131. ZALATNA
131. ZALATNA
1263-ban Zalatna Bánya (Urkundenbuch. I. 88)
1316-ban Zalathna néven jelentkezik az oklevelekben. (Györffy: Az Árpád-kori. II. 194.) 1318-ban és 1347-ben is Zalathna, 1425-ben Zlathnybány, 1553-ban Zalotna formában fordul elő. (Documente. XIV. C., I. 283, 285., IV. 359.; C. Suciu: Dicţionar istoric.)
1299-ben Zalatna területe káptalani birtok. 1316– 1320 között magyarigeni és krakkói telepesek kapják meg, bizonyára aranybányászat céljából.
Templomáról az első adat 1367-ből ismeretes, amikor Konrád a plébános. (Urkundenbuch. II. 148.; Beke: Az erd. egyházmegye. 88., jegyz.) Jóval előbbi lehet, mert a szász-német telepesek biztosan nem maradtak templom nélkül. Nagy Lajos 1357-ben, a többi bányavároshoz hasonlóan, külön jogokat biztosít részükre. (Schematismus. 1882. 32.) 1524-ben Bartholomäus a plébános. (Fabini)
Középkori katolikus lakossága a reformáció idején református és részben lutheránus lesz.
Úgy látszik, a református marad tartós egyháznak, mert a XVIII. században csak református egyház van. (Benkő J.: Transsilvania. II. 182.) A középkori templom ma görögkeleti.
A katolikus egyház 1722-től újul fel ismét. 1752– 1753-ban építik templomát. Az 1800-as évek elején a középhajót roskadozása miatt lebontják és díszesen visszaállítják. 1849. október 23–24-én felgyújtják és kirabolják. Két évre rá állítják helyre.
Főoltára az egykori gyulafehérvári trinitárius templomból került ide: alabástromból faragták. (Schematismus. 1882. 32, 33.; Az Oltár. II. 281.)
1624-ben a lutheránus zipszerek templomot építenek maguknak. A XVIII. században barokk tornyot és tetőt kap. E század elején Zalatnának római katolikus és református anyaegyháza van. Helységnévtár. 1913.)
Katolikus templom
Református templom
Görögkeleti templom
