4. BARCASZENTPÉTER
4. BARCASZENTPÉTER
1240-ben Mons Sancti Petri néven jelentkezik a forrásokban. (Györffy: Az Árpád-kori). I. 831.; (C. Suciu: Dicţionar istoric.) 1395-ben mons Petri, 1415-ben Petersberg, 1421-ben villa Zenthpeter, 1762-ben Szent Péter. (C. Suciu: i.m; Györffy: i.m. 831.) formában fordul elő.
1240-ben temploma van. A falu neve megőrizte Szent Péter tiszteletére szentelt templomának emlékét. IV. Béla 1240. évi oklevele is Szent Péter egyházat említ, amelyet a cisztercitáknak adományoz. (Documente. XIII. C., I. 319, 416.)
Mivel a falu a német lovagrend alapítása, a templom építési ideje a XIII. század elejére tehető.
1395-ben Miklós a plébános, aki felhatalmazásokat kap az esztergomi érsektől. (Urkundenbuch. III. 135.)
1444-ben Miklós a plébánosa. (Beke: Az erd. egyházmegye. 28, jegyz.) 1454-ben György egyben decretorum licentiatus, plébános és dékán. (Urkundenbuch. V. 462.)
Az eredetileg román kori XIV. századi templom a torony áldozata lett. 1713-ban ugyanis tornya összeomlik s a helyette 1788-ban épített új torony 4 év múlva végigzuhan a templomon és annyira megrongálja, hogy le kellett bontani és újraépíteni.1795-ben épül az új templom és 1817-ben az új torony. Az új templom háromhajós.
A régi templomból az oltár mögött két zárókövet őriznek: az egyiken féldomborműben Szent Péter látható a kulcsokkal, a másikon Agnus Dei. Az előbbi azzal függ össze, hogy a templomot Szent Péter tiszteletére szentelték. (H. Wächner: Kronstädter Heimat. 61.; Orbán: Székelyföld. VI. 443.)
A régi templom emléke továbbá az 1528-ból származó szentélyszék és az 1452-ből való harang „O Rex glorie Jhesu Christe veni cum pace, anno Domini MCCCCLII” felirattal. (Orbán: i.m. VI. 443.) A féldomborművek ruházatának ábrázolása román kori, de a portréformák már gótikusak.
Egy régi leírás szerint a boltozatot tartó oszlopfőkön is domborművek voltak (Komm mit. 1977. 148.) és a bordákat tartó gyámköveken emberfők, kifaragva; kettő a barcasági dékánt és egy apácát, négy pedig a rozsnyói, feketehalmi, földvári és prázsmári grófokat ábrázolta volna.
A középkori templomot falfestmények díszítették, 1401-ből adat van a templomfestésről. (Komm mit. 1977, 148.)
A román kori templomból származik az a díszes, félköríves, hornyolt kőkerettel ellátott ajtó, amelyet másodlagosan egy lakásban helyeztek el.
A templomot a XV. században épült erős várfal veszi körül; csaknem teljesen megmaradt épségben. Kiállta a tatárok l600. és 1658. évi ostromát. Kettős fal biztosította a védelmet, valamint három négyszögű és egy ötszögű torony, s külön kaputorony a bejárat fölött. (Entz G.: Székely templomerődök. 6.)
A várfal északi bástyája kápolnát rejt boltíves mennyezettel és a XIII–XIV. századból származó falfestményekkel. Az egykori kolostorhoz tartozott. A XV. században bástyává építették.
A falfestmények képei: Mária koronázása (ez volt a kápolna titulusa); szentmise, jó cselekedetek által megszabadult lelkek sorozata, korhű szász öltözetben; kezében ostyát tartó pap, melyen Jézus jelképes alakja vehető ki; Szent Mihály a mérleggel; gótikus minuszkulum írás felett a sátánnal küzdő Szent Mihály; Szent István megkövezése; apostolok.
A reformáció előtt temetőkápolna lehetett. (Fabritzius: S. Kirchenburgen. 40.; Komm mit. 1978. 81.; Batthyaneum. II. 150–151.; Göllner: Geschichte der D. in R. 183.)
Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció idején lutheránusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században lutheránus anyaegyház és e század elején is az. (Benkő J.: Transsilvania. II. 208.; Helységnévtár. 1913.)
Lutheránus templom
