20. KISFÜLPÖS
20. KISFÜLPÖS
1291-ben Philpus néven jelentkezik az oklevelekben. (Documente. XIII. C., II. 357.), a későbbiek során pedig ilyen formában: 1319-ben Kysebfilpus (Documente. XIV. C., I. 312.), 1332-ben Philpus Minor (uo. III.126.), 1439-ben Zaasphilpes (C. Suciu: Dicţionar istoric.) és 1639-ben Zasz Phülpös (uo.).
1332-ben plébániatemploma van, papja, Miklós ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 1 lotó ezüstöt fizet, és még 12 régi banálist, 1333-ban 9 régi banálist, 1334-ben 2 garast, 1335-ben 6 régi banálist. (Beke: Az erd. egyházmegye. 159.; Documente. XIV. C., III. 126, 154, 162.)
Szász előneve régebbi lakóinak emlékét idézi, akik a szász telepítéskor, legkésőbb a XIII. században kerültek ide, s akiknek már kezdettől templomuk kellett hogy legyen, mivel a beköltözéskor katolikusok voltak. (Göllner: Geschichte der D. in R. 28.)
1600-tól magyarok és görögkeletiek is letelepednek. A középkori templomot 1836–1838-ban lebontják és helyébe újat építenek. (Ref. Névkönyv. 1891. XLVI.; Kovács: Magyar ref. templomok. 655.; Schematismus. 1800.)
Középkori, eredetileg katolikus lakossága a reformáció idején nem marad meg lutheránusnak, mint a szászok mindenütt, hanem a templommal együtt református lesz.
Később azonban annyira megfogyatkoznak, hogy a XVII. században egyházközségük csak filia. 1722-től viszont újra anyaegyház. (Ref. Névkönyv. 1891. XLVI.; Benkő J.: Transsilvania. II. 187.) Sokáig nem is volt papjuk.
Református templom
