32. MEZŐBÁNYICA
32. MEZŐBÁNYICA
1228 (Urkundenbuch I. 47)
1315-ben Banynak írják (Documente. XIV. C., I. 232.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 342.), 1332-ben Gindusdorf (Documente. XIV. C., III. 126.), 1587-ben Bany (C. Suciu: Dicţionar istoric.) néven fordul elő az oklevelekben.
1332-ben plébániatemploma van, papja, Hermann a pápai tizedjegyzék szerint 2 és fél kuntint fizet (Documente. XVI. C., III. 126.), 1333-ban Henrik pap 1 sektin ezüstöt. (Documente. XIV. C., III. 162.; Beke: Az erd. egyházmegye. 157.) (Beke bizonytalannak tartja, melyik plébániával azonos Gindusdorf.)
A Gindusdorf név és papjának a neve (Hermann, Henrik) arra utal, hogy kezdetben szász lakói voltak a településnek, tehát biztosan katolikusok. (Györffy: i.h.)
1315-ben Kökényesi Renold az erdélyi püspökségre hagyja bányicai birtokát, fenntartva haláláig haszonélvezeti jogát. (Documente. XIV. C., I. 232, 233.)
Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a XVIII. századtól református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 187.)
Ma nyoma sincs a templomnak. 1600–1603-ban pusztul el középkori katolikus (szász) lakossága és temploma. (Fabini)
