4. BÁTOS
4. BÁTOS
1228-ban vila Batus néven jelentkezik az okiratokban (Documente. XIII. C., I. 234.), majd 1319-ben Batus (i.m. XIV. C., I. 333, 423.; Györffy: Az Árpád-kori. III. 343.), 1507-ben oppidum Bathws (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában.
1332-ben plébániatemploma van, papja Albert ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 1 és fél fertó ezüstöt fizet, majd 45 régi banálist. 1334-ben 30 régi banálist és 16 garast, 1335-ben 1 fertót és egy sektin ezüstöt. (Beke: Az. erd. egyházmegye. 156.; Documente. XIV. C., III. 149, 157.; Györffy: i.h.)
1357-ben plébánosa Petrus Vilhelm. (Beke: i.m., 10 jegyz., Zimmermann, 247. után.) Temploma megőrizte gótikus ablakait, új gótikus nagy oltárát és fa keresztelőmedencéjét.
A templom ma is áll. Szt. András tiszteletére szentelték. Eredetileg a XIV. századból származik, és bazilika formája volt. 1728-ban tűzvész miatt rommá lesz. Újjáépítik barokk formákkal, de több gótikus elem megőrzésével, különálló tornyán 1638. dátum volt. (Fabini)
Középkori tiszta katolikus lakossága a reformáció idején lutheránus lesz, a templommal együtt. A XVIII. században is lutheránus anyaegyház és továbbra is az marad. (Benkő J.: Transsilvania. II. 212.)
A múlt század végéig Bátoson más egyház nem volt. A II. világháború után beköltözött katolikusok plébániát szerveznek és templomot építenek.
Lutheránus templom
