalan tagjai osztoztak főpásztoruk hálaérzetében, s oly férfiak, mint Császlóczi Mihály, kiskáptalani prépost, maga is egy emlékszerü dóm lelkes épitője, vagy mint Cykó István, Maternus prépostok, Upori István éneklő-kanonok, később mindannyian püspökök, – kétségkivül csak elősegiték főpásztoruk ama törekvését, hogy szent alapitójok emlékét megörökitse.
Igy érlelődött meg János püspök lelkében az elhatározás, hogy egy szobrot öntet, mely Szent-Lászlót ugy tüntesse fel, mint a nemzet emlékében él: nyilt helyen, magasan, harczi ménén ülve, jobbjában a csatabárddal, a mint épen a csatába vágtat, hogy védje övéit s szent hitét.
A már emlitett három szobor megalkotói még éltek Kolosvártt; János püspök ezeknél rendelte meg Szent-László király lovagszobrát is. Mikor történt ez? arról nincs tudósitás; de bizonyos, hogy a szobor 1390-ben készen állt.
Helyet számára a vár főkapujától jobbra, a székesegyház s a püspöki palota közt, amannak főajtaja előtt szemeltek ki. Itt állott magas márvány talapzaton az alapitó király szobra lovon ülve s jobbjában csata-bárdját emelve. Ló és lovas érczből valának, tetőtől talpig megaranyozva. A talapzaton érczlapra vésve felirás volt, 210mely a királyi pár, a műszerető püspök s a szobrászok neveit és a felállítás napját hirdeté.
Szemtanu irók, mint Bonfini és Istvánfi, Miles és Révai századok multával is elragadtatással szólnak a szoborról, mint csodahatásu, mert ép oly nagy, mint kitünőleg sikerült műről; énekeikbe szövik a költők, mint már a régi magyar ének is Szent-Lászlóról:
„Képed feltették a magos kőszálra,
Fénylik, mint nap, salyog, mint arany;
Nem elégszik senki te rád nézni.
A szobor, mint a felirás mutatta, 1390. május 20-án készült el vagy állittatott fel, de ünnepélyes felszenteltetése aligha nem ugyanazon év szeptember 8-án, a székesegyház védszentjének, Szűz-Máriának születése ünnepén történt. Zsigmond király ugyanis s Mária királyasszony ama korban többször megfordultak Váradon, de mindig csak külön, egymás nélkül; ellenben az említett ünnepen nemcsak mindketten is vannak, hanem velök látjuk az ország főpapjait és zászlós urait is.
Ime, atyai gond és szeretet kietlen pusztából hová emelte Váradot! Erős vár volt ez már ekkor, mely duló hadjáratában meg fogja állítani a leghatalmasabb ellent is, s amellett erős vára a hazafias szellemnek, hol a vallás szent épületeinek árnyában ápolást talál a tudomány, a művészet, az ipar, s hol a paloták mellől 211nem hiányzanak ama szerény épületek sem, melyekben az emberiség fájdalma lel enyhületet.
E kortól kezdve püspökségünk székhelyének neve: a gazdag, a boldog Várad, a földi paradicsom.
Valószinü, hogy Zsigmond király ekkor adományozta a püspöknek megelégedése s elismerése jeleül a biharmegyei Olaszi (Ér), továbbá Mária-Magdolna, Ragáld és Gyulvész birtokokat; valamint János püspök is a maga részéről ez ünnepély emlékére emelhette nemeseinek sorába egyik jobbágyát, Vajda Györgyöt, Ilyefalva, máskép Ilyeháza falut s azonkivül tiz szabad telket is adván számára.
De királyi férjénél még jobban kitünteté Váradot a királyné. Nagy-Lajos leánya, Mária, mint láttuk, többször időzött Váradon s kedvencz tartózkodási helye a várad-velenczei apáczazárda volt. E zárda már e korban nagy mértékben kiérdemelte Várad polgárainak rokonszenvét, hol leányaik a magasabb körök müveltségének is részesei lőnek. Báthori püspök amaz intézkedése, hogy főuri családja nőtagjai előtt e zárda ajtaja nyitva legyen, kétségkivül nem maradt eredmény nélkül, s mint egykor Szent-Margittal, ugy itt is előkelő családok leányai laktak e klastrom falai között. A 212már emlitett Simon bán özvegye is, ki a székesegyházban Szentlélek oltárát emelteté, e korban éle itt, mint e zárdának lelkes pártfogója, vagy épen fejedelemasszonya.
Mária királyné tehát a csenden, a vallás vigaszain kivül magasabb müveltségü lelkeket is talált e helyen, azért vágyott ide, s itt időzései alkalmával szerette meg annyira Váradot, hogy ide kivánt temetkezni is. És a királyné jámbor ohajtása nem soká maradt teljesületlenül.
A halál 1395. május 17-én kioltá ifju életét, s hamvait hazánk főpapja, Kanizsai János helyezte örök nyugalomra Szent-László sirjának lábainál.
Történeti forrásaink nem emlitik ugyan, de alig lehet kétség benne, hogy Várad müemlékei ez alkalommal ismét szaporodának egygyel; Zsigmond király nem hagyhatá jeltelenül ama fejedelmi hölgy sirját, kinek koronáit köszönheté.
Ugyanezen évben tünik el Váradról János püspök is. 1395. november 26-án még hazánk főpapjai között foglal helyet; de két nap mulva, november 28-án Várad püspöki széke már üres. Meghalt-e vagy csak helyet cserélt? annak eddig semmi biztos nyoma.
Pályája vége homályba vész, de emléke Szent-László érczszobrán századokon át ragyogott s ragyog ma is mütörténelmünk lapjain.