47. ZALÁN
47. ZALÁN
1332-ben Zalán néven jelentkezik a forrásokban. (Beke: Az erd. egyházmegye. 108.; Orbán: Székelyföld. III. 52., 1. jegyz.; C. Suciu: Dicţionar istoric.), 1567-ben a regestrum Zalán néven 17 kapuval jegyzi. (Orbán: i.m. III. 51., 3. jegyz.) 1581-ben Zalán falvaként (Barabás: SZOKL. VIII. 318.) említik az oklevelek.
1332-ben plébániatemploma van, ebben az évben papja, Miklós a pápai tizedjegyzék szerint 2 garast fizet, 1333-ban szintén 2 garast, 1334-ben 1 banálist és 4 sasost. (Beke: i.h.; Orbán: i.m. III. 52., 1. jegyz.; Documente. XIV. C., III. 152, 163, 201.)
A templom építési idejére az 1319. évi dátum utal, amely a megmaradt északi falon látható. A dátum hitelét megerősíti a déli kapu román kori stílusa, szép díszítésű oszlopfőivel (egyik szőlőgerezdes, a másik korinthoszi), valószínűleg másodlagos elhelyezésben, mert a templomnak ezt a részét a bővítéskor, 1825-ben újjáépítik. (Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 218., Bálint I.: Judeţul Covasna.) Megmaradt a szentségfülke is, de ennek reneszánsz díszítése már a XVI. század elejére utal. (Entz G. in: Erdélyi Múzeum. 1943. 224.) A torony külön áll, kiemelkedve a kőkerítésből.
A hagyomány a templom építését a pálosoknak tulajdonítja. Ennek talán csak annyi az alapja, hogy az ilyefalvi pálosok a XVIII. században Zalánba is beszolgáltak. (Kovács: Magyar ref. templomok. II. 691.)
A középkori tiszta katolikus falu a reformáció idején református lesz, és ma is református, a templommal együtt.
A XVIII. században református anyaegyház. (Benkő J.: Transsilvania. II. 191.) Más egyház nincs e század elején sem.
Református templom
