27. SZÁRHEGY
27. SZÁRHEGY
Neve először 1494-ben jelentkezik az okiratokban, mint Lázár Miklós előneve. (SZOKL. I. 344.) 1566-ban Zarhegij (C. Suciu: Dicţionar istoric.) formában fordul elő. Az 1567. évi regestrum 48 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 221.) 1576-ban Szárhegy, 1602-ben Zar Hegj, 1674-ben Sáárhegy (C. Suciu: i.m.) néven szerepel.
A középkorban temploma van, ugyanis 1494-ben Lázár Miklós VI. Sándor pápától búcsút eszközöl ki a szárhegyi templom javára. (SZOKL. I. 344.; Kölönte: Gyergyó története. 38.)
Ha megállja a helyét a következtetés, hogy a Gyergyó néven szereplő befizetések a pápai tizedjegyzékben három plébánia részéről történtek, akkor Szárhegy ezek egyike. (Orbán: Székelyföld II. 145.) (Lásd: Gyergyóalfalunál.) Ettől függetlenül is bizonyos, hogy abban a korban plébániatemplom már létezett.
A Domus Historia szerint Van Gondys, utrechti egyetemi tanár szakvéleménye, hogy a templom őse XIII. századi.
Ezzel összhangban a helyi hagyomány a templom keletkezési idejéről az 1235-ös dátumot őrzi.
Az egy darab kőből készült keresztelőkút faragása hasonlít a Csíkban készült faragott tornácoszlopok középső részéhez. (Köpeczi–Sebestyén J.: Régi székely műemelékeink. 7.; Erdélyi Múzeum. 1942.)
A román kori templom a XV. században részben vagy egészben helyét a gótikus templomnak adja át, pontosabban 1400-ban, aminek dátumát a templom déli oldalán kőbe vésve örökítették meg, amely most másodlagos elhelyezésben látható.
A torony építési dátumát szintén feljegyzés őrzi: 1488. A további építkezésekkel lehet kapcsolatos az 1494. évi búcsúengedmény is.
Ebből a korból ma is áll a szentély poligon záródással. Fel lehet ismerni a hajdani „csúcsíves alakításának kitördelt díszművészetét”, ahogy Orbán Balázs (II. 115.) írja. Ezt a kort idézi a torony alatti két csúcsíves ajtókeret is.
Megmaradt a szentély hálóboltozatának nyoma is. Rados szerint a szentély boltozata azonos volt a szegedi ferences templom mennyezetével.
A sekrestye régi padlásán különös faldísz látható: futó kutya, mely szintén középkori.
Az 1590-es tűzvész pusztításait megörökíti a krónika, amikor a templom oltárai áldozatul esnek. A templom hajóját 1729-ben lebontják, meghagyva a szentélyt és a tornyot, és a következő évben tágasabbat építenek helyette, oldalkápolnákkal bővítve. Ugyanekkor magasítják a tornyot is. (Schematismus. 1882. 84.)
Katolikus templom
