25. MAKSA
25. MAKSA
1332-ben Moxa, illetve Moya néven említi a pápai tizedjegyzék (Beke: Az erd. egyházmegye. 106.; Orbán: Székelyföld. III. 180.), 1497-ben Maxaként (C. Suciu: Dicţionar istoric.) fordul elő. Az 1567. évi regestrumban Maxa néven 34 kapuval jegyzik (Orbán: i.m. III. 180., 3. jegyz.), majd 1593-ban Maxafalva (C. Suciu: i.m.) a neve.
1332-ben plébániatemploma van, papja, Tamás ebben az évben a pápai tizedjegyzék szerint 6 régi és 2 kis banálist fizet, 1333-ban 3 banálist, 1334-ben 4 dénárt. (Beke: i.h.; Orbán: i.m. III. 180.; Documente. XIV. C., III. 151, 171.)
Keletkezését a XIII. századra teszik, amire alapot nyújt egykori főportáléja, amely félköríves. Szentélye egyenes záródású, diadalíve nincs. Oldalkapuja csúcsíves, amely már későbbi újítás. (Kovács: Magyar ref. templomok. I. 159.)
A templomot freskók díszítették. Többek között Szent László legendája a cserhalmi jelenettel. Keletkezésének idejét a XIV. század első felére vagy közepére helyezik, mivel Szent László lovának rajzán Nagy Lajos korabeli viselet mutatkozik. A templom lebontásakor a freskók megsemmisültek. Huszka rajzaiból, ill. fényképeiből ismeretesek. (Balogh J.: Az erd. renaissance. 17, 36/15.; Kovács: i.m. I. 252.; V. Drăguţ: Arta gotică. 225, 263/92.)
A régi templom újkori értéke volt a 75 kazettás mennyezet, melyet a budapesti Iparművészeti Múzeum őriz. A legszebb mennyezetfestmények egyike. Virágdíszes elemek nagy változatossága jellemzi. Latin felirata szerint 1766-ban készült. (Szőnyi: Régi magyar templomok. I. 217.)
Régi emlékei közül említésre méltó az 1512-ből való aranyozott ezüst kehely, melyet felirata jelez (G. R. 1512.). Kupájának kosara gerezdes díszítésű. (Balogh J.: i.m. 333.) Kortársa a Soli Deo Gloria 1537. feliratú harang. (Orbán: i.m. III. 181.)
A templomot kör alakú várfal vette körül, magassága egykor elérte a templom magasságát és vívófolyosók jelezték védelmi jellegét. A várfal keleti bástyáján állott a torony. (Orbán: i.h.)
Az egykori külső támpillérekből arra következtetnek, hogy a hajó eredetileg boltozatos volt.
A templomot 1894-ben lebontják és újat építenek. Csak a tornyot hagyják meg. (Kovács: i.m. II. 669.)
A középkori tiszta katolikus falu a reformáció korában református lesz, templomával együtt.
A XVIII. században református anyaegyház (Benkő J.: Transsilvania. II. 192:) és e század elején is az. (Helységnévtár. 1913.)
Református templom
