APÁCÁK KOLOSTORA ÉS TEMPLOMA
APÁCÁK KOLOSTORA ÉS TEMPLOMA
1294-ben Ivánka János fia Petelaka nevű jószágát Kolozsmonostoron az apácáknak adományozza, mivel testvére apáca. (Urkundenbuch. 267.)
A kolostor a székesegyháztól keletre, a Jerikó néven ismert épület mögött állott, a templommal együtt. A XVIII. századtól világi intézmény került a helyére, de később azt is lebontották.
A középkorban a tatárjárásig semmi adat nincs más vallásról vagy templomról a katolikuson kívül. A Gyula megtérésével kapcsolatban feltételezett templom is katolikus volt – mert akkor még nem következett be a keleti szakadás –, csak rítusa lehetett keleti. Szent Istvántól pedig csak latin.
Az 1241-es tatárjárás kiirtotta Fehérvár és környékének lakosságát, amint erről beszámol Rogerius siralmas éneke: „Ad Alban venimus civitatem, in qua nihil potuit reperiri, praeterquam ossa et capita occisorum...”, és a Friesachi Évkönyvek: „in Alba civitate Transsilvana (akárcsak Kolozsváron) magna infinita multitudo Ungarorum...” (Entz G.: i.m. 179/ 13–14.)
Új lakosság letelepítése érdekében Gallus püspök kérésére IV. Béla kedvezményeket biztosít. (Entz G.: i.m. 179/15.)
A reformációig a vallási helyzet változatlan. A XVI. század hoz nagy változásokat a vallási hovatartozás szempontjából. Az új hit hívei többségbe kerülnek. 1564-ben még katolikus kézen van a székesegyház, de János Zsigmond már csak titokban, kabinetjéből hallgathatja a szentmisét, ahonnan láthatta, mi történik a székesegyházban.
1565-ben a fejedelem hadba vonul, távolléte alatt a reformátusok elfoglalják a templomot és a katolikus papságot elűzik, a templom berendezését elpusztítják. Gromo János testőrkapitány beszámolójából ismeretes, hogy az oltárokat lerombolják, az orgonát és szentképeket elégetik.
A székesegyház előbb lutheránus, református, majd unitárius és ismét református kézbe kerül. 1597-ben Báthori Zsigmond visszaadja a katolikusoknak, de csak 1601-ig használhatják, a templom romlásáig. 1605-ben Bocskay állítja helyre, s ettől kezdve végleg, illetve tartósan a reformátusoké.
1714-ben Antalfi János, már mint vikárius, reményét fejezi ki, hogy a várból és egyúttal a székesegyházból a reformátusok kiszorulnak, mert nem ők építették. 1716-ban meg is történik a templom visszavétele (Entz G.: i.m. 192/82.; Kovács: Magyar ref. templomok. I. 165.), amikor másfél évszázad után az erdélyi püspökség újra megyéspüspököt kap.
A reformáció századában, a püspökség megszűnése után is megszakításokkal a jezsuiták működnek tovább és a Báthori-templomot használják, majd innen kiszorulva, a váron kívül északra álló kis templom kerül a birtokukba. A XVIII. század elején újra megkapják a Báthori-templomot és abban működnek feloszlatásukig, 1773-ig. Ezután egy ideig üresen áll, rövid ideig a Papnevelő használja, majd raktárrá alakítják, 1898-ban pedig lebontják. (Bitay: i.m. 6.)
A XVIII. századtól a katolikus élet új templomokkal is gazdagodik.
1730-ban fogolykiváltó trinitárius szerzet telepszik le és épít szép, nagy, kéttornyú barokk templomot. A rend feloszlatásáig működnek itt. Ezután katonai kórházzá alakítják, emeletekre osztva a templomot.
1786-tól, véglegesen 1792-től a Papnevelő kapja meg. A rendházban és a templom földszinti részében helyezik el az intézetet, míg a templom emeleti részében a Batthyaneum (csillagda és könyvtár) kap helyet. (Beke: Az erdélyi egyházmegyei papnevelde történeti vázlata. Gyulafehérvár, 1870.)
1711-ben bolgár menekült ferencesek előbb magánházban, majd a Szent György-kápolnában kapnak otthont.
1733-ban új templomot építenek Kapisztrán Szent János tiszteletére. 1848-ban katonaság foglalja le. 1849-ben leég s többé nem támad fel. A romokat a rend eladja és kriptájából a 83 halott maradványait a katolikus temetőben helyezik el. (György: i.m. 224.; Bitay: Az Alba Julia-i róm. kat. székesegyház. 7.) Emlékét a mai Papnevelő udvarán álló Kapisztrán szobor őrzi).
Az obszervans ferencesek még az erdélyi fejedelemség idején, 1652-ben próbálkoznak letelepedéssel, de a következő évben az országgyűlés kitiltja őket s a Tövisi utcában a rendház részére vásárolt házukat kénytelenek elhagyni és eladni. 1725-ben jönnek újra vissza. Lakásból alakítanak rendházat és oratóriumot építenek a hajós és német városrészben. Árvízveszélyes terület lévén, 1730-ban más alsóvárosi lakásba költöznek, innen pedig a mai helyén álló otthonukba, ahol 1752–1770-között építenek barokk templomot. (György: i.m. 225–227.; Schematismus. 1882. 14.)
Az alsóvárosban még egy templom épül iskolával, ahová Haynald püspök 1858-ban irgalmas nővéreket telepít. (Schematismus. 1882. 15.)
A temploma elvesztésével a református egyház nem szűnik meg, az alsóvárosban építenek templomot.
A XVIII. században római katolikus, református és lutheránus anyaegyház van (Benkő J.: Transsilvania. II. 162, 182, 209.), és e század elején is. (Helységnévtár. 1913.) A református templom épül 1740–1460-ban. A lutheránus pedig 1824–1826-ban. 1790-ben kapnak engedélyt imaház építésére.
Volt trenitárius templom
Ma: Batthyaneum
Ferences templom
Szobor a ferences kolostorból
