46. NAGYSÁRMÁS
46. NAGYSÁRMÁS
1311-ben Sármásnak (Györffy: Az Árpád-kori. III. 369.), 1329-ben villa Saramasnak írják (Documente. XIV. C., II. 278.), 1402-ben Ósármás (C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1467-ben Magyar-Sármás (uo.) az oklevelekben a neve.
Nagysármás és Kissármás után külön fizetnek a pápai tizedjegyzék szerint: 1332-ben 1 lotó ezüstöt, az egyik után, 1332-ben 16 dénárt, 1333-ban 6 dénárt, 1335ben 1 garast, a másik után. (Györffy: i.h.) Györffy szerint 1348-ban csak egy parochiális egyházról van adat; temploma Kissármáson állott. Az 1913. évi Schematismus a régi plébániák közé (Olim P.) sorolja. 1348-ban a déli és északi Sármásnak közös a temploma. (Wagner: Hist.-stat. 226., 22. jegyz.)
Ezt valószínűsíti az 1438-ban jelentkező mellékneve: hungaricalis, és ennek megfelelő Magyar előneve 1467-ben, ami katolikus hívek létét jelöli.
Középkori katolikus lakói a reformáció korában reformátusok lesznek, a templommal együtt. A középkori templom helyett a népes anyaegyház hívei új templomot építenek. 1895-ben magyar telepesek is jönnek ide Nyugat-Magyarországról.
A nagysármási református templom
